Leállt a judoélet itthon és szerte a világban szinte mindenhol, ám a kialakult rendkívüli helyzet sok pozitívumot hozott a magyar judo számára. Az MJSZ most ismét úttörő feladatra vállalkozna – interjú Dr. Tóth Lászlóval.
Dr. Tóth László a sportág első magyar olimpiai érmesével, Tuncsik Józseffel (fotó: jochapress)
A Magyar Nemzet cikke 1998. március 31-én jelent meg – Erdei Tamás több mint huszonkét esztendeje készített interjút az akkor hivatalba lépett elnökkel. Nehéz időkben vette át a magyar judosport vezetését, de a pillanatnyi helyzet sem túl rózsás: a koronavírus-járvány gyakorlatilag megbénította a judosportot szerte a világon. A kialakult helyzetről és a folytatásról beszélgettünk Dr. Tóth Lászlóval, a Magyar Judo Szövetség elnökével.
– Decemberben, egy ázsiai útról hazatérve napokig nagyon rosszul éreztem magam, valószínűnek tartom, hogy átestem a koronavírus fertőzésen, de a kollégáim is itt az irodában – árulta el a szövetség elnöke. – Amikor már járványról beszéltünk itthon, elvégeztettem én is a tesztet, de negatív eredményt hozott. Persze, a mai tudásunk szerint két-három hónappal a betegség után a korábbi fertőzést már nem mutatja ki a teszt.
– Nagyon mozgalmas időszakban robbant ki a járvány…
– Majdnem lezártuk az olimpiai kvalifikációs időszakot, hét vagy nyolc verseny maradt már csak hátra. A hazai sportszövetségek közül a Magyar Judo Szövetség volt az első, amely nagyon komolyan vette ezt az ügyet. Márciusban az első hazai intézkedésekkel alighanem megelőztünk mindenkit, voltak híreink a judo-család más országaiból, a koronavírus-fertőzés brutalitására figyelmeztettek. Nemcsak a szövetség működését korlátoztuk, felfüggesztettük az egész versenyrendszerünket és a sportolási lehetőségeket is korlátoztunk. Két héttel ezelőtt rendeztük meg a vészhelyzet utáni első tatai összetartást a válogatottjaink számára, és a százhúsz versenyzőből, edzőből, masszőrből senki sem volt fertőzött, ez egy nagyon komoly eredmény. Az volt a legfontosabb számunkra, hogy megvédjük az egész magyar judocsaládot. Csupán egy áldozatról tudunk, általános alelnökünkről, doktor Dézsi Csabáról, aki politikusként, Győr polgármestereként kapta el a fertőzést a kollégáitól. Szerencsére hamar átvészelte ezt a dolgot. Sajnos a világban ez nem ment mindenhol ilyen jól, az egész japán judoszövetség vagy éppen a komplett üzbég válogatott megfertőződött.
– Milyen következményekkel járhat a megbetegedés egy judós számára?
– Igazából még csak találgatunk, senki sem tudja pontosan, hogy az esetleges fertőzés milyen károkat okozhat a fiatal szervezetben. A hírek szerint nemcsak a tüdőt, hanem más belső szerveket, az agyat és a szívet is érhetik károsodások. Azt sem tudjuk még, hogy a koronavírus után hogyan lehet elkezdeni újra az edzéseket. Az iránymutatás szerint, aki átesik a betegségen, annak legalább öt hetet ki kell hagynia az edzésekből, s utána nagyon komoly orvosi vizsgálatokon kell átesnie.
– Hogyan viselte itthon a korlátozásokat a judósok családja?
