Azt mondják, hogy ő volt az utolsó mohikán: még hosszú évekig nem számíthatunk arra, hogy magyar férfi teniszező a nyomdokába lép. Taróczy Balázs tizenhárom ATP-tornát nyert egyesben, párosban pedig huszonhetet. A svájci Heinz Günthardttal kétszeres Grand Slam-győztes: 1981-ben a párizsi Roland Garroson, 1985-ben pedig a szentélyben, Wimbledonban diadalmaskodtak. Legjobbjaként 12. volt a világranglistán. Játszott a régi gigászokkal, John McEnroe-val, Ilie Nastaséval és az álnok Jimmy Connorsszal.
– Párospartnere, Heinz Günthardt időnként feltűnik, egy-egy friss csillag mellett edzősködik. Barátság (is) volt, vagy csak munkakapcsolat?
– Mindig jó barátok voltunk, és most is azok vagyunk. Heinz most Andrea Petkovic, a legújabb német csillag trénere. Olyan komoly hátproblémái vannak, hogy teniszezni már nem nagyon tud, a szeme viszont elképesztően jó. Pontosan megmondja, mit kell a tanítványnak tennie, hogy még jobb legyen. Petkovic már top tízes játékos.
– Idehaza nem foglalkozik egy teniszezővel sem. Nem hívják, talán nincs szükség a tanácsaira, tapasztalatára?
– Nem is próbálják. Tíz éve hívtak a szövetségbe, és tiszta szívvel vállaltam. Megpróbáltam segíteni, hiszen a kapcsolataim, az ismertségem, a tapasztalataim miatt volt is erre lehetőségem. Aztán folyamatosan keresztbe tettek, lehetetlen helyzetbe kerültem. Feladtam, vége.
– "Szakmát váltott", az utóbbi időben többször halljuk: teniszt közvetít az egyik tv-csatornán. Ez is kihívás, vagy csak szórakozásból csinálja?
– Szórakozás, amelyet nagyon szeretek. Ha jól csinálom, akkor azért, mert nagyjából tudom, mi játszódik le a játékosok fejében, mit miért tesznek, és ezt megpróbálom visszaadni a nézőknek.
– Taróczy Balázst olyan teniszezőnek ismerték, aki sohasem borult ki.
– Dehogynem, velem is előfordult, sőt egyszer még le is léptettek: Indianapolisban, a páros döntőben összekaptam a vonalbírókkal, meg a játékvezetőekkel, én másképp láttam, mint amit ők mondtak. Az első játszmát elvesztettük Günthardttal, a másodikban 6:6 volt az állás. Már túl voltam az első figyelmeztetésen, amiért pontlevonás járt. Újabb vita, én meg "bemutattam" a bírónak, és ezzel betelt a pohár: gém, szett, meccs, vége, kikaptunk! Heinz, aki háttal állt nekem, és nem látta, hogy mit mutattam, egy darabig nem is értette, hogy miért megyek kezet fogni a hálóhoz.
– Régebben – az ön idejében – a játékosok is jelezték, ha elhibáztak egy labdát, ma meg a játékvezetőnek sem hisznek.
– Én másképp, fordítva látom. Korábban volt a sok veszekedés, ma viszont – és ez elsősorban Rafael Nadalnak és Roger Federernek köszönhető, akik nagyon tiszta és becsületes teniszt játszanak – változott a helyzet. Ők bebizonyították, hogy nem kell ahhoz szemétnek lenni, hogy valaki világelső legyen.
– Van egy önhöz kapcsolódó történet: Jimmy Connors, a legendás, de állítólag meglehetősen karcos modorú amerikai játékos többször is keményen beszólt térfélcsere közben.
