Nem könnyű mikrofonvégre kapni a 90. születésnapját 10-én, Pünkösd hétfőn ünnepelt dr. Zarándi Lászlót. Az ötvenes évek villámikreinek egyike – aki Varasdi Gézával, Csányi Györggyel és Goldoványi Bélával négyest alkotva – 1952-ben olimpiai bronzérmet szerzett a 4×1000 méteres váltófutásban, majd 1954-ben, Bernben, az atlétikai Európa-bajnokságon első helyen végeztek.
Zarándi László a két év előtti köszöntésen (fotók: JochaPress)
Évek óta csak nagy unszolásra mozdul ki városából, Dunakesziről, lakása ajtaja viszont mindig nyitva a jó szándékú érkezők előtt. Zarándi László ez alkalommal is készségesen fogadott. A gratuláció után a kor is hamar szóbakerült.
– Mondja, kedves tanár úr, fiatal éveiben gondolt valaha arra, hogy ilyen hosszú élete lesz?
– Bár direktben sosem foglalkoztatott a téma, a tények viszont valószínűsítették az átlagot meghaladó életkort. Dédanyám és ikertestvére ugyanis 103 évet éltek, és édesanyámnak is megadatott 95 esztendő.
– Túl ezeken a családi örökségeken, van-e egyéb gondolata arra vonatkozólag, hogy mi lehet a hosszú élet titka?
– Nyolcvan éves koromtól a kortársaim egyre többen jöttek és traktáltak a betegségeikkel. Jómagam még soha nem tartottam magamat betegnek. A kisebb gyengeségekről nem is beszélek és nem is törődöm azokkal. Beteg majd akkor leszek, ha nem tudom magamat kiszolgálni, amikor az alapvető életfunkcióim ellátásához is mások segítségére fogok szorulni.
– Ez így nagyon szépen hangzik. Feltehetően mindehhez egy aktív életformának kell tartoznia?
– Azért az orvosok tanácsait csak meghallgatom. Így a lelkemre kötötték, hogy naponta legalább 100 percet aktívan, mozgásban töltsek el. Ezt meg is tartom, többféle változatban. Házunkban – ahol fiammal és két unokámmal élek együtt, mivel én 2000-ben már másodszor is megözvegyültem – a kerti munkákban aktívan részt veszek. Ha pedig ott éppen nem tudok hasznosulni, akkor a városban teszek hosszú, kiadós sétákat.
– Az egészséges életmód tehát garantált. De mi mindennel tölti ki a nap további óráit?
– Rengeteget tévézek, a politika nagyon érdekel. Meghallgatom a legkülönfélébb politikai témájú műsorokat, véleményeket, azokat „átgondolkodva” levonom a konklúziókat és kialakítom a saját elképzeléseimet. Naponta két- két és félórát olvasok. Újabban inkább a könnyed „limonádékat” részesítem előnyben, mert ha azokat elfelejtem, hónapokkal később megint jól szórakozom rajtuk.
– Idősebb korban ez elég gyakran elfordul, miközben az ember az évtizedekkel korábbi eseményekre kristálytisztán emlékezik.
– Ezzel én is pontosan így vagyok. Őrzöm is ezeket a benyomásokat, élményeket, amelyekből bőven adódott életem során. Arra is szívesen gondolok vissza, hogy a négy elemis, tanyasi iskolából bekerültem a kiskunfélegyházi gimnáziumba és ott Tulik Péter testnevelőm jóvoltából a legkülönfélébb sportágakkal is megismerkedhettem. A mezitlábas focibajnokságban értek az első sikerélmények, majd Szegeden is tehetségesnek tartottak, de én a Ferencvárosban akartam játszani. Maga Csanádi Árpád is a leigazolásom mellett volt, ám végül mégis a Testnevelési Főiskolán (TF) kötöttem ki és atléta lettem.
– Ebben a döntésben bizonyára érték jó szándékú rábeszélések is?
– Egy kanyar bejött családon belülről is. A történelem tanár édesapám ugyanis megüzente az orosz fogságból, hogy márpedig nekem állatorvosnak kell lennem. Le is nyomtam ott egy évet, majd hazaérkezését követően megnyertem: adja áldását a TF-es ambícióimra. Ott azután már a felvételin „rám rajtolt” Bácsalmási Péter tanár úr. Egy év múlva, 1949-ben pedig országos főiskolai bajnok lettem. A többi már sporttörténelem, miként az is, hogy a Melbourne-i olimpiáról (1956), sérülés miatt lemaradtam, egyben vissza is vonultam. Vigaszdíjként értem meg, hogy már a diploma megszerzése évében a TF-en tanársegéd III-as besorolással elkezdhettem dolgozni. 1992-ben tanszékvezetőként vonultam nyugdíjba, tehát 1948-tól 44 évet töltöttem az intézményben, megszakítás nélkül.
Balról Szalma László, Zarándi László és Kelemen Endre
– A négy évtizednyi oktató és edző munkásságából mit emelne ki?
– Először futókkal, később ugrókkal foglalkoztam. A legnagyobb lehetőséget a mindig vidám magasugró, Kelemen Endre szalasztotta el, a legfogékonyabb a hármasugró Ivanov Dragan volt, a legsikeresebb pedig a távolugró Szalma László.
– Kikkel tart rendszeres kapcsolatot?
– Elsősorban az atlétikai tanszéken a volt kollégáimmal. Szalma Laci nagyon rendes, minden évben meghívnak, autót küld értem, visznek-hoznak. Rajtuk kívül is mindenkit szívesen látok, aki eljön ide, hozzám…
(jochapress / Jocha Károly)
