Már hetekkel korábban tudtam a Földi Imre olimpiai bajnok tiszteletét erősítő eseményről, s idejében meg is érkeztem a napfényes Tatabányára, a végtelen nyugalmat árasztó Síkvölgyi úti temetőbe. Oda, ahol immár több mint két esztendeje nyugszik a város nagy büszkesége, az öt olimpián sikeresen szerepelt egykori súlyemelő, Földi Imre.
A felavatott síremlék Tóth Dávid és Csengery Árpád műve (fotók: JochaPress)
Ez alkalommal egy valóban „minőségi” síremlék ünnepélyes felavatására került sor, ahol a magyar súlyemelés apraja-nagyja megjelent. Jómagam a technika ördöge „jóvoltából” nem tudtam előhívni a képeimet, csak több mint egynapos késéssel. Ám Földi Imre emberi és sportemberi nagysága számomra sokkal többet jelent, mint az, ha netán valaki elmarasztal azért, mert kis időbeli csúszással térek vissza az egyébként méltóságteljes ünnepi együttlétre.
Schmidt Csaba polgármester, Kulcsár Krisztián MOB elnök, Földi Csilla
Aki ismerte Imrét, az nem beszélhet másképp vele kapcsolatban, csak a maximális elismerés hangján. Ez az egykor mindössze 149 centiméter magas férfi a maga egyszerűségében volt igazán NAGY EMBER. Imrét ugyanis soha nem lehetett szemtelenségen vagy nagyképűségen rajta kapni, mert ő valóban mindenkivel emberségesen, a világ legtermészetesebb hangján beszélt.
Amikor a tatabányai sportcsarnok felvette a nevét
Őt soha nem szédítették meg az elért, világraszóló sikerei, miként az esetleges kudarcokat is az élet velejárójaként fogadta el. Amikor valaki 10 vagy éppen 20 dekányi testsúlykülönbséggel veszít el egy olimpiát, ennél nagyobb csapást egy sportpályafutás során elképzelni is nehéz. Ő viszont nem sajnáltatta magát 1968, Mexikóváros után, nem panaszkodott, hanem továbbra is emelgette a mázsákat, a tonnákat, amelyek összsúlyát talán nem is szükséges számolgatni.
Balczó András, Földi Imréné, Gedó György, Földi Csilla
Ő csak emelt, emelt és tovább emelgette a nehéz tárcsákkal megpakolt rudat. Amikor negyedik olimpiáján, 1972-ben végre ötkarikás bajnok lehetett, hoztak egy, számára nagyon kellemetlen döntést. Megszüntették a nyomást, a versenyek pedig ezt követően csak szakításból és lökésből álltak. A 34 éves korában olimpiai bajnoki címet szerzett Földi Imre nyugodtan megtehette volna, hogy a csúcson visszavonul. Ő pedig nem csinált nagy ügyet abból, hogy némi biztatásra folytassa, hiszen a nyomás kiesésével eleve csökkentek az esélyei, ráadásul 1976-ban, Montrealban már 38 évesen kellett a dobogóra lépnie. Százból kilencvenkilencen a visszavonulás mellett döntöttek volna, ő volt a századik, aki folytatta. Ötödik lett és ő ennek az eredménynek is tudott örülni, hiszen az adott pillanatban ott is a lehető legtöbbet teljesítette.
Az emlékezők egy csoportja
Az egyik legpozitívabb emberi tulajdonságát, szerénységét számtalanszor megtapasztalhattam jómagam is. Így is marad meg emlékezetemben és remélem, az igazi sportemberek is így őrzik meg tudatukban Földi Imrét.
Azt az olimpiai bajnokot, aki emberként is mindvégig példakép tudott maradni.
(jochapress / Jocha károly)
