Az ezüstöröm esztendeje

Olvasni, filmeket nézni. Elsősorban ez a terve az év vége hátralévő napjain a pihenéssel tölthető órákra Sándorházi Viviennek (15). A 2016-ban sportági történelmet író tollaslabdázóra rá is fér egy kis lazítás, hiszen igencsak mozgalmas esztendő áll mögötte.

STJ Kezdődött mindez a február eleji kazanyi U15-ös Európa-bajnoksággal. A Tisza Tollas SE sportolója azzal a nem titkolt céllal utazott el Tatárföld fővárosába, hogy onnan haza hoz egy kontinensbajnoki érmet. Ezért edzett hetente nyolcszor, s ha nem volt az adott hétvégén verseny, akkor még négyszer (Szegeden két indonéz edző foglalkozik a versenyzőkkel).

Három világversenyen is indult ebben az évben

Három világversenyen is indult ebben az évben

A rengeteg munkának meg is lett a jutalma: Vivien – már amennyire az Eb-n lehetséges –, viszonylag simán jutott el a döntőig. A príma szereplésben nagy része volt annak, hogy mentálisan is felnőtt a feladathoz, és sokat jelentett az is, hogy négy családtagja is elkísérte az ősi oroszországi városba: az édesapja és édesanyja mellett a nagynénje és a keresztanyja is a helyszínen szurkolt. Az Európa-bajnoki döntőben Mathilde Cramer Ahrens következett, s bár a magyar lány mindkét szettet remekül kezdte, végül mindkettőt elvesztette 21-16-ra.

„Ismertem a dán lányt, néhány éve egyszer már játszottam vele, és csöppet sem lepett meg, hogy bekerült a döntőbe – emlékezett Vivien. – A fináléban is jól ment neki, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy erre a mérkőzésre én már fejben nem tudtam összekapni magam. Az ember nem mindennap vívhat kontinensbajnoki döntőt, rajtam azonban az elődöntőt követően teljesen eluralkodott a boldogító érzés, hogy amiért jöttem, teljesítettem, felállhatok a dobogóra. Ezután már nem tudtam mentálisan annyira ráhangolódni, mint amennyire a végső győzelemhez szükség lett volna. A vereség természetesen bántott picit, de nem emésztettem magam sokáig. Amúgy is igyekszem pozitívan szemlélni a világot, a legfőbb célom pedig nem az, hogy utánpótlásversenyeket nyerjek, hanem majd a felnőttek között szeretnék minél többször a dobogó tetején állni.”

Az Európa-bajnokság után Sándorháziék és a szegedi klub edzői jelentős elhatározásra jutottak. Az a döntés született, hogy Vivient a 2016-os év további részében az idősebb korosztályokban, elsősorban az U19-ben versenyeztetik, tapasztalatszerzési céllal. E stratégia jegyében még két jelentős nemzetközi viadalon állt rajthoz. Egyrészt az U17-es Európa-bajnokságon, másrészt pedig az U19-es világbajnokságon. A lubini kontinensviadallal nem volt szerencséje, mert a csapatversenyt követően megbetegedett, belázasodott, s emiatt az egyest fel kellett adnia. A bilbaói junior-vb-n egyesben, párosban és vegyes párosban is elindult, ám mindhárom számban kőkemény ellenféllel került szembe. Ha a bravúrok nem is jöttek össze, U19-es tesztnek tökéletesen megfelelt a baszkföldi torna.

A versenyzés mellett Vivien nem hanyagolja el a tanulmányait. Arra törekszik, hogy megőrizze kitűnő átlagát, bár honlapunknak elárulta, félévkor becsúszhat két négyes is, mégpedig informatikából és földrajzból. Ha netán így történne, biztosra vehető, hogy a tanév végére megpróbál javítani, ugyanis maximalista önmagával szemben. De nem csupán maximalista, nagyon tudatosan is építgeti saját karrierjét – természetesen a szülei hathatós támogatásával. A jövő év például a felkészülést szolgálja a 2018-as ifjúsági olimpiai játékokra, Sándorházi Vivien ugyanis szeretne indulni a Buenos Aires-i játékokon. Ami remek ugródeszka lehetne a 2024-es felnőttolimpiára. Márpedig Vivien abban a hitben dolgozik kőkeményen napról napra, hogy – Kazanyhoz hasonlóan – egyszer az ötkarikás játékokról is éremmel térhet haza.

2017 más szempontból is fontos mérföldkőnek ígérkezik Sándorháziék életében. Három esztendeje ugyanis – éppen Vivien szakmai fejlődése érdekében – Szegedre költözött a család. A döntést a mai napig sem bánják, ám úgy tűnik, eljött az idő arra, hogy a jövő év nyarán visszatérjenek a fővárosba. Ennél nagyobb léptékű költözésre Vivien nem készül, legalábbis az érettségiig bizonyosan nem.

„Profi tollaslabdázó szeretnék lenni, s vélhetően ehhez egyszer külföldre kell igazolnom. Ázsia, úgy gondolom, nem jön szóba, Európában szeretnék maradni. Dániában, Nagy-Britanniában, Németországban és Spanyolországban nagyon erős a sportágunk; ha választhatnék, a szigetországra voksolnék. Elsősorban a nyelv miatt, ámbár elkezdtem spanyolul is tanulni. Egyelőre azonban ezen korai töprengeni, szakmailag még itthon is sokat fejlődhetek, s most ez a lényeg.”

Forrás: www.utanpotlassport.hu – RSS