Mint ismeretes, a román élvonalban szereplő Sepsi OSK az Európa Konferencia Ligában indulhat a következő idényben, miután múlt vasárnap 1-0-ra legyőzte a Viitorul Constanta együttesét.
A sikeres bajnoki szereplést is értékelve Diószegi László, a 10 éve újjáalapított és akkor az ötödik vonalban szereplő klub elnök-tulajdonosa nyilatkozott a ProSportnak. Ebből idézünk az alábbiakban.
Az európai kvalifikációról
– Számomra ez az eddigi legnagyobb eredmény, mióta a labdarúgásban dolgozom. Mintha elérném az eget, úgy érzem magam, ez fantasztikus!
A Sepsi OSK meg-, illetve újjáalakulásáról
– Volt egy porckorongsérv-műtétem akkoriban és 2 hónapig otthon feküdtem. Elég közel lakom a stadionhoz, innen is jött egyszer csak az ötletem, hogy csapatot kellene csinálni Sepsiszentgyörgyön, mert akkor már 5 éve nem volt itt semmi, hiába van 55 ezer lakos a városban. Beszéltem a barátommal és szomszédommal, Kertész Dáviddal, aki a csapat alelnöke, hogy mire gondoltam. Ő is velem tartott végül két másik barátunkhoz, akikkel aztán összeraktuk a csapat alapjait. Két hét múlva el is indultunk az ötödosztályban.
A kezdeti nehézségekről és kritikákról
Azt nem mondanám, hogy őrültnek neveztek, de az biztos, hogy kiröhögtek az elején. Egy 55 ezres város csapata 4-5 fős falvak ellen játszott. Kinevettek és mondták, hogy még a harmadik ligáig sem jutunk el soha.
Ez első évben feljutottunk a negyedosztályba, de ott csak a második helyen végeztünk aztán. De nem adtuk fel, és mindig a pályán akartunk eredményt elérni. Pedig felajánlották, hogy jussunk fel soron kívül, mert valaki nem vállalta az indulást, de mondtam, hogy akkor inkább maradunk.
Mennyiből gazdálkodott a klub?
– Eleinte egy elég szánalmas összegből, de nem is kellett sok pénz a működtetéshez, A harmadik ligában kezdtek el igazán nőni a költségek, de ott is alacsony büdzsével dolgoztunk, maximum 200 ezer euróval. A fizetések 1500-2500 lej között mozogtak. A másodosztályban sem mentünk az éves 700 ezer euró fölé, de ott is csak Hadnagy Zsolt kapott 6000 lejes fizetést, a többiek 3-4 ezret. Lehet ezt kevés pénzzel is csinálni, de csak egy bizonyos szintig, onnantól irtózatos nagy szerencse is kell. Ma 5-6 millió euró az éves költségvetésünk, de ez maximum a fele annak, mint amennyiből a CFR, az FCSB vagy a Craiova gazdálkodik.
A további célokról
– A lényeg, hogy ne hozzunk magunkra szégyent Európában sem és szerezzünk minél több sikert, pontot a romániai focinak is. Nem sok esélyt adnak nekünk erre, mondván túl nagy falat ez nekünk, de ha nem próbálnánk meg mégis, nem is mi lennénk.
Az új stadionról
– Magyarország segítsége nélkül nem lenne stadionunk, nem tudtuk volna megépíteni.
A magyar állam hozzájárulása a költség 100 százalékát jelentette, 25 millió eurót. Mindenhol próbálnak segíteni a magyaroknak, nem csak Romániában, hanem Szerbiában vagy Szlovákiában is például. Ez normális, az állam próbál segíteni a határon túli polgárain is, ezt kellene tennie minden országnak.
Számunkra ez egy szenzációs eredmény. Pályáztam a projektre és megkaptam a támogatást. De a stadion Románia területén van, mind a románok, mind a magyarok részesülnek az előnyeiből. A csapatunkban egyébként is több román van, mint magyar, de mi egy családként gondolunk mindenkire. Ugyanígy a magyarok és a románok gyerekei is itt futballozhatnak majd. Alig várom, hogy a staduon elkészüljön, mert higgyel el, vagy tíz évet öregedtem abban és a két és félben, amióta épül…
Egy korábbi interjúnk Diószegi Lászlóval:
