Szekrényessy Kálmán nevét leginkább arról ismeri az utókor, hogy 1880-ban – Siófok és Balatonfüred között – elsőként úszta át a Balatont, Szénási Imre a Franciaországot Angliával összekötő csatorna, a La Manche első magyar leküzdőjeként vált ismertté, Schirilla György pedig azzal írta be nevét a vizek világának különleges sporthősei közé, hogy hosszú esztendőkön át, minden télen zajló jégtáblák között keresztülszelte a Dunát.
Gyaníthatóan kevésbé ismert ugyanakkor, hogy vizes ultramaratonistáink között akad olyan is, aki egyhuzamban, hosszanti irányban is átúszta a magyar tengert. Kortárs "vasemberről" van szó: ő Mányoki Attila, aki eddig egyedüliként igazoltan, teljesen szabályos és ellenőrzött körülmények között ért célba, megállás nélkül 25 óra 32 perc alatt teljesítve a hajók miatti elterelések nyomán több mint 80 kilométeres távot Kenese és Keszthely között.
Ez 2008 júliusában történt, de előtte és azóta is számos vizes hőstettet hajtott végre a most 38 esztendős zalaegerszegi illetőségű "vállalkozó". Akiről egyelőre keveset tud a nagyvilág, de a hazai közvélemény is, holott a Guinness-rekordok közé kívánkozó produktumok sora fűződik a nevéhez. De miért és hogyan kerül az extrém vízi feladványok teljesítői közé valaki? És egyáltalán, mi kell ahhoz, hogy az ember akár több mint 30 (!) órán át is a nedves közegben haladva akarja és tudja leküzdeni az átlagember, de még a "normál" hosszútávúszó számára is egyenesen rémisztő távolságot folyóban, tóban, tengerben?
– A monotonitástűrő képességre feltétlenül szükség van, miként a kitartás, az erő is alapvető tulajdonsága kell, hogy legyen annak, aki ilyesmire adja a fejét. Óriási szerepe van annak is, hogy mentálisan milyen vagy, miközben természetesen fizikálisan is rendben kell lenned. Kellő idő, több év kell, mire beérik az ember egy ilyen teljesítményhez – adta meg a választ először az utóbbi felvetésre Mányoki Attila, aki "szélsőséges" pályájának még csak az elején jár, amennyiben két nagy célját még bizonyosan el akarja érni: átúszni a La Manche-t és teljesíteni az Ocean’s seven elnevezésű sorozatot.
– A csatornát eddig négy magyar volt képes ilyen formában meghódítani, én lehetek az ötödik, akinek sikerül, már pedig azt akarom és úgy is készülök, hogy sikerüljön – mondta. – Amellett szeretnék a legjobb idővel célba érni. Az eddigi leggyorsabb honfitársunknak 9 óra 50 perc kellett, én 9 óra alatt szeretném leküzdeni a távot, amely légvonalban 32 kilométer, de a vízi út 35 vagy akár 38 kilométer is lehet az áramlattól függően.
– És a másik kihívás?
– Az Ocean’s seven – ahogy nevéből is kitalálható – a világ hét legnehezebb úszását takarja. Ez nálunk olyan, mintha mondjuk a hegymászóknál valaki az összes nyolcezer méternél magasabb csúcs meghódítását tűzné ki célul maga elé. Mindegyiket ismerem, és tudom, hogy roppant nehéz teljesíteni valamennyit a környezet, a vízfok, az áramlatok, a hullámzás és miegyebek miatt. A Gibraltári-szoros esetében a 12 és fél kilométert, a legrövidebbet a hétből, éppenséggel kirázom, az nem okozhat gondot, de már bonyolultabb a La Manche, és egyenesen borzasztóan nehéz a durván 40 kilométeres távokon, például a Hawaiinál levő szigetek közötti úszás, vagy a Cook-szigeteki próba Új-Zélandnál. Írországból Skóciába átúszni sem ígérkezik gyerekjátéknak.
Uszodai úszóként kezdte
Ami az előkészületeket illeti, több nagy feladatot már kipipált a "leckefüzetéből" Mányoki Attila, aki hovatovább két évtizede hódítja meg az álló- és folyóvizeket olykor már hipermaratoni távokon is. De hogy és hol is indult az egész?
– Uszodai úszóként kezdtem odahaza, aztán amikor a városi uszoda megszűnt, 1991 és 1998 között a fővárosban, az Újpest és az OSC színeiben versenyeztem – idézte fel. – Igaz, már 89-ben belekóstoltam a nyíltvízi úszásba is, amikor először vettem részt Balaton-átúszáson: a 12 és fél kilométeres, Füred és Siófok közötti viadalon indultam. Meghatározó élmény volt, ez adott lökést ahhoz, hogy a medencéből a nyílt vizekre, a hosszabb távokra térjek át. 1991-ben volt az első nemzetközi megméretésem, Görögországban, a Peloponnészoszi-félszigetnél tettem próbára magam. Pontosan emlékszem, egy 33,4 kilométeres tengeri viadalon, amelyen második lettem. Megvolt az újabb nagy sikerélmény, a természetes közeg magával ragadónak bizonyult. A küzdelem az elemekkel, hogy önmagamat is legyőzzem, rabul ejtett és eldöntötte sportolói sorsomat. Fokozatosan megtanultam azt is, milyen az, és hogyan lehet úrrá lenni az olyan helyzeten, amikor a természet az erősebb, mert néha bizony meg kell hajolni a nagyobb erő előtt.
A honlapján szereplő írások szerint 1993-tól lett rendszeres szereplője a 25 kilométeres vagy még hosszabb távokat ígérő világkupáknak, mind több helyre hívták meg külföldre. Európán kívül Argentínában, Brazíliában, az Egyesült Államokban, Egyiptomban, Kanadában is több viadalon rajthoz állt. A 2011-ig leghosszabb távú versenye 1997-ben a Paraná-folyón zajlott, Argentínában, ahol 88 kilométert úszott, majd 2003-ban részt vett a világ egyik legnehezebb versenyének tartott Atlantic City-i erőpróbán, ahol 39 kilométer várt rá az óceánban.
(folyt.)
