Az ismert okok miatt néhány hónapos késéssel Hatos Gábornak átadott olimpiai bronzérem óhatatlanul ráirányította a figyelmet a magyar szabadfogású birkózásra, s annak legeredményesebb képviselőjére, Kovács Istvánra is. Az egykori csepeli kiválóság mindmáig az egyetlen magyar szabadfogású, aki világbajnoki címmel büszkélkedhet ebben a fogásnemben. Ráadásul az ő moszkvai bronzérme óta, harminckét év után most született ismét magyar dobogós helyezés.
,,Korábban is lett volna esélye hasonló siker elérésére szabadfogású versenyzőnknek, de nem volt edző, aki kihozza belőle az eredményt” – summázott Kovács, aki azt is elárulta, az ugyancsak csepeli Ritter Árpádra gondol. ,,Az utolsó, igazán sikeres szabadfogású generáció az 1972-es, müncheni olimpián lépett szőnyegre, ahol hárman – Bajkó Károly, Csatári József és Klinga László is felléphetett a dobogó harmadik fokára.”
– Miután Ön 1979-ben, San Diegoban világbajnok lett, az olimpiai aranyérem is elérhetőnek tűnt. Miért kellett végül megelégednie a bronzéremmel?
