Csütörtökön nyolcvan esztendős Rejtő Ildikó olimpiai és világbajnok tőröző, a Nemzet Sportolója. Öt olimpiáról összesen hét éremmel tért haza, köztük két arannyal. Világbajnoki dobogó tetejére ötször állhatott fel. Ha teheti, ma is aktívan részt vesz az olimpiai mozgalom hazai eseményein.
Rejtő Ildikó 1937. május 11-én született Budapesten. Kamaszkori gerincferdülése miatt testnevelő tanára, Kovácsné Nyári Magda válogatott vívó javaslatára választotta a vívást. 1951-ben a Bp. Bástya Tervhivatal, illetve a Bp. Petőfi Tervhivatal klubban kezdett el sportolni. Tehetségére 1956-ban az Elektromos SE szakosztályában figyelt fel Hátszegi József, mesterével együtt 1960-ban igazolt az Újpesti Dózsába. Az 1955. évi budapesti ifjúsági világbajnokságon hatodik lett, a következő évben Luxembourgban, majd 1957-ben Varsóban már ifjúsági világbajnokságot nyert.
Ugyanebben az évben bekerült a felnőtt válogatottba, és 1958-ban a budapesti világbajnokságon harmadik lett, de csak azért, mert hajdani testnevelő tanárát nem volt mersze legyőzni. A következő évben tőrcsapatban megszerezte első világbajnoki érmét. 1963-ban Gdanskban egyéniben világbajnoki címet szerzett: az érmekről szétvívás döntött Dömölky Lídia, Juhász Katalin és közte, csak a harmadik kör után sikerült nyernie. Világbajnokságokon tizenötször szólították a győzelmi dobogóra, öt aranyat – 1963-ben egyéniben -, hét ezüst- és három bronzérmet gyűjtött.
A balkezes törőző rendkívül finom technikával, nyugodtan, határozottan vívott, rácáfolt azokra a véleményekre, melyek annak idején nem jósoltak neki sikeres jövőt. Halláskárosodással született ugyanis, de megtanult szájról olvasni, az utasításokat papírra írva adták át neki, mert a sisak mögül már nem működött olyan jól a szájról olvasás.
Öt olimpián vett részt. 1964-ben Tokióban duplázott, egyéniben és Ágoston Judittal, Juhász Katalinnal, Marosi Paulával és Dömölky Lídiával csapatban is nyert, előtte és utána (1960-ban Rómában, illetve 1968-ban Mexikóvárosban és 1972-ben Münchenben) pedig három ezüst- és két bronzérmet szerzett.
A páston aratott sikereivel az ugyancsak balkezes Elek Ilona, a legendás emlékű Csibi méltó utóda volt. 1963-ban és 1964-ben az év legjobb magyar női sportolójává választották, ötször volt az év vívónője Magyarországon (1964, 1968, 1969, 1970, 1971). (Az alábbi fotón Hatz József edzővel.)
A válogatottól az 1978-as hamburgi világbajnokságon köszönt el, de az Újpesti Dózsa csapatával 1980-ban még országos bajnokságot nyert. 1958 és 1972 között összesen 18 országos bajnoki címet szerzett, ebből hatot egyéniben. Visszavonulása után a Bp. Honvédban edzősködött, néhány hónappal később az Újpesti Dózsában lett technikai vezető, itt dolgozott nyugdíjazásáig, 1988-ig.
A kilencvenes évek elején visszatért a pástra. Sorra aratta győzelmeit a veterán világversenyeken: 1995-ben veterán Európa-bajnok, 1999-ben veterán világbajnok lett. 2000-ben MOB Olimpiai Érdeméremmel tüntették ki, és megkapta Az Évszázad Siket Sportolója (1924-2000) kitüntető címet. 2007-ben a Nemzet Sportolójává választották, 2008-ban tagja lett a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesületnek, a Halhatatlanok Klubjának. 2013-ban tenyérlenyomatával bővült a Magyar Sportcsillagok Fala.
Rejtő Ildikó ma második férjével és örökbe fogadott lányával él. Nem olyan rég nyilatkozta, hogy a veterán csapatbajnoki aranyérem még hiányzik a gyűjteményéből. „A +80-as korosztályban Lidivel és még valakivel elképzelhető, hogy utoljára fegyvert fogok…”
(MTI-MOB, fotó: MTI/Mikó László)