– Ezt az egész balhézást tulajdonképpen a román Ilie Nasatase kezdte. Állandóan ment a veszekedés, forrt a levegő, olyan hangulatot teremtett, hogy képtelenség volt nyerni ellene. Ordítozás, őrjöngés, fenyegetőzés. Aztán jött Connors, mondott az mindent, mert azt biztosan tudom, hogy utált ellenem játszani. Repkedtek a durva megjegyzések, megszokottak volt az efféle beszólások, mint "fucking communist", és még ráadásul térfélcserénél a lábad mellé köpött. Egyszer Hamburgban, az elődöntőben kerültünk össze. Leírhatatlanul borzalmas élmény volt, ráadásul a rendezők mindent elkövettek, hogy ő, a sztár jusson be a fináléba, és ne én. Irgalmatlanul, következetesen csaltak, mozogtak a vonalak, persze, hogy kikaptam.
– Mostanában arra panaszkodnak a sztárok, hogy hatalmas a leterhelés, rengeteg tornán kötelező a játék, meg kellene kurtítani az idényt.
– Igen, azok, akik a csúcson vannak: Djokovic, Murray, Nadal, Federer éppen azt szeretnék, ha csak öt tornán kellene indulniuk, és akkor biztosan ők maradnának továbbra is az élen. De gondolni kell a többiekre is. Miért ne lehetne decemberben játszani? Ráadásul nem kötelező minden versenyen indulni.
– Számos ötlet elhangzott az utóbbi időben a játékszabályok megváltoztatásával kapcsolatban. Változzon vagy maradjunk a jó bevált réginél?
– Az utolsó lennék, aki ilyesmit megengedne. Persze, minden megtörténhet.
– Mára elképesztően felgyorsult a játék, de a pénzdíjak is az égbe szöktek. Az első nyílt openen csupán százezer dollár volt az összdíjazás, most viszont már több mint húszmillió (a bónuszokkal együtt 26,3 millió). Fordítsuk meg a dolgot, mennyit hozott volna Taróczy Balázs konyhájára mai áron az akkori sikersorozat?
– Legalább a hússzorosát, de erre van egy riposztom: Gulyás István, minden idők egyik legjobb magyar játékosa bejutott a Roland Garroson a döntőbe és…150 dollárt kapott. Szóval, minden csak viszonyítás kérdése.
– Azok közé tartozott, akik még faütővel versenyeztek, a legendás Dunlop Maxplyvel, aztán áttért a fémre. Mi volt a különbség?
– Elképesztően nagy. Egy másik játék. Érdemes lenne egyszer megnézni, amikor John McEnroe a fa Dunloppal teniszezett, majd két évvel később a fémütővel. Összehasonlítani sem lehet a kettőt.
– Mesélne Borgról, Vilasról, McEnroe-ról, Lendlről és a többi gigászról – milyen volt ellenük teniszezni?
– Ellenfelek voltak, és nem nagyon adták ki magukat. Csak most ismertem meg őket közelebbről, mióta szervezem az "öregfiúk" bajnokságát, a Tennis Classicsot. Persze sokat voltunk együtt, többnyire egy szállodában laktunk, és egymással edzettünk. De mindenki játszotta a maga szerepét. Aztán most, hogy kiöregedtek és visszatértek a játékba, kiderült, hogy milyen klassz fickók. Igazi klasszikusok.
– Évek óta hatalmas sikerrel szervezi a tenisz halhatatlanjainak, a múlt nagyságainak tornáját. Bizonyára csodálatos játékot láthat majd szombaton a Papp László Sportarénában a teniszrajongó publikum. Vannak, akik már hazajárnak Budapestre. Az idén is eljön néhány klasszis, Jevgenyij Kafelnyikov, Ivanisevic a régiek, Gae:l Monfils és Fernando Verdasco pedig a mai nagyágyuk közül. Mi a titkos vágya, kit szeretne még meghívni a magyar fővárosba?
– Az én álmom, vágyam már teljesült: mindig szerettem volna összehozni még egy Borg-McEnroe derbit, és ez három éve összejött, itt Budapesten. Felejthetetlen volt.
