Aranyérmet ugyan nem nyert Komiszár Kriszta (képünkön elöl) a katari Dohában megrendezett Középiskolások Világjátéka, a Gymnasiade versenyein, viszont egy ezüst és két bronzérmével ő állhatott legtöbbször dobogóra a Magyar Diáksport Szövetség tizenkilenc tagú válogatottjából.
– Eredetileg nem atléta szerettem volna lenni, hiszen már egészen kiskoromtól kosárlabdáztam – válaszolt a budapesti Vörösmarty Gimnázium sporttagozatos osztályának tanulója, aki Dohában 100 és 200 méteres bronzérmet szerzett, s tagja volt a 100, 200, 300 és 400 méteres résztávokból álló, ezüstérmet szerzett svédváltónak is – Nyolc évig pattogtattam a labdát Tursics Kriszta edző irányítása mellett, s csak ezután fordultam az atlétika felé.
– Ez már nem egy hétvégi kaland. Mégis, minek kellett történnie ahhoz, hogy otthagyja gyermekkori szerelmét és sportágat váltson?
– Szüleim mindketten atletizáltak. Az ő volt edzőjük, Fülöp Péter csábított a Központi Sportiskolába. Öt éven keresztül párhuzamosan kosaraztam és atletizáltam, mígnem 2006-ban bejött egy deréksérülés. Akkor kerültem válaszút elé és be kellett látnom, a kettő nem megy együtt tovább.
– Mindjárt a vágtaszámoknál kötött ki?
– Előbb 100, 200 és 300 méteren is versenyezgettem, végül maradt az előbbi kettő. Nem is szeretnék változtatni, ezeken a távokon jó lenne minél jobb időket elérni.
– Mégis, mennyire gondol?
– Jelenleg 11,92 és 24,75 másodperc az egyéni rekordom, ezeken szeretnék jövőre javítani. 2010-ben százon legalább 11,80-at el kellene érnem, mert kétszázon is csak akkor tudok javulni, ha az alapgyorsaságom fejlődik. Két éve a Gödöllői EAC színeiben versenyzek, Benkő Ákos edzőmmel nagyon jó a kapcsolatom. Van tekintélye, jó pedagógusnak tartom.
– Milyen hosszabb távú célokat dédelget magában?
– Jó lenne kijutni az olimpiára, de nem minden áron. Semmiféle doppingra ugyanis nem vagyok és nem is leszek kapható!
– Jövőre érettségizik. Utána mihez fog kezdeni?
– Az egészségügyhöz kötődő tanulmányokat szeretnék folytatni. Legközelebb a rekreáció és az egészségügy fejlesztése áll hozzám, s azt hiszem, az ELTÉ-re fogok felvételizni. Sokat jelent számomra, hogy hárman vagyunk testvérek és otthon jó a családi alaphangulat. Így mindent meg tudunk egymással beszélni, amire nekem komoly igényem is van.
Fotó: – JochaPress
