Andi világlátása irigylésre méltó. Szerinte a méhnyakrák tanítan jött őt, és ha kellene, újra végig csinálná az egészet.
“Sajnos nem jártam évente rákszűrésre, sőt összesen kétszer voltam ilyen vizsgálaton mielőtt beteg lettem. Mindig annyira pozitív gondolkodású ember voltam, hogy biztos voltam benne, velem nem történhet ilyen baj. Ez a pozitv gondolkodás volt úgymond a védjegyem, mindenki erről ismert. Aztán 2010-ben jelentkeztek először a tünetek: szexuális együttlétekkor elkezdtem vérezni. Elmentem orovoshoz, aki elküldött rákszűrésre, ami negatív lett, de az orvos felírt gyógyszereket, majd az elváltozott részt a méhszájamon lefagyasztották.”
A meghiúsult londoni élet
“Következő év nyár elején ismét jelentkezett ez a típusú vérzés, de sokáig halogattam az orvoshoz menést, mert a párommal úgy döntöttünk, hogy szeptemberben kiköltözünk Londonba, és még szerettem volna kiélvezni az utolsó itthoni nyarat. Nyár végén, a kiutazás ellőtti hetekben jutottam el az orvoshoz, aki újból rákszűrést csináltatott, de már anniyra kevés időm volt a kiutazásig, hogy megbeszéltük, hogyha a rákszűrésem negatív lesz, akkor csinál egy loop konizációs műtétet rajtam, de ha rossz lesz, akkor nem műthet meg. Már a műtőasztalon feküdtem, amikor kiderült, hogy a rákszűrés eredménye a véres kenet miatt értékelhetetlen lett, ezért a műtét elmaradt.
Teljesen összezavarodtam, elmentem még két másik nőgyógyászhoz, akik közül az egyik azt mondta, hogy ő a helyemben most nem utazna el, mert ez bizony könnyen lehet méhnyakrák is. Ekkor hangzott el először ez a szó. Egészen addig senki nem említette, hogy ilyen következményekkel számolhatok. Mivel még nem volt kint munkáknk, csak egy ideiglenes szállásunk, ezért lemondtuk az utat. Úgy éreztük, hogy ez a sors keze, mert már korábban is ki akartunk költözni egyszer, de akkor meg a párom törte el a lábát.”
Megy vagy marad a méhem?
“Egy hónapig a szüleinknél laktunk vidéken, aztán 2011 októberében visszaköltöztünk Budapestre. Akkor elementem a 7. kerületi rendelőbe, ahol azt mondta a nőgyógyász, hogy nagyon csúnya a méhszájsebem. Újabb rákszűrésre került sor, ami már P4-es eredményt adott, ami rákmegelőző állapotot jelent. Elvégezték a konizációt, majd áprilisra egy újabb konizációt írtak elő, ám időközben kiderült, hogy nagyobb műtétre lesz szükség. Amikor behívtak a rendelőbe, és azt mondták, hogy most inkább üljek le, akkor már tudtam, hogy baj van. Közölték, hogy sajnos annyira elterjedtek a rákos sejtek, hogy Wertheim-műtétre lesz szükség, ami azt jelenti, hogy ki kell venni a méhemet, a környező nyikorcsomókat, a hüvelyem felső harmadát, és talán még a petefészkeimet is. Sokkot kaptam. Eszembe sem jutott, hogy meghalhatok, a haláltól valahogy egyáltalán nem féltem, csak az a gondolat ijesztett meg, hogy talán soha nem lehet már gyerekem.
Hosszú várakozás után behívott egy másik orvos, aki azt mondta, hogy ennek a műtétnek van egy méhmegtartó változata is. Aznap reggel még nem gondoltam volna, hogy egy ilyen hírnek is mennyire fogok örülni.
Felépülés és komplikációk
5 és fél órás volt a műtét, végül sikerült megtartani a méhemet, ám az általában 10 napos felépülés nálam 2 hónapig tartott. Iszonyú fájdalmaim voltak a hasamban, egy csomó ideig nem tudták, hogy miért, aztán kiderült, hogy műtét közben megsérült a húgyvezetékem, és a vizelet a hasüregembe távozott. Elképesztő kínok árán végül sikerült vesekatétert felhelyezni, ám az nem működött. Már arról is szó volt, hogy a vesémet is ki kell venni, de végül magától helyerejött a húgyvezeték. A vesekatéter mellett a hólyagkatéter is hetekig bent volt, utána meg sokáig önkatétereztem magam, tehát pisilni is meg kellett tanulni, ez is nehéz volt nagyon.
