Egyéb
2016. augusztus 5. péntek, 07:08
Négyévente, a nyári olimpia idején a rajongók körében mindig felmerül a téma, hogy milyen szép is lenne, ha az F1, vagy valamilyen technikai sport is képviseltethetné magát az ötkarikás játékokon. A NOB elveivel ez sajnos szembemegy, ám nem volt mindig így!
Hihetetlenül hangozhat, de volt egy év 120 évre visszatekintő újkori olimpiák történetében, amikor bizony motorral meghajtott járművek is versenyeztek az érmekért. Az 1908-as londoni játékokon történt mindez, amikor még maga a motorsport is nagyon gyerekcipőben járt, de a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ekkor még adott neki egy esélyt. Ám nem szárazföldi, hanem vízi megmérettetésről volt szó, azaz motorcsónakversenyről, amely azonban az érdeklődés hiánya és az időjárási körülmények miatt alaposan leszerepelt.
A motorcsónakok versenye már a második újkori játékokon, 1900-ban Párizsban is jelen volt, de akkor még csak bemutatóeseményként funkcionált, nyolc évvel később azonban már teljes értékű olimpiai számmá vált. A versenyek helyszíne az Anglia déli részén fekvő Southamptonba vezető öbölben volt, ahol bójákkal egy 8 tengeri mérföld hosszúságú pályát jelöltek ki. Ezen kellett öt kört, azaz összesen 70 kilométert megtennie azon három kategória mezőnyének, amelyek számára kiírták a versenyt. Az A-osztályba az egyszemélyes motorcsónakok tartoztak, a B-osztályba a háromszemélyes, 60 lábnál rövidebb csónakok, a C-osztály paraméterei pedig 6,5-8 méret hosszúságban voltak megadva, és ezekben a hajókban is hárman ültek.
Az egésznek a szépséghibája mindössze annyi volt, hogy mindhárom kategóriába csak két-két résztvevő nevezett, az pedig csak tovább rontotta az összképet, hogy mindegyikben csak az egyik motorcsónak jutott el a célig. Az A-osztály versenyét a tengeren tapasztalt rossz idő, a gale szél által okozott mostoha időjárás miatt egy kör után félbe is kellett szakítani, a másnapi ismétlésben pedig a brit nevező megfeneklett, így a francia Emile Thubron lett az olimpiai bajnok.
A B-osztály versenye aztán ismét majdnem komédiába fulladt, miután mindkét résztvevő hajóba beszivárgott a víz a küzdelem során. A két brit nevező közül a Gyrinus elnevezésű hullámszelő annak köszönhetően tudott célba érni és így megszerezni az aranyat, hogy a fedélzetén a minimális háromnál több személy is tartózkodott, akik a befolyó víz eltávolításában segédkeztek. A Gyrinus csónak a C-osztályban aztán azonos felállással újabb győzelmet szerzett, miután riválisukat ezúttal motorproblémák hátráltatták.
Mivel minden kategória csak egy célba érkezőt számlált a két indulóból, így nem csak a bronz, hanem az ezüstérmek sem találtak gazdára, s az olimpiai motorcsónakversenyek rövid történetében összesen csupán három aranyérmet osztottak ki.
A továbbiakban azonban a NOB megfogalmazta határozott álláspontját, miszerint az olimpiai játékokon nincs helyük motorral működtetett eszközöknek, hiszen az itt elért sporteredményeknek kizárólag az emberi teljesítményről kell szólniuk. Az 1908-as egyszeri alkalom óta tehát semmilyen technikai sport nem tehette be a lábát az ötkarikás zászló által kijelölt területre, és ez minden bizonnyal még jó ideig így is marad.
