Ayrton Senna – fotó: MTI/EPA
Persze főként csak mókásan, de ismerve a dolgok későbbi alakulását, nem kizárt, hogy akár még valósággá is válhatott volna. Alain Prost és Ayrton Senna ősi riválisokként vonultak be a sportág történetébe – mégpedig úgy, hogy nevük örökre összeforrt egymással. Bajnoki rivalizálásuk nem nélkülözte a viszálykodást és a botrányokat sem, ám az 1993-as Ausztrál Nagydíj leintése után minden megváltozott. Adelaide-ben Prost utolsó F1-es versenyét futotta, miközben Senna – ezt persze akkor még egyikük sem tudta – utolsó győzelmét aratta. S a háromszoros világbajnok ekkor árulta el ellenfelének, mennyire fogja hiányolni őt.
„A kapcsolatunk egészen különleges volt, különösen ahhoz képest, amilyen akkor volt, mikor még versenyeztem! És biztosra veszem, hogy ez csak még jobb lenne, ha Ayrton még közöttünk lenne. Ez nem is lehet kérdés” – magyarázta Prost az FIA Auto című magazinjának kapcsolatuk visszavonulása utáni megváltozásáról.
Majd elárulta, a brazil halála előtti időszakban került szóba, hogy Senna egy nap az ő versenyzője legyen. „Elég vicces, mivel úgy egy héttel az 1994-es San Marionó-i Nagydíjon történt balesete előtt beszéltünk telefonon, és azt mondtam Ayrtonnak: »Tudod, elég vicces lenne, ha egy nap lenne egy csapatom, és te lennél a versenyzőm.« Jót nevettünk rajta, pedig akkor már folytattunk tárgyalásokat a Ligier felvásárlásáról. A kilencvennégyes szezon kezdetekor volt. Fantasztikus lett volna, egyértelműen nagyon jó.”
Hogy mindez megvalósulhatott volna-e, az persze már más kérdés. Tény azonban, hogy Prost és Senna kapcsolata a francia visszavonulása után valóban 180 fokos fordulatot vett. „Az élete utolsó hat hónapjára örökre emlékezni fogok. Ekkor sokkal jobban megismertem Ayrtont, mint korábban bármikor. Egy teljesen más személyiség lett, ráébredtem arra, ki is ő valójában, és miért is cselekedett időnként úgy, ahogy. Megértettem Ayrton motivációját, melynek középpontjában én, és az én legyőzésem állt” – magyarázta egy korábbi interjúban erről.
Prost legnagyobb hibája
Akárhogy is, Prost végül 1997-ben meg is vette a Ligier-istállót, melynek a csapatfőnöke lett, s melyet a saját nevére vett. Talán ha Senna – aki számos beszámoló szerint nem igazán érezte otthon magát a Williamsnél – valóban korábbi riválisa versenyzője lesz, a francia csapat sorsa is másképpen alakul. Így viszont Prost nem tudta megvalósítani eredeti tervét, szponzorproblémái miatt pedig képtelen volt kitörni a kiscsapat szerepköréből – mely végül csapata 2001-es csődjéhez vezetett.
A négyszeres bajnok elárulta, mindezek után élete legnagyobb hibájának tartja, hogy átvette a csapatot. „Három hónappal az után, hogy átvettem az irányítást, nagyon jó eredményeket értünk el, és majdnem nyertünk is egy versenyt” – utal Olivier Panis brazíliai és spanyolországi dobogós helyezéseire, valamint arra, hogy sokak szerint a francia lábtörése nélkül nyerhetett volna Kanadában. „A családomnak és a barátomnak viszont már akkor azt mondtam: halott vagyok. Már az elején tudtam. Tudtam, és jól ismertem már a Forma–1-et és a hazámat is.”
„Szóval a legnagyobb hibám… Nos, ha hibáztam, ez bizony hiba volt. Jobb lett volna meg sem csinálni. Nem kellett volna az utolsó pillanatban nekivágni. Viszont volt egy tervünk a Peugeot-val, valamint egy öt évre szóló megállapodásunk, melynek értelmében három évig ingyen motorokat kaptunk volna, melyeket folyamatosan fejlesztenek. Aztán két nappal az előtt, hogy aláírtam a megállapodást, jöttek, és már csak három évről volt szó, mégpedig úgy, hogy fizetnünk kellett a motorokért. Végső soron örülök, hogy vége lett” – mondta keserűen a franciák egyetlen bajnoka.