A műtét másik közetkezménye a nyiroködéma lett. A bal lábam bokától ágyékig kétszeresére dagadt. Ijesztő volt ránézni is. Gergő, a párom is fáslizta a lábam, amikor nekem nem ment. A következő évi nyaraláson is éjszakánként fásliztam a lábam, akkor már mindkettőt, mert a melegben jobban dagadt. De ennek ellenére isteni volt ez a nyaralás, képes voltam szeretettel fáslizni a lábam, már nem ijesztett el annyira a látványa. Azt jósolták, hogy életem végéig fásliznom kell és gyógyharisnyát hordanom, de szerencsére végül nem így lett.”
Nem kérek a sugárból
“A műtét közben vett szövettan eredménye azt mutatta, hogy sajnos nem sikerült minden rákos részt eltávolítani, ezért további kezelésre lesz szükség: kis dózisú kemoterápiára és nagy dózisú sugárkezelésre. Ez ismét egy óriási pofon volt a pozitív gondolkodásomnak. A végső döntés az lett, hogy kemó nem kell, csak sugár, ellenben mégis ki kell venni a méhemet. Amikor leültünk megbeszélni az ovosaimmal a műtétet, kiderült, hogy a sugár végleg tönkreteheti az azóta helyrejött húgyvezetékemet, és előfordulhat, hogy egy életre ki kell vezetni a vizeletet tehát sztómát kapnék. Úgy éreztem, hogy a sztóma annyira szörnyű lenne, hogy nem tudnám értékelni az életet, úgyhogy az orvosaim megerősítésével visszautasítottam a sugárkezelést.
A műtét gondolata sem hagyott nyugodni, úgyhogy inkább azt is lemondtam, és kértem egy PET CT vizsgálatot, ami szerencsére kimutatta, hogy már egyáltalán nincsenek rákos sejtek a szervezetemben.”
A szex megváltozott
“A hosszú lábadozás után újra próbálkoztunk a szexszel, de sajnos nagyon fájdalmas volt egy évig, és utána se tudtam élvezni az együttléteket. A Mályvavirág Alalpítványnál hallottam először a sorstársaktól, hogy idővel, és gyakorlással újra jó lesz a szex. Akkor még nem akartam ezt elhinni. De valóban, újra kellett tanulnom a szexet, és ma már elmonhatom, hogy újra el tudok jutni a csúcsra. És ez óriási dolog!”
Kísért a gyerek téma
“Új munkahely után kellett néznem, és hihetetlen, de minden egyes interjún megkérdezték, hogy akarok-e gyereket. Minden ilyen kérdés marta a szívemet, volt, hogy ki is fakadtam, hogy ne kérdezzenek ilyet, mert nekem nem lehet gyerekem.
Amikor a kórházból hazamentem a liftben épp egy újszülött kisbabát vittek haza. Belesírtam a tükörbe fájdalmamban. Ma már elfogadtam, hogy sosem lesz gyerekünk. Persze az esély még mindig megvan… Ez azt jelenti, hogy lehet gyerekünk, de a teherbe esés esélye sokkal kisebb, az elvetélés esélye meg nagyobb, mint egy átlagos nőnél, de akár természetes úton is teherbe eshetek, szülni viszont csak császárral lehet. 5-6 nőről tudok, akik így szültek. Mi a párommal megegyeztünk abban, hogy Istenre bízzuk a dolgot. Természetesen próbálkozunk folyamatosan, és ha természetes úton megfogan, akkor boldogok leszünk, mert ez a mi utunk. Ha nem lesz gyerekünk, akkor is boldogok leszünk, mert akkor ez azt jelenti, szülőnek lenni nem a mi sorsunk része.
A pozitív gondolkodás csak a kezdet
“Korábban is egészségesen éltem, figyeltem, hogy mit eszek, mozogtam, sőt vegetáriánus voltam. Az utóbbi megváltozott, most már eszem húst, mert fokozottan szükségem volt a fehérjére. Elkezdtem tai chizni, aztán abból jött a csikunk, konkrétan a Csung Jüan Csikung, ami egy ősi kínai spirituális technika, aminek gyakorlásával komoly betegségekből is meggyógyulnak emberek. A két éve fennálló ödémám a kettes szintű gyakorlatok hatására egyik napról a másikra elmúlt.
Rájöttem, hogy a pozitív gondolkodás nem elég, az csak a spiritualitás egyik lépcsőfoka, de én nem vagyok isten, hogy a gondolataimmal befolyásoljam a sorsomat, az nagyobb hatalmak kezében van. Az elejétől kezdve tudtam, hogy biztosan van éretleme mindannak, ami velem történt, és ma már semmiért se adnám oda, amin keresztülmentem. Tudtam, hogy a betegség tanítani jött, hogy több leszek tőle, de nem gondoltam, hogy a változás ilyen mély és nagymértékű lesz. Más lett az értékrendem, több önbizalmam lett, elfogadóbb lettem, valójában általa kaptam meg azt, aki igazán vagyok.”
Köszönjük a Mályvavirág Alapítványnak, hogy bemutatták nekünk Andit.
