Három év után távozik az MTK Budapest felnőttcsapatának stábjából Elbert András, és bár a kapusedzőnek több megkeresése van a hazai profi osztályokból és akadémiákról is, még nem dőlt el, pontosan hol folytatja. Elbert addig sem tétlenkedik, hiszen Európa legnagyobb kapusedzői konferenciáján vesz részt több hazai társával együtt a következő napokban.
– Korábban már öt alkalommal is voltam ilyen szintű kapusedzői konferencián – Portóban, kétszer Amszterdamban, Madridban és Lengyelországban is -, sajnos azonban a pandémia miatt egy ideje nem volt erre lehetőség. Mindegyik után azt tapasztaltam, hogy sok újdonságot tanultam. Most, hosszabb idő után Portóban újra találkozik az európai kapusedzők krémje, és több hazai társammal együtt úgy gondoltuk, ezen feltétlenül részt kell vennünk. A Felcsúton dolgozó Balajcza Szabolcs, az MTK kapusa és az erre a pályára készülő Somodi Bence, valamint az újpesti akadémián dolgozó Kara Dániel társaságában utazunk a konferenciára. Korábbi tapasztalataim szerint az ilyen eseményeken rendre 50-100 kapusedző vesz részt Európa különböző pontjairól, és cserél információkat.
Megesik, hogy a Chelsea, a Real Madrid, a Benfica, a Liverpool vagy a Juventus első csapatának a kapusedzője is jelen van ezeken, ami azt gondolom, óriási lehetőség arra, hogy az ember tanuljon valami újat. Azért kellenek az új impulzusok, mert lehet, ha más kultúrában dolgozó szakemberekkel van lehetőséged beszélgetni, olyan dologra ébreszt rá egy-egy beszélgetés, amin esetleg átsiklasz, mégis nagyon fontos lenne a mindennapokban.
A kapusság is olyan, mint az autófejlesztés: mindig jön új dolog, mindig lehet jobbat és hatékonyabbat csinálni. Három éve én sem ugyanazt az edzést tartottam a kapusaimnak, mint idén.
Elbert úgy érzi, némileg kényszerből is kell a határokon túlra utazni emiatt.
– Én azt látom, hogy itthon arra néznek valamiért furán, ha az ember szeretne külföldre menni tanulni. Véleményem szerint a magyar kapusképzésre és kapusedző-képzésre is ráférnének az új impulzusok. Még mindig olyan szemlélet uralkodik, hogyha “én nagy kapus voltam, akkor én biztosan remek kapusedző is leszek”. Nincs megkövetelve a megfelelő licensz a kapusedzőknél sem, még az NB I esetén sem, holott ez is egy nagyon speciális terület, ahogy az is, hogy mondjuk egy vezetőedző hogyan dolgozzon együtt a kapusaival és a kapusedzőjével. A különböző licenszek megszerzését szolgáló tanfolyamoknak ugyan része egy-egy kapusokkal foglalkozó nap, de ezen a szinten ennek nem arról kellene szólnia, hogy hogyan kell megfogni a labdát vagy hogyan kell vetődni, hanem arról, hogy vezetőedzőként hogyan dolgozhatsz együtt hatékonyan a kapusokkal és a kapusedződdel. Úgy látom, szerencsére van olyan réteg idehaza is, amelynél van igény a változásra, a tanulásra és a fejlődésre, és erre azért is van szükség, mert csak így lehet megteremteni azt, hogy a kapus poszton is meglegyen a megfelelő utánpótlás. Szerencsére van fiatal kapusunk a Juventusnál vagy a West Hamnél, vagy az NB I-ben is akad még potenciális válogatott a Puskás Akadémiánál védő Tóth Balázs személyében, de felnőtt szinten azért van egy szakadék.
Azzal áltatjuk magunkat, hogy kapusposzton még felvesszük a versenyt a világelittel – ez 10-15-20 éve még igaz lehetett, de árulkodó jel, hogy a magyar felnőtt válogatott keretében jelenleg három 30 éven felüli kapus van ott.
