Tihanics Tibor rendre pontosan jósolja meg a szabadfogású juniorválogatott szereplését, így tett a franciaországi Mâconban megrendezett világbajnokság előtt is. A szakember a munkában hisz, és annak alapján joggal várt a jó eredményt.
Lakner Gábor • „Lehet, hogy lottóznom kellene” – kezdi nevetve Tihanics Tibor, a szabadfogású juniorválogatott szövetségi edzője, miután ismét valóra vált a jóslata. Ezúttal egy érmet és egy pontszerző helyezést várt fiaitól a franciaországi Mâconban megrendezett világbajnokságon, akik mindkettőt hozták. A 96 kg-os Wittmann Kristóf (Haladás VSE) bronzérmet nyert, a 120 kg-os Nagy Mihály (Sziget SC) pedig ötödik helyezést ért el. A szerencsés találgatásnál persze jóval többről van szó: a szakvezető az elvégzett munka alapján várta a jó szereplést.
„Úgy éreztem, jól sikerült a felkészülés, amihez hozzájárult, hogy sok és komoly edzőpartner ellen tudtunk birkózni. Ebbe beletartoztak a lengyel válogatottak és a fiatal magyar felnőttek is, és nemcsak mi profitáltunk belőle, hiszen a lengyeleknek is volt két bronzmérkőzésük. Annak a könyörületet nem ismerő, kemény munkának köszönhető az érem- és a pontszerzés, ami beletettünk a felkészülésbe. Persze, nem a semmiből jöttek az eredmények, szisztematikusan építjük fel a fiatalokat.”
Tihanics Tibor vallja, az edző soha nem lehet igazán elégedett. Annak megfelelően most is van hiányérzete, az Eb-bronzérmes, csepeli Vida Csaba taktikai hibáját fájlalja leginkább. A szakember úgy látja, ha túljut azeri ellenfelén, ő is éremért birkózhatott volna.
Wittmann Kristóf és a stáb • Forrás: birkozoszov.hu
„Azt tudomásul kell venni, hogy a világbajnokságon már nincs jó sorsolás és könnyű ellenfél. Bravúr nélkül pedig nincs érem- vagy pontszerzés. Kristóf kettőt is bemutatott, hiszen a grúz és a moldovai szabadfogást sem kell különösképpen bemutatni. Mivel mérnöknek tanul, év közben nem tud százszázalékosan a sportra koncentrálni, így a közvetlen felkészülés alatt leginkább az erősségeire építünk, hogy abban még jobb legyen. Ez eredményre vezetett. Misi mentalitása is sokat javult, ő is remekül teljesített, és a bronzmérkőzésen is bizonyította, hogy előrelépett. Az azeri korábban kétszer verte simán, tíz-nullra, ahhoz képest most végigment a mérkőzés, és a négy-null vállalható vereség.”
A két legeredményesebb versenyzőnek ez volt az utolsó fellépése a juniorok között, a többiek még maradnak a korosztályban.
„Nehéz lesz őket pótolni, de bízunk benne, hogy sikerül. A munkán nem változtatunk, viszont még több összetartásra, nemzetközi edzőtáborra és versenyre van szükség. Itthon nincsenek olyan edzőpartnerek a saját korosztályukban, akik rákényszerítenék a fiúkat a védekezésre, a külföldiek ellen ráadásul új ingerek érik őket.”
Tihanics Tibor zárásként nem felejti el megköszönni a szövetség munkatársainak és a klubedzőknek az elvégzett munkát, hiszen ahogy mondja, a sikerek közösek.
