3 nap, 22 szakasz, 314 versenykilométer, 10 világbajnoki pont. Ez Turán Friciék mérlege a Finn Rally után
A finn pályák messze földön híresek arról, hogy aki nem vigyáz, az hatalmasat repül. És aki vigyáz, az is. A különbség mégis óriási, hiszen aki egy kicsit elszámolja magát, rögtön a fenyőerdő hűvösében gondolkozhat azon, hol is rontotta el. Turán Frigyes és Zsiros Gábor, a Synergon Turán Motorsport párosa ötös osztályzattal járta ki a finn ugróiskolát, a Ford Fiesta S2000 pedig derekasan állta a sarat.
„Alapvetően fantasztikusan jók a finn pályák, a murvához képest kiemelkedő, majdnem aszfalt minőségűek. Ami igazán nehéz benne, hogy rengeteg olyan szakasz van, amikor nem lehet látni, hogy hová megy az út. Bízni kell az itinerben és a navigátorban, és maximálisan koncentrálni. Fizikailag nem visel meg egy nagyobb ugrató, a navigátornak nehezebb.
A leérkezés pillanata előtt ki kell fújni a levegőt, és nagyon nehéz így folyamatosan beszélni. A WRC-ben 40-50 méteres repülések is voltak, nálunk 30-32 méter volt a maximum. Nem ez a nehéz, hanem elhinni és bízni abban, hogy mi van a bukkanó mögött. Sokat számít a tapasztalat egy-egy nehezebb kanyarkombinációnál.
Nagyon változatosak a szakaszok, ezért át kell állni fejben. A végére már elenyésző különbséggel tudtuk tartani a tempót. Nagyon szép értéke van az ötödik helynek.” – mondta Turán Frigyes.
„Aki még nem ugratott ekkorát az nehezen tudja elképzelni. Amikor arról mesélünk, hogy 30-35 métert repülünk, az emberek meglepődnek, hiszen ez egy tízemeletes ház mérete. Még jó, hogy nekünk hosszában kell megtennünk ezt a távot 1,5 – 2 méteres magasságban. 140- 150-es tempónál egyszer csak vége van az útnak és eldob.
Az autónk nagyon jól viseli, ilyenkor 70 centiméterre nyúlik ki a rugós tag és tompítja a leérkezést. Az egyik gyorsaságin volt egy ugrás, ami alatt beszéltem és beszorult a levegő a leérkezéskor. Pár másodpercig nem tudtam megszólalni.
Utána nagyon figyeltem, hogy a leérkezés előtt kifújjam a levegőt. Hamar alkalmazkodtunk, és egy idő után már vártuk az ugratókat!” –egészítette ki Zsiros Gábor navigátor.
De hogyan vélekednek a finn világbajnokság ugratóiról a nemzetközi WRC mezőny élvonalában?
„Azt hiszem, kétféle versenyző van: az egyik, aki lelassít és próbál a földön maradni, a másik padlóig nyomja, és csak repül. Én a másodikba tartozom, odalépek, aztán repülök, amekkorát csak tudok.” nyilatkozta Mikko Hirvonen, aki tavaly az év bukását mutatta be a trükkös finn pályán.
„Muszáj mindig ugratnod, de nem túl magasra, mert attól nem fogsz gyorsulni, tehát meg kell találni az egyensúlyt.” – közelítette meg a problémát Jari Matti Latvala.
Akárhogy is, a Finn Rally varázsához hozzá tartoznak a nehéz ugratók, és bármennyire technikás a pálya, a versenyzők pont ettől imádják. Turán Friciék legközelebb már tapasztaltan indulhatnak ezen a futamon. Ne feledjük, új versenyzőként is ötödik helyre hozták be a Fordot!
Forrás: Just Creative
