A Magyar Diáksport Szövetség Dohában szereplő csapatának egyik legjobbja Nguyen Anasztázia (képünkön). Az újpesti Berzeviczy Gergely Szakközépiskola tanulója – aki a Budapesti Honvéd atlétája – már az idei ifjúsági atlétikai világbajnokságon megmutatta oroszlánkörmeit, amikor társnőivel második helyen végzett a svédváltóban.
A januárban tizenhetedik születésnapját ünneplő ifjú reménységgel – a Középiskolás Világjátékok, a -Gymnasiade- 100 méteres versenyszámának győztesével – a sivatagba tartó autóbuszon beszélgettem.
– Jelenlegi edzőm, Szabó Dezső lányával egy osztályba jártam az általánosban. Testnevelőm, Lakosa Gyula vitt el a kecskeméti Diákolimpiára, ahol beszélgettem Szabó Dezsővel. Ő tehetségesnek tartott, hívott, jöjjek a Központi Sportiskolába, én pedig mentem.
– Ennek már hét éve, és még mindig az egykori tízpróbázó Európa-bajnoki ezüstérmessel (1990, Split) készül.
– Mesterem nagyon kellemes partner. Nem tekintélyuralmi alapon dönt, hanem mindent megbeszélünk. Más kérdés, hogy a végén általában övé az utolsó szó, de ez így is van rendjén.
– Sokan azt mondják, még sokkal jobb lehetne, ha legalább tíz centivel magasabb lenne…
– Jelenleg 160 centiméter és 51 kiló vagyok és teljesen jól érzem magamat. Úgy gondolom, majd később derül ki, mennyi is bennem még a tartalék. Egyébkén jelenleg csak a legközelebbi tervek foglalkoztatnak. Elsősorban pedig az, hogy a szombati döntőben lehetőleg megnyerjük a svéd váltót.
– A 2010-es esztendő is elég izgalmasnak ígérkezik.
– Nagy vágyam, hogy ott lehessek az I. Ifjúsági Olimpián, Szingapurban. Oda a májusi, moszkvai kvalifikáción keresztül vezet az út.
– Messzebbre nem tekint előre?
– Szeretnék inkább a közelebbi eseményekre koncentrálni. Azt viszont biztosra ígérhetem, hogy 400 métert soha nem fogok futni.
Fotó: JochaPress
