Az 1964-es, tokiói olimpia egyéni öttusázó bajnoka dr. Török Ferenc (képünkön). A jelenleg ügyvédként praktizáló egykori kiválóság a Wesselényi Sportközalapítvány elnöke is. A sportolók körében ezen tisztsége révén különösen közismert, hiszen a WSKA osztja szét a Gerevich-ösztöndíjakat. Most viszont csak és kizárólag öttusa ügyben kerestük dr. Török Ferencet.
– Ön 1969-ben vonult vissza a versenyzéstől, de később még húsz éven keresztül közeli kapcsolatban volt sportágával.
– 1976-ban felkértek a válogatott szövetségi kapitányi teendőinek ellátására, amely feladatkört 1990-ig, majd 1992-ben még egy évig el is láttam. Később a szövetség elnöke is voltam, így csak 1996 óta nincs konkrét munkakapcsolatom velük.
– Kapitánysága idejére esik a nyolcvanas évek nagy sikersorozata, amelynek csúcsát az 1988-as, szöuli játékokon megszerzett két aranyérem jelentette. Elárulná, ki volt a kedvenc versenyzője?
– Nálam mindenki egyforma volt, amíg megtartotta az előírásaimat. Aki másként gondolt valamit, mint én, az már mehetett is, mert senkivel nem alkudoztam. Soha senkitől nem kértem, hogy szeressen, mindig csak és kizárólag az eredményességet tartottam szem előtt. Amikor jöttek a sikerek, akkor viszont összeborulva sírtunk az örömtől.
– A mai magyar öttusázás élmezőnyét mennyire ismeri? Mit vár tőlük a debreceni kontinensbajnokságon?
– Alapvetően képben vagyok. A jelenlegi legjobb férfi, Marosi Ádám például akkor lesz igazán jó, nemzetközi szinten is kiszámítható versenyző, ha a vívásban alkalmazott alapakciókat rendesen megtanulja. A párbajtőrvívás egyébként a többieknél is a bizonytalan számot jelenti. Pedig a vívás egyik tusával sem hasonlítható össze, hiszen amit ebben a számban valaki megszerez, a másiknak annyival kevesebb pont jut. A mi időnkben a magyar öttusázók nemzetközi szinten sokkal eredményesebben vívtak, mint a maiak. Akkoriban vívás egyénit mindig magyar öttusázó nyert, ez alaptétel volt annak idején.
– És a nőktől mire számít Török Ferenc?
– Gyenesei Leila ügyes fiatal, akinek azonban ma még túl sok kockázatot jelent a vívása. Kimondom: neki rendesen meg kellene tanulnia vívni! Ha ez sikerülni fog, úgy bármilyen világversenyen éremeséllyel indulhat.
– Véleménye szerint Debrecenben jók lesznek a magyarok? Van-e esélye arra, hogy személyesen is ott lesz a lelátón?
– A hazai környezet sokat jelenthet, így érzésem szerint lesznek érmeink is. Ami engem illet, akkor éppen Cipruson nyaralok majd, de az utolsó két napon már itthon leszek. Szándékomban áll a helyszínen drukkolni legjobbjainknak.
