Harmadik helyen végzett a Buenos Airesben megrendezett felnőtt Világ Kupa-versenyen a magyar párbajtőr-válogatott. A csapat tagja volt a kétszeres junior Európa-bajnok, vb-bronzérmes Siklósi Gergely (19) is, akinek ez az utolsó szezonja az utánpótlás-korosztályban.
STJ • „Összességében huszonhárom órát utaztunk, most tört ki rajtam a fáradtság” – mondta szerda délben honlapunknak Siklósi Gergely, a hétvégi Buenos Aires-i felnőtt Világ Kupa-versenyen bronzérmet szerzett párbajtőr-válogatott tagja. A 19 esztendős vívónak azonban nem sok ideje lesz a pihenésre, hiszen péntektől már az országos bajnokságon kell pástra lépnie a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnokban. Ezért a csütörtöki napot már a vívóteremben tölti, másnap pedig – ahogy ő fogalmazott – „belecsapunk a lecsóba”.
„Elég feszes a program, de fiatal vagyok, bírnom kell a tempót. Egy nagy alvás helyre tesz, inkább mentálisan kell ráhangolódnom a soron következő feladatra, jelesül az ob-re. Utolsó éves junior vagyok, szeretnék minden versenyalkalmat kihasználni. Valamennyi asszóból tanulhatok, s mikor szerezzek rutint, ha nem fiatalon, hiszen felnőttként már jóval kevesebbet vívhatok élesben. Szeretnék javítani a tavalyi eredményemen, amikor egyéniben ob-harmadik lettem, és szükségem van a ranglistapontokra is. A csapatbajnoki nehezebb ügy, sérülés miatt ugyanis Hanczvikkel Márk és Rédli András nem léphet pástra, így egy, korábban már visszavonult felnőtt vívó és két junior alkotja az SZL-Bau Balaton együttesét. Tavaly aranyérmesek lettünk, meglátjuk, idén meddig jutunk.”
• Fotó: Szalmás Péter/MOB
Noha Siklósi Gergely gondolatai már az országos bajnokság körül forognak, természetesen szívesen eleveníti fel a Buenos Aires-i napokat. Ennyire fiatalon keveseknek adatik meg, hogy eljussanak a dél-amerikai földrészre. Túl sok turistaélménnyel persze nem gazdagodott, hiszen a verseny előtti napokban elsősorban arra összpontosítottak a válogatott tagjai, hogy minél gyorsabban akklimatizálódjanak. Az argentin fővárosban 166 párbajtőröző gyűlt össze, ami nem mondható rekordérdeklődésnek, a Jockey Club Argentino sem volt luxushelyszín, a rendezés pedig némiképp „dél-amerikaiasra” sikeredett, de nem ez az oka annak, hogy Gergely egyéniben ez alkalommal lemaradt a főtábláról. Az első meccsen 15-9-re megverte az ukrán Jurij Taranenkót, a 64-es táblára viszont nem sikerült felkerülnie, mert egy tus különbséggel, 14-13-ra kikapott a japán Narita Rioszukétól.
„Nem utólagos magyarázatként mondom, de elsősorban a csapatviadalra összpontosítottunk. Persze, igyekeztünk egyéniben is a lehető legjobban teljesíteni, most ennyi jött össze. Viszont a csapattal feltétlenül szerettünk volna javítani Bern után, ahonnan keserű szájízzel utaztunk haza, mivel a svájci VK-viadalon be kellett érnünk a tizenötödik hellyel. Buenos Airesben a nyolc közé kerülés volt a cél. A lengyelek elleni 22-21-es negyeddöntőbeli siker érezhetően felszabadulttá tette a társaságot, és Dél-Korea 45-34-es legyőzése már igazi bravúr volt. Az elődöntőben a nyolcadik asszó után még egy tussal vezettünk a franciák ellen, ám ők hajráztak jobban. A bronzcsata izgalmasan alakult, végül 27-26-ra vertük meg a cseheket.”
A dobogón végzett válogatottat Bányai Zsombor, Berta Dániel, Siklósi Gergely és Somfai Péter alkotta. Gergő szerint Bernhez képes sokat erősödött a csapategység, Argentínában már igazi közösséget alkottak, őszintén tudtak örülni minden egyes magyar tusnak. Ő saját magát „csapatvívónak” tartja, aki általában jobban teljesít, ha másokért is küzdhet. A válogatottban pedig az a filozófia, hogy csapatot kell építeni, s ha sikerül, egyéniben is jönnek az eredmények. Arról azonban szó sincs, hogy Siklósi Gergelynek ne lennének egyéniben is sikerélményei. Bizonyság erre a junior Európa-bajnoki aranya vagy a junior-világbajnoki bronzérme; mindkettőt idén szerezte.
„A 2016-os évben valóban kijött a lépés. Fontos volt, hogy már tavaly sikerült kiharcolnom a válogatottságot, s azt követően végig a bourges-i vb-re, illetve az újvidéki Eb-re készülhettem, nem kellett amiatt görcsölnöm, eljutok-e a világversenyekre. A kontinensbajnokságon minden klappolt egyéniben és csapatban is, és ennek egy-egy aranyérem lett a jutalma. A vb-n az egyéni harmadik hely után megbetegedtem, három napig vergődtem, és sajnos a csapatviadal során nem voltam elég jó, így lemaradtunk az áhított aranyról. Ez máig bánt, ugyanakkor büszke vagyok rá, hogy a korosztályos Eb-ről és vb-ről összesen négy éremmel tértem haza; tudtommal nem sokaknak jött össze ilyen eredménysor. Ez az utolsó juniorszezonom, immár elsősorban a felnőttversenyekre összpontosítok, de a plovdivi junior-világbajnokságon még igyekszem kiegészíteni az éremgyűjteményemet a hiányzó arannyal.”
Buenos Airesben a dobogón (hátul, balra)
Siklósi Gergely elsősorban a vívópályafutására összpontosít, ám a tanulmányait sem hanyagolja el, az ELTE sportszervezői szakának hallgatója. Egyéni tanrendjének köszönhetően egyelőre nem jelent problémát, hogy összehangolja a tanulást és a sportot. Ami a közeljövőt illeti, szurkol, hogy Budapest elnyerje a 2019-es világbajnokság rendezési jogát.
„Nézőként voltam jelen a legutóbbi, 2013-as budapesti vb-n, amely meghatározó élményt jelentett. A férfipárbajtőr-csapatdöntő alatt euforikus hangulat uralkodott a Syma-csarnokban. Jó lenne ezt az élményt 2019-ben versenyzőként is átélni. A következő évben aztán olimpiát rendeznek Tokióban, de ennyire nem szeretnék előreszaladni. Jó lenne addigra stabil csapattaggá válni a felnőttválogatottban, a többit majd meglátjuk.”
A pályafutásában januártól új fejezet kezdődik: az Sz-L Bau Balaton versenyzője búcsút int anyaegyesületének, és az új évtől – ez a sportágban már nyílt titok – a Bp. Honvédban folytatja. Ez edzőváltással is jár, ez az oka annak, hogy két hete már a fegyvernemi szövetségi vezetőedző, Dancsházy-Nagy Tamás irányításával készül, aki egyúttal a klubedzője is lesz.
