Az atlétikai szövetség minden eszközével a szakosztályok munkáját, helyzetének javítását igyekszik elősegíteni – rögzíti Gyulai Márton, a szervezet főtitkára a korábban készült összeállításunk kapcsán. A szakember saját hatáskörben készülő edzői programról is beszélt honlapunknak.
reb • Nagyjából két héttel ezelőtt összeállítást készítettünk arról, hogy a 16, kiemelt állami támogatásban részesülő sportág szövetsége – egyéb lehetőségek mellett – közvetlenül mekkora összeget juttat a klubokhoz. Táblázatban közöltük, hogy 2015-ben összesen mennyi pénz került a hazai szervezethez, illetve a szakosztályok mennyit kaptak meg ebből. Akkori írásunkban is rögzítettük – ahogyan most is tesszük –, hogy bár a „kimutatás” nem jelzi, fontos tudni, hogy a szövetség nem rendelkezik a teljes állami „apanázzsal”. A kiemelt edzői program keretét, illetve más forrásokat is az éves támogatásba számítanak, de arról nem az adott szövetség dönt.
Ennek ellenére több sportágból is érkezett igény arra, hogy pontosítsuk a helyzetet, így az atlétáktól Gyulai Márton főtitkár részéről is.
Gyulai Márton • Fotó: MASZ
„A táblázat alapján felemásnak tűnnek az arányok, holott ebben a majdnem másfél milliárd forintban – a kiemelt edző program összegén kívül – több százmillió forintnyi létesítmény-fejlesztés szerepel. A nagyjából kétszázötven millió forint jut közvetlenül a szakosztályokhoz, de egyéb módon még egyszer annyi kerül hozzájuk. És ha belegondolunk, végsősoron minden forrást az edzők, a versenyzők, így a szakosztályok életének jobbá tételére fordítunk.”
A főtitkár elmondta, a szakosztályoknak el kell számolniuk a megkapott összegekkel. A szövetség nem szigorúbb velük annál, mint amit a sportállamtitkárság (EMMI) megkövetel, de vannak olyan beruházások, amelyeket nem fogad el. „Fontosabbnak tartjuk azt, hogy adott versenyző edzőtáborba utazzon a mesterével, mint az informatikai eszközök beszerzését” – jelzi Gyulai.
A kérdéses összeállításukban a tornaszövetség vezetője, Magyar Zoltán például arról beszélt, hogy azért igyekeznek központilag elkölteni a pénzt, és eszközöket juttatni a szakosztályoknak, mert kezdetben sokszor akadt gond az elszámolással.
„Kezdetben több klubban valóban – úgymond – prüszköltek, de komoly gond sohasem akadt. Ma persze már jóval könnyebben birkóznak meg a pénzügyei elszámolással, mint ahogyan a szövetségben is lecserélődött a pénzügyi osztály, hogy megfelelően tudjuk ellátni a feladatunkat.”
A főtitkár elmondta – bár a tervezési fázisban tart a kezdeményezés –, saját hatáskörben szeretnék életre hívni a sikeres magyar edzők programját. Ennek keretében – a kiemelt edzői programhoz hasonlóan, bár várhatóan alacsonyabb összeggel – atlétatrénereknek kínálnának főállást. Ezáltal a szakosztályokban szabadulnának fel pénzügyi források, és lehetővé válna az ellenőrizhető, minőségi munka.
„Nagy gond, hogy az edzői állományunk jelentős része amatőr. Hangsúlyozom, ez nem a trénerek tudására vonatkozik, hanem arra, hogy az alacsony anyagi megbecsültség miatt más munkát is kell vállalniuk. A sikeres magyar edzők programjával ezen a helyzeten enyhíthetnénk.”
Mivel – a többi szövetséghez hasonlóan – az atléták még sem írták alá az ezévi kiemelt sportágfejlesztési támogatásról szóló szerződést, több részletet nem tudott mondani a „vállalkozásról”.
Gyulai összességében úgy látja, a kiemelt sportágfejlesztési támogatás utolsó szalmaszánként érkezett a sportágaknak. Lehetőséget adott, hogy pótolják a több évtizedes lemaradást. Ugyanakkor nem szabad megelégedni.
„Az állami és piaci sportfinanszírozásban lemaradtunk Európától, még a térségünktől is, így pedig nehéz felvenni a versenyt akár Cseh-, akár Lengyelországgal. A szövetség maximálisan igyekszik élni a jelenlegi kedvező helyzettel. Évről évre úgy állítjuk össze a szakmai programokat, hogy teljesítsük a sportállamtitkárság felé kétezer-húszig vállalt kötelezettségeinket, legyen szó a sportolók létszámáról, az érmek számáról. A nagyobb bázis érdekében országszerte támogatunk olyan szakosztályokat, amelyek enélkül talán életben sem maradnának.”
