A földkerekség legnézettebb bajnoksága, amelynek döntőjét, a Super Bowlt évről évre több mint százmillióan követik világszerte, az utóbbi években csak az Egyesült Államokban 110 millió fölötti nézettséget produkált. Utánanézünk, honnan jönnek elő az új Tom Bradyk és Ray Lewis-ok.
Majer Dániel • Első lépésben nem árt leszögezni, hogy az NFL nem az NBA vagy az NHL. A tengerentúli kosárlabda- és jégkorongligával ellentétben itt nem hemzsegnek az európai játékosok. Az öreg kontinensen Németországban büszkélkedhet a legnagyobb hagyományokkal az amerikaifutball, de az ottani klubok és az NFL-csapatok között is óriási a szakadék. Megkockáztatható, hogy még az amerikai egyetemi bajnokság másod- vagy harmadosztályának együttesei is simán nyernék a német ligát. Ezért is volt szenzáció a német Moritz Böhringer tavaszi szerződtetése: ő az első játékos, akit NFL-gárda Európából igazolt. A 23 éves elkapót a Minnesota Vikings nézte ki magának. Európaiak korábban is játszottak a profiligában, de ők fiatalabb korukban kerültek az Egyesült Államokba, és az ottani iskolarendszerből jutottak el a legjobbak közé.
Az egészen kicsik bajnoksága is profi keretek között zajlik • Fotó: dailyrepublic.com
Nem amerikai fiatalnak akkor van esélye a profik közé eljutni, ha már a középiskolát is az USA-ban kezdi el, és persze az sem árt, ha tisztában van a játék alapjaival. Odakint viszont már jóval korábban, ötéves kor körül amerikaifocizni kezdenek a gyerekek. Az American Youth Football nevű szervezet kiterjedt versenysorozatot hozott létre, amelyben az egészen kicsiktől, az 5-6 évesektől a 15 évesekig, tehát a középiskolás évekig, számos, kor és súly szerinti kategóriában szerepelhetnek a gyerekek. Nyolc regionális bajnokságból kvalifikálhatnak a csapatok a nemzeti bajnokságba, majd a több mint 130 csapatból álló mezőnyből juthatnak el a nemzeti bajnokság döntőjét jelentő egyhetes tornára, ahol aztán eldől a bajnoki cím sorsa.
Az igazi amerikaifutball azonban a középiskolában, de leginkább az egyetemen kezdődik. A legnagyobb felvevőpiac Texasban, Floridában és Kaliforniában van, ott találhatóak a legjobb középiskolai csapatok, amelyek közül nem egy már NFL-sztárként kezeli a legjobbjait. A létesítmények is elsőrangúak: a Las Vegas-i Bishop Gorman High School például dollármilliókból épített, tizenötezer férőhelyes stadionnal és edzőközponttal büszkélkedhet. A középiskolák még nem toboroznak, noha közöttük is akadnak elit intézmények, amelyek jó néhány későbbi sztárt felneveltek. Ám ebben a korban nehéz megmondani, kiből lehet profi, és teljesen még a különböző posztokra sem specializálódnak. Ezzel együtt az egyetemek már nyolcadikosoknak is ajánlanak ösztöndíjat, igaz, még csak szóbeli megállapodás alapján.
Kevesen gondolják, de a középiskolában a legtöbb amerikai gyerek legalább két sportot űz. Ezek többnyire a baseball, kosárlabda, amerikai futball szentháromságból kerülnek ki, bár az atlétika is elterjedt. A lényeg, hogy sportolásra neveljék a fiatalokat, atletikusak legyenek, aztán majd eldől, ki miben a legjobb, ki melyik sportot választja. A kosaras szupersztár LeBron James például remek amerikaifutballista lehetett volna tight end-poszton.
