A Magyar Olimpiai Bizottság által az árvízkárosultak megsegítésére kezdeményezett gyűjtés első fordulójában Szabó Lajos (képünkön), a Magyar Öttusa Szövetség elnöke ötmillió forintot ajánlott fel. Bár a sportág előtt aktuális világversenyek is állnak, mégis erről a nemes felajánlásról kérdeztük először az elnököt.
– Kaptam egy gyorsbehívót, néhány óra múlva már a MOB tanácstermében hallgattuk a kezdeményező Schmitt Pál elnököt – emlékezett Szabó Lajos. – Nekem ez a felvetés kapóra jött, mert valamilyen fórumon keresztül már eltökélt szándékom volt az adakozás. Így cégem – a Kalotherm Zrt. – nevében azonnal fel is ajánlottam az ötmilliót, amit most egy újabb ígérettel is „megfejelek”. Amennyiben az érintett térségek polgármestereitől megbízható információkat kapok arra vonatkozólag, hogy az összedőlt házak tulajdonosai között vannak, akik hajlandóak fizikai munkával támogatni, úgy két, esetleg három ház teljes felépítését is elvállalom!
– Ez eddig örvendetes és dicséretes. Hadd essen szó ezek után arról is, miként jutott arra az elhatározásra, hogy a magyar sportban vezető szerepet vállaljon, hiszen ez manapság egyáltalán nem számít leányálomnak?
– Férfiasan bevallom: a hiúság. És persze az is, hogy a sportéleten keresztüli új ismeretségeim esetleg újabb munkákat is hozhatnak a cégemnek, amelyet 1989-ben alapítottam és valóban a nulláról kezdtem mindent. (Zárójelben azért azt is elárulnám, hogy minden nap sportolok valamit.) Egy rozzant, akkor már tizennyolc éves Barkas teherautó volt az összes tulajdonom…
– Most pedig egy stabil cég, a „Kalotherm Zrt” tulajdonos elnökeként a sportéletben is elkötelezte magát. Milyen elképzelésekkel vágott bele az öttusa támogatásába?
– Szakmai kérdésekbe nem kívánok beleszólni, arra ott van Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány. Végignéztem az eredményeket, tanulmányozom a felkészülési feltételeket, mégpedig a lehetőség szerint legjobban elmélyülve azokban. A versenyszezon befejeztét követően minden egyes, az olimpiára szóba jöhető élversenyzővel külön-külön szándékomban áll egy komoly, átfogó beszélgetést lefolytatni. Amikor pedig azok mérlegét megvonom, eltökélt szándékom szerint minden feltételt – beleértve az orvos-gyúró-pszichológus hátteret is – igyekezni fogok megadni annak az 5-6 sportolónak, akiktől Londonban reálisan lehet majd jó eredményt várni. Konkrétan pedig: érmet szeretnék, méghozzá az egyéni versenyekben. A Vb- és Eb-ken szereplő kiegészítő számok nem különösebben érdekelnek!
– Pedig most éppen július közepén egy – ráadásul hazai rendezésű! – Európa-bajnokság előtt állunk…
– A napokban Debrecenben jártam, ahol a Sportcentrum igazgatójával, Orendi Mihály úrral rendkívül korrekt megbeszélést folytattunk. Elvégeztük azokat a tennivalókat is, amelyekkel már kisebb-nagyobb késésekben voltunk. Debrecen jó házigazda lesz, ezt már korábban is éreztem. Az Orendi úrral volt tárgyalásaink pedig megerősítettek ebben a hitemben. Biztosra veszem, hogy az öttusa Eb tovább öregbíti majd a hajdúsági főváros és a magyar öttusázás korábbi, jó hírét.
