Péni István a juniorok között indulva 631,9 körrel az egész mezőny legjobb eredményét érte el a százhalombattai 10 méteres légpuska Európa-bajnoki válogatón. A MOL Új Európa Alapítvány – immár riói kvótás – támogatottja gőzerővel készül az olimpiára.
Pusztai Viola • „Nem ez életem legjobb eredménye, lőttem már két tizeddel jobbat is. De ha világversenyen érem el, akkor valószínűleg az első két hely valamelyikén jutok a döntőbe” – tudjuk meg Péni Istvántól, aki az elmúlt hét végén a százhalombattai Európa-bajnoki válogatón 631,9 körrel a teljes mezőny legjobbját produkálta a juniorok 10 méteres légpuska versenyszámában. Ez hét és fél körrel volt jobb, mint a felnőttek mezőnyében élen záró Sidi Péter eredménye.
„Engem is meglepett, hogy ilyen teljesítménnyel zártam a kvalifikációt, főleg azért, mert az ötven méteres edzőtáborból érkeztem a viadalra – magyarázza az UTE 18 éves sportlövője.− Edzésen már folyamatosan hozom az ehhez hasonló eredményeket, de abban nem voltam biztos, hogy ilyen hét után majd a versenyen is sikerül. ”
Edzőjével, Kissné Oroszi Edittel csak a helyszínen döntötték el, hogy végül az eredeti nevezésnek megfelelően a juniorok mezőnyében indul. Bár tavaly megszerezte a riói olimpiai kvótát, nem fordít hátat a korosztályos versenyeknek, hiszen úgy véli, jobb alkalom nem is kínálkozhatna arra, hogy tesztelje magát téthelyzetben.
Péni Istvánnak minden oka megvan a mosolygásra
„Itthon nem nyom az esélyesség terhe, nyugodtan lövök, olyan mintha edzésen lennék. A válogatón mögöttem végző versenyző például tizenegy körrel ért el kevesebbet. És lassan hasonló a helyzet a junior nemzetközi mezőnyben, de ott mégis a fejemben motoszkál, hogy elvárás az éremszerzés. A jelenlegi szabályok szerint pedig a döntőben bármi megtörténhet, a húsz lövés annyira kevés, hogy ha becsúszik egy hiba, az könnyen az érembe kerülhet.”
Nos, ez bizonyságot nyert Százhalombattán is, hiszen Péni végül csak a második helyet tudta megszerezni Vas Péter mögött. Ettől persze nem forog veszélyben a részvétele a februári, győri korosztályos 10 méteres Európa-bajnokságon, amit azért is vár kíváncsian, mert nem tudja, milyen lesz hazai közönség előtt versenyezni.
„Magyarországi nemzetközi viadalon csak a Hungarian Openen szerepeltem, de arra nem jönnek ki olyan sokan, mint az Eb-re. A tábla, a távolság és a fegyverem azonban ugyanaz, és ha azt csinálom, amit az edzéseken, akkor nincs mitől tartanom.”
Az olimpia évében a tinédzser klasszis napjai meglehetősen zsúfoltak: reggel héttől este hétig edz, közben egy-két órára bemegy az iskolába, majd utána erősíteni, gyógytornázni, vagy sportpszichológushoz indul. Az ötkarikás játékokig szeretné megszerezni első felnőtt érmét világkupaversenyen, bár a négyből csak kettőn indul, hogy be tudja fejezni az iskolát. Emellett az is fontos, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt a versenyzés és az edzés között: a sportágban ugyanis többet ér, ha egy hétig edz, mert egy-egy versenyen sokkal kevesebbet lőhet.
„Úgy gondolom, előnyömre válik, hogy az olimpia előtt még az ötven méteres junior Európa-bajnokságon is indulok. Így – felnőttekkel ellentétben – Rió előtt még élesben gyakorolhatok. De természetesen a csúcsformát az olimpiára hegyezzük ki.”
Amióta megszerezte a kvótát, egyre többet szerepel a médiában, ami motiválóan hat rá. Elismerik az eredményeit, a baráti társaság, a tanári kar, a szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság is segíti a felkészülését. Azokkal a negatív hírekkel, amelyek a riói létesítményekről látnak napvilágot, már csak azért sem foglalkozik, mert a lőtéren korábban már rendeztek világversenyeket, és mindig minden rendben lezajlott. Inkább a meleg, a párás időjárás lehet kedvezőtlen hatással a lövőkre, de úgy véli, ez a körülmény mindenkit egyformán érint.
A felkészülésében, ahogyan évek óta, most is segítséget nyújt számára a MOL Új Európa Alapítvány. A támogatáson nyert összeget ezúttal lövőruhára fordította, s valószínűleg azt viseli majd Rióban is. Apropó, ruha. A magyar csapat olimpiai formaruhája igencsak elnyerte a tetszését:
„Nagyon vágytam már kék öltönyre, éppen venni akartam egyet, de most már kibírom, amíg megkapjuk…”
