Ritka jubileumhoz érkezett az „Aranycsapat” még élő két tagjának idősebbike: Buzánszky Jenő (képünkön) ma ünnepli 85. születésnapját. Ez alkalomból gratuláltunk a közvetlenségéről közismert Jenő bátyánknak, majd rövid beszélgetésre is sor került közöttünk.
– Visszatekintve hosszú, majd két évtizedes labdarúgó pályafutására, hogyan summázná a történteket?
– Szorgalom és lemondás nélkül soha nem jutottam volna semmire! A labdarúgás kétségkívül sok szépséggel ajándékozott meg, de ehhez arra is szükség volt, hogy fiatalon hosszú éveken keresztül sok mindenről képes legyek lemondani. Büszkeség tölt el, hogy egyetlen vidékiként képes voltam tartósan megragadni abban a magyar labdarúgó válogatottban, amely olimpiai bajnok lett, majd ezüstérmet szerzett az 1954-es, svájci Vb-n, miközben kétszer is megsemmisítő vereséget mért az angol válogatottra.
– Az 1960-ban volt visszavonulását követően sem lett hűtlen egyetlen élvonalbeli csapatához, a Dorogi Bányászhoz.
– Az első lépéseket ugyan Dombóváron tettem meg, de egyéves pécsi kitérőt követően 1947-ben már Dorogon kergettem a labdát. Amint szögre akasztottam a csukát, azonnal edző lettem, majd 1972-től 1985-ig technikai vezetőként szolgáltam a klubot.
– Mit adtak egymásnak Ön és a labdarúgás?
– Kedvenc mondásom e témakörben a következő: sokat adtam és rengeteget kaptam. A foci a közönségért van, a foci viszi a közönséget a pályára. A tehetségem által Isten adott egy lehetőséget, amellyel élni is, meg visszaélni is lehetett volna. Remélem, mások is úgy látják: sikerült pozitív mérleggel zárnom működésemet ebben a kapcsolatrendszerben.
– Visszavonulását követően mindmáig rengeteget utazott itthon és külföldön egyaránt.
– Különösen a 2008-as Eb meccsei emlékezetesek számomra. Bár a spanyolok játéka magával ragadó volt, én ettől függetlenül mindig és mindenhol az éppen aktuális német válogatottnak drukkolok.
– Még néhány évvel korábban is arról volt híres, hogy a naptárában hosszú hetekre előre csak véletlenül lehetett egy-egy üres terminust találni.
– Az utóbbi időben egy kicsit visszavettem a sebességből. A magyarok lakta kisebbségi területekre mindig szívesen megyek, vissza is várnak. Erdélyben – elsősorban a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat tagjaként – sok év óta különösen otthonosan mozgok. Azt el szeretném mondani, hogy Farkaslakán díszpolgár vagyok, s ugyanott Buzánszky Kupáért játszanak évről évre. Székelyudvarhelyen vitézzé avattak, s hasonló dolgokat mondhatok el Szlovákiával kapcsolatosan is. Nemsokára éppen Kassa környékére kell több helyre is visszatérnem.
– A ritka jubileumot hogyan ünnepli?
– Több alkalommal is. A családon kívül az MLSZ is megemlékezik rólam. Ma este Telkiben lesz egy fogadás, amelyre tudomásom szerint legalább nyolcvanan hivatalosak. Természetesen ott lesz Grosics Gyula is.