Luxuskörülmények már az egyetemi öltözőben is • Fotó: twitter
Az NFL az egyetemi, azaz a college football során kerül a játékosok célkeresztjébe. Az egyetemi bajnokságok négy osztályban zajlanak, profivá válni értelemszerűen az elsőből lehet leginkább, bár számos példa akad arra is, hogy valaki a másod-, vagy a harmadosztályból került NFL-csapatba. Az első és legfontosabb lépés a tehetségkutatás. Az egyetemi edzők legfőbb feladata megtalálni a tehetségeket és meggyőzni őket, hogy az ő iskolájukat válasszák. Ez bonyolult és hosszadalmas folyamat. A 129 első osztályú egyetemi csapat kerete 100-110 főből áll, akik közül 85-en kaphatnak ösztöndíjat. Minden évben 25 újoncot vehetnek fel, egy egyetemnek tehát ennyi játékost kell kiválogatania abból a több mint egymillió diákból, akik az Egyesült Államok középiskoláiban játsszák az amerikaifutballt. A tehetséggondozás egész évben zajlik, mégpedig több fázisban, számos szabály mentén. A „csendes” időszakban például az edzők csak a saját kampuszukon beszélhetnek a kiszemelttel és heti egyszer telefonálhatnak neki. Az „érintkezési” periódusban meg is látogathatják a családjában, a „halott” időszakban viszont egyáltalán nem beszélhetnek vele.
Az egyetemek az NFL-gárdáknak is becsületére váló edzőközpontokkal, a helyi szépségkirálynők általi körbevezetéssel, rangadókra küldött ingyenjegyekkel és számtalan egyéb módszerrel próbálják meggyőzni a kiszemelteket, hogy őket válasszák. Fizetni ugyanakkor tilos! A pénz tehát ekkor még tabu, viszont a legjobb egyetemi edzők dollármilliókat keresnek évente, az iskolák pedig legalább ennyit költenek csak játékosmegfigyelésre. A minimum tizenötezres stadion alapelvárás, a nagy rangadókon a százezret meghaladó nézőszám is gyakori.
A közhiedelemmel ellentétben a felvételin a középiskolai tanulmányi eredmény is fontos. Az érettségi nem jelent automatikus bejutást akkor sem, ha valaki istenáldotta tehetség; további két teszten is meg kell felelniük a jelölteknek. Az egyetemi bajnokságokat tömörítő egyesület, az NCAA egy 55 fős megfigyelőközpontot is létrehozott a manipulálások elkerülése érdekében. E központnak az engedélye nélkül senki nem kerülhet ösztöndíjjal az egyetemre. Az alulteljesítők sem esnek ki, ők akár további egy-két évig az előkészítőben vagy katonai internátusban pótolhatják hiányosságaikat. Nem meglepő módon utóbbiakban rengeteg NFL-sztár megfordult már. Ezt szem előtt tartva az egyetemek direkt a huszonötös felvételi létszám fölé „lövik” be a kiszemeltek számát, mondván, közülük jó páran úgyis az internátusban kötnek ki…
Már az egyetemen sztárok lesznek a játékosok • Fotó: thescout.com
A végső döntésre február első szerdáján, a National Signing Day-en kerül sor, amikor a kiválasztottak írásban is elkötelezik magukat. Az eseményt közvetíti a televízió, hatalmas nézettséget produkálva az Államokban, ahogy a játékos a fejére teszi az elé letett baseballsapkák közül a kiválasztott egyetem fejfedőjét.
A neheze azonban csak ezután jön: a négy egyetemi osztály mintegy 600 csapatában játszó 60 ezer játékosnak ugyanis nagyjából a 0,3 százalékát draftolja, azaz választja ki NFL-csapat, s közülük is csupán minden harmadik tud megragadni a profik között.
A draft előtt az amerikaifutballistának legalább három évet az egyetemen kell töltenie annak érdekében, hogy akkor is legyen perspektívája, ha nem kap profiszerződést. Mert bizony az egyetemi játékosok nagy részéből nem lesz profi, nem a futballból fog megélni. Vagyis a rendszer egyfajta szociális hálóként is működik. Ám az is igaz, hogy a nagyobb egyetemek játékosai már hallgató korukban sztárnak számítanak, és olyan közösségekbe kerülnek, amelyek valószínűleg akkor is eltartják, munkához juttatják őket, ha nem teljesítik be az amerikai álmot.
Aki kedvet kapott és szeretne még jobban elmélyedni a témában, a bowl.one internetes oldalon teheti meg.
