A télen Újvári Gábor vette át a BLSZ I-es Vízművek felnőttcsapatának irányítását, és a Mészöly Focisuli fiataljaira épülő gárdával egyre feljebb lép a tabellán. Az ígéretek akár az NB I-ig eljuthatnak, bár az edzőtől is függ, hogyan építi be a fiatalokat.
Nagy-Pál Tamás • A Mészöly Focisuli szakmai igazgatója, Újvári Gábor új vizekre evezett, ugyanis már nemcsak gyerekekkel foglalkozik, hanem a BLSZ I-ben szereplő Vízművek vezetőedzője. „Még a nyáron vettük fel a kapcsolatot az egyesülettel, mert a licenchez utánpótláscsapatokra volt szükségük. Az együttműködés része lett, hogy a műhelyünk arra érdemes U19-es játékosait kettős engedéllyel bevetik a felnőttcsapatban. Szeretnénk ugyanis gondoskodni a fiataljaink jövőjéről.”
Újvári Gábor
A Focisuli hat éve működik, ez idő alatt 106 játékosa került NB I-es, akadémiai vagy külföldi csapatba. Újvári ugyanakkor azt tartja: a fiatal játékos képzésével 23 éves koráig is érdemes foglalkozni: „Igaz, hogy a Bajnokok Ligájában tizenhét-tizennyolc évesen már játszanak tehetségek, de az nem az átlag, belőlük világsztárok lesznek. Nekünk inkább Dzsudzsák Balázs vagy Juhász Roland példáját kell néznünk, akik több mint száz NB I-es mérkőzéssel a hátuk mögött jutottak nemzetközi karrierig.”
Ezért is gondolja úgy: rendkívül hasznos a fiataloknak, ha kipróbálhatják magukat a felnőttek között a BLSZ I-ben. „Miután a szövetség eltörölte az U21-es bajnokságot, kénytelenek vagyunk a felnőttfutball felé terelni őket. Bejött, hiszen gyorsan meghatározó játékossá váltak. Csak eleinte nem jöttek az eredmények. A srácok amiatt azt kérték, hadd játsszanak inkább az U19-ben. Ekkor jöttem én a képbe, és átvettem a csapat irányítását.”
Az újdonsült vezetőedző leszögezte: Budapest-bajnokság ide vagy oda, nála az nem működik, hogy valaki nem jár edzésre, de a meccsen játszani akar. „Öt-hat felnőtt távozónk volt ezután, de a keret nagy része elfogadta a helyzetet. Örülök, mert szükségünk van a rutinos játékosokra is a fiatalok mellé. Főleg, hogy a gyerekek egy részének ez az osztály messze nem a végállomás. A létszámot pedig majd minden évben újra kell tölteni, és az az idősebb gerinc nélkül nem működhet.”
A felnőttek ráadásul elismerték a fiatalok tudását, amikor látták, hogy labdabiztosak, cseleznek, kezdeményeznek, felvállalják az egy az egy elleni játékot és jó döntéseket hoznak a pályán. „Nekem sem volt egyszerű megszoknom a helyzetet, hiszen korábban még soha nem voltam felnőttgárda vezetőedzője. Most nyomás van rajtam, nézegetni kell a tabellát, eredményt várnak el. Közben legalább a játékosok is megtanulják, milyen, ha már felelősséggel tartoznak mondjuk a cseleikért. Egyáltalán nem biztos, hogy hosszú távra tervezem ezt, inkább csak szeretném a megfelelő mederbe terelni a folyamatot.”
A csapat pedig nemcsak játékban, de eredményességben is sokat lépett előre, elkezdte gyűjtögetni a pontokat, így mostanra már elmozdult a kieső helyről, a 12. pozícióban áll. A fiatalok tehát tényleg bizonyították, hogy megérhetnek a felnőtt futballra. „Az NB II-ig, de akár az NB I-ig is eljuthatnak innen. Utóbbihoz persze kell jó adag szerencse is. Olyan csapatba kell kerülniük, amelybe beilleszthetők, és ahol a szakember is bízik bennük, a megfelelő pozícióba rakja őket. Az edzőnek ráadásul türelmesnek kell lennie, mert ha azonnal várja el az eredményt, mindent tönkretehet. Örülök, hogy már úgy beszélhetek erről, hogy élesben is kipróbáltam, mert mindig is azt vallottam: nem elegek a hangzatos mondatok, cselekedni kell.”