– Főleg az elején, amikor még kevésbé volt köztudott a COVID-19 brutalitása, valósággal vissza kellett fognunk a judósainkat. Az edzők és a gyerekek számára nagyon nehéz, szinte kilátástalannak látszó ez a helyzet, mégis azt ell mondanom, példamutatóan viselték. Büszke vagyok rá, hogy nagyon felelősségteljesen kihasználták az időt a felkészülésre. Beindítottuk az online-edzéseket, online-versenyeket rendeztünk, próbáltunk egy kicsit haladni a dolgokkal. Eközben a sportág idősebb képviselőinek, mestereknek, edzőknek és a válogatott versenyzőknek is egy kis csomagot küldtünk, benne húsz egészségügyi maszkkal és egy üzenettel, amely arról szól, hogy mi valóban egy család vagyunk, számíthatnak ránk. Ez csak egy apró gesztus volt, de nagyon sok kedves visszajelzést kaptunk utána.
– Mi történt a szövetség munkatársainak életében?
– Csak korlátozott kapacitással működött az iroda.
– A hírek szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma jelentősen megkurtította a kiemelt sportágak állami támogatását.
Marius Vizer, az IJF elnöke, dr. Szabó Tünde, dr. Tóth László
– Nagyjából húsz százalékkal csökkentették a költségvetésünket, de ezzel abszolút egyetértettünk. Minden felelős vezető, akár sportvezető is látja, hogy mi történik a világban, a koronavírus-járvány következményeinek elhárításában részt kell venni. Büszke vagyok rá, hogy a szövetségünkben így is mindenki megtarthatta az állását, megkapta a fizetését, az edzőinket is ki tudtuk fizetni, rendszerben tudtuk őket tartani.
Milyen, más jellegű veszteségekről lehet tudni?
– Ebben a helyzetben a sportágak között a judo az egyik legkomolyabb vesztese a járványnak, ebben a kontakt küzdősportban rendkívüli a fertőzésveszély. Ezért nem volt más lehetőségünk, mint leállítani az edzéseket, a versenyeket. A szülőktől és a szakemberektől is pozitív visszajelzéseket kapunk az akkor meghozott intézkedéseinkről. A leállás mindenképpen veszteség. Ugyanakkor, ha teljes mértékben elemezzük a koronavírus-járvány hatásait, azt kell mondanom, hogy a magyar judo válogatott nem járt rosszul. A versenyzőink jelentős hányada olyan mértékben le volt már amortizálva, hogy nagyon jót tett neki a kényszerszünet. A tatai tábor megmutatta, a mai magyar válogatott össze nem mérhető a fél év előttivel. Kondícióban, erőben és technikai tudásban, mi több, egészségben is jobb ma a helyzet. Az ízületi fájdalmak, a gyulladások, a régóta hordozott kínok helyrejöttek. Paradox, de a járvány közben meggyógyultak a gyerekeink.
– Milyen óvintézkedések mellett rendezték meg a tatai tábort?
– Mindenki csak negatív teszttel vehetett részt rajta, gondot fordítottunk a fertőtlenítésre, a testhőmérőzésre. Az ott tapasztaltakból, és más sportágak protokollját megismerve látható, hogy van kiút ebből a helyzetből. Azon a véleményen vagyok, hogy nem kellene megállnunk azért, mert itt van ez a vírus közöttünk, sajnos várhatóan még egy jó darabig itt lesz. Meg kell tanulnunk mellette élni, fel kell állítanunk egy olyan protokollt, amellyel nagy valószínűséggel el tudjuk kerülni a fertőzés kockázatát. A tatai tábor tökéletesen bizonyított, ezért most nyitunk nemzetközi szinten is, augusztusban az osztrákokkal lesz egy közös edzőtáborunk, illetve tervezünk egy csapatversenyt is, ha összejön, a mostani vírusos időszakban ez lehet az első komoly nemzetközi verseny a világon a Visegrádi Négyek mellett Ausztriával, esetleg Szerbiával. A judón belül működik egyfajta szolidaritás, a brazilok például a teljes válogatottjukkal Portugáliába költöztek. Mindenki tudja, hogy partnerekre van szükség a sportágunkban. Ugyanakkor hektikus a helyzet, hiszen ahol most tetőzik a fertőzéshullám, ott nemhogy edzeni, még utazni sem lehet.
(A teljes írás a judoinfo.hu oldalain olvasható)
