A magyar női öttusázás első olimpiai bajnoka, Vörös Zsuzsanna (képünkön) számára a reménybeli hazai sikerektől függetlenül is emlékezetes lesz a csütörtökön Debrecenben megkezdődő felnőtt öttusa Európa-bajnokság küzdelemsorozata. A közelmúltban végleg visszavonult bajnoknőt ugyanis az Eb-n ünnepélyesen búcsúztatják.
– Csütörtökön és szombaton is megnézem az Eb versenyeit, s kicsit izgatottan várom az „elköszöntésemet” – válaszolt érdeklődésünkre az olimpiai aranyérme mellett számos világ- és Európa-bajnoki elsőséggel is büszkélkedő kiválóság. – Bár továbbra is versenyzők között élem az életemet Székesfehérváron – amíg nem tudok végleg Szegedre költözni -, de azért bizonyára könnyezni is fogok. Életemnek egy hosszú és sikerekben gazdag fejezete ugyanis végérvényesen lezárul.
– Visszatekintve az elmúlt másfél évtizedre, bizonyára nem könnyű bármit is kiemelni?
– Azért megvannak a számomra mérföldkövet jelentő események. Így az 1995-ben, Pozsonyban a négytusa ifjúsági Eb-n kiharcolt első hely, amelyet két év múlva, Székesfehérváron már egy ötszámos junior európai elsőség követett. Innen azután sorozatban jöttek a nagy eredmények, amelyek közül különösen fontosnak tartom az 1999-es, margitszigeti Vb-győzelmemet, de a 2002-es, San Francisco-ban megszerzett felnőtt Vb-ezüstérem is ebbe a sorba tartozik.
– Közben azonban bejött egy elég hosszú hullámvölgy is.
– 2000-ben, Sydney-ben balszerencsés lovaglás következményeként csak tizenötödikként végeztem, majd másfél évig nem találtam magamat. Ez volt a felnőtté válás időszaka, amit a 2002-es Vb-ezüst is igazol. Utána ugyanis két világbajnoki cím, majd az athéni ötkarikás egyéni győzelem egészen kivételes szériát jelentett. Az egyértelműen pozitív sort a 2006-os budakalászi kontinensbajnokságon megszerzett elsőségem zárja.
– Mi minden volt a következő évek szerény eredménylistája mögött?
– 2006 után számos Vb- és Eb-érem úszott el, elsősorban pedig a lovak rendkívül balszerencsés sorsolásai következtében. Ráadásul ezek a „lehúzó” lovaspontok az önbizalmamat is aláásták.. Pekinggel kapcsolatosan pedig az a véleményem, hogy előtte valószínűleg sokkal kevesebb versenyre lett volna szükségem.
– Kikre emlékezik elismeréssel a volt edzői közül?
– Szerencsés vagyok, hiszen folyamatosan egy csapattal készülhettem. Lövészetben Mészöly Gábor, vívásban Korponai István, úszásban és futásban Komlódy Zsolt és Kulcsár Antal voltak az edzőim. Lovaglásban volt a legnagyobb „mozgás”, hiszen Varga Domokos, Heilig Anita, Varga Zoltán és Ákos Ajtony egyaránt sokat tett a sikereimért.
– Hol versenyzett legszívesebben?
– Egyértelmű, hogy itthon, Magyarországon, ahol sokkal kevesebb külső tényezőre kellett figyelnem, mint bárhol idegenben. Mindig magam mögött éreztem a közönséget, a felőlük áradó szeretet nekem nagyon sokat jelentett.
– Komoly útkereszteződéshez érkezett. Mihez kezd élete következő szakaszában?
– Testnevelő tanár és szakedző is vagyok, ráadásul úgy érzem, értek is a fiatalok nyelvén. Tehát mindenképpen a sportágban maradnék. Amint megoldódik a lakásproblémánk, Szegedre költözöm, és ott szeretnék egy fiatal csoporttal elkezdeni öttusával foglalkozni. A párommal mindketten hatalmas kutyabarátok vagyunk, ez a szenvedélyes ragaszkodás egészen bizonyosan életre szólóan megmarad. Persze amint meglesz a lehetőség, szeretnék kisbabát is.
