Nagyszerű sportsikereket ért el első egyetemi évében a húszéves fallabdázó, Püski Lénárd az Egyesült Államokban. A St. Lawrence University-n tanuló magyar a csapatával a bajnoki elődöntőbe jutott, ráadásul értékes egyéni elismerést is szerzett. S ami talán még fontosabb: motivációt talált a sportoláshoz.
reb • Az Egyesült Államok szinte mindegyik sportágban vonzó lehetőséget kínál a magyar fiataloknak, hiszen az egyetemi rendszer sportolási lehetőségei összehasonlíthatatlanok a hazaival, ráadásul márkás diplomával, jó nyelvtudással térhetnek haza.
Vélhetően a komplex lehetőségek vonzották a most 20 éves Püski Lénárdot, aki a szemesztert a St. Lawrence University-n kezdte meg. Az intézmény Canton városban található, New York államban, nem messze Kanadától. Ahogyan az az USA-ban megszokott, első évben csak az egyetemet kell megjelölni, azt követően kell dönteni arról, milyen szakon tanul tovább a hallgató.
Püski Lénárd jó szezont zárt
A intézmény nemcsak a tanulmányokat, hanem a sportéletet nézve is az elitegyetemek közé tartozik. A jégkorong és a fallabda felkapott, így nagy figyelem kísérte Püskiék menetelését, akik az országos bajnokság elődöntőjéig jutottak, s csak a később győztes Yale búcsúztatta őket. Ráadásul a sorozatot követően rangos egyéni versenyt rendeztek, amelyen a 16 közé került, s azzal automatikusan megkapta az úgynevezett All American-díjat.
„A kampuszon sokan követték figyelemmel a szereplésünket, nagy hírnevet szereztünk magunknak – kezdi Püski. – A bajnokság színvonala remek, a világ szinte össze tájáról érkeznek versenyzők. Ami engem illet, sokat léptem előre az év során. Kezdetben persze még nem annyira bízott bennem az edző, mint később, de ahogyan haladtunk előre, mindinkább számított rám. A bajnokság jelentős részében a negyedik játékos voltam, azaz utolsó ember, olykor rajtam múltak a mérkőzések.”
A viszonyokat a sportágat övező elismertségben és a körülményekben is nehéz összevetni a hazai lehetőségekkel. Tíz pálya van, az egyik beépített üveg-pályalelátóval, ez utóbbit nagyjából háromszázan nézhetik, s persze minden igényt kielégítő fitneszterem, uszoda és több sportpálya is a tanulók rendelkezésére áll.
„Az edzések négy-öt órát is elvesznek a napból, amit persze cseppet sem bánok, de ettől függetlenül szoros a menetrend, hiszen gyakran kell beadandót készíteni. A szezon végeztével kicsit lazább a időbeosztás.”
Az egyetem
Lénárd azt mondja, a tapasztalatok, lehetőségek és élmények mellett a legfontosabb, hogy megtalálta a belső hajtóerőt.
„Ha otthon tanulok tovább, akkor is folytattam volna a fallabdát, de nehezebb lett volna megtalálni a motivációt. Amerikában mindenki sokkal készségesebb, kedvesebb, jobban elismerik az eredményeket. Rengeteg a nagyszerű játékos, korábbi junior-világbajnok is a csapattársam. Jóval inspirálóbb a környezet, mint otthon.”
Bár tudja, odahaza kevés támogatást kap a szövetség, így nincs miből menedzselni a fiatalokat, azért átgondoltabb tervekkel talán többre jutnának.
„Itt ha valaki jó adottságokkal bír, felkarolják, segítik az útját, odahaza viszont mindenkinek magának kell boldogulnia. Nyáron szeretnék edzőtábort szervezni, ahol segítek a junioroknak, és átadom, amit itt tanultam. Fontos például a regeneráció, de elsősorban mentális elemekről beszélünk, hogy tisztázzák magukban a céljukat, és hogy miként érik el.
