Nem szabad eltemetni az U21-es futballválogatottat, mert már a felnőtt nemzeti csapatnak is ad játékosokat, ugyanakkor jobban kell figyelni az utánpótlásra ahhoz, hogy ne szülessenek olyan siralmas eredmények, mint a legutóbbi két Eb-selejtezőn
Nagy-Pál Tamás • Miközben a felnőttválogatott mind kedvezőbb előjelekkel készül a franciaországi Európa-bajnokságra, kudarccal teli időszakon van túl az U21-es nemzeti tizenegy, hiszen az Izrael és az Albánia elleni Eb-selejtezőn összesen egy pontot szerzett. A hasonló alkalmakkor mindig fölvetődik fel a kérdés: megfelelő-e az utánpótlásképzés, vagyis megismételhető-e a felnőtt Eb-részvétel kivívása?
Nem remekelt az U21 • Forrás: mlsz.hu
A Sándor Károly Akadémia igazgatója, Tamási Zsolt szerint kár lenne két meccsért temetni akár csak az U21-es korosztályt is. „Elég, ha megnézzük, hogy ennek a generációnak a tagja Nagy Ádám és Kleinheisler László is, akik kivették a részüket az Eb-kvalifikációból. De említhetem Kalmár Zsoltot, aki már szintén bemutatkozott a felnőttválogatottban, vagy Balogh Norbertet, aki az NB I-ben tette le a névjegyét, és idehaza elképesztőnek tartott összegért igazolt Palermóba.”
Ettől függetlenül tény: két, világverőnek túlzással sem nevezhető csapat ellen szereztek összesen egy pontot a fiúk. „Nincs mit szépíteni ezeken az eredményeken. Izrael ellen nagyon gyengén játszottunk, Albániában az első félidő hozott elfogadható, helyenként jó játékot. A probléma összetett. Az biztos, hogy a technikai, taktikai és fizikai képzést az akadémia előtti korosztályokban, kisgyerekkorban kell megalapozni. Ugyanakkor az utánpótlás-bajnokságokban sokkal több magas hőfokú meccsre lenne szükség. Végül nagyon kényes kérdés a felnőttfutballba való megfelelő átmenet is.”
Tamási Zsolt • Fotó: Szegő Tibor
Ez utóbbira jelenthet megoldást az MLSZ ajánlása, miszerint anyagilag honorálja azokat az NB I-es klubokat, amelyek U20-as játékosoknak adnak lehetőséget – többek között az U21-es gárda gerincének is. „Ennél a kényszernél talán valamelyest egészségesebb folyamat, ha a fiatalok önerőből harcolnak ki helyet maguknak a csapatokban. Ez persze attól is függ, hogy az edző mennyire nyitott a fiatalításra. A délszláv területeken a klubok fiatalon megadják a lehetőséget a játékosoknak. Teszik ezt annak reményében, hogy a külföldi csapatok felfigyelnek rájuk. Persze mindez nem elég, ha a kiszemelt nem él vele.”
A piramis alján helyezkedik el a Bernd Storck sportigazgató és a szövetség által új elemként definiált tehetségfejlesztő program. „Csakhogy szögezzük le, ebben a programban semmi új nincs. Csupán arról van szó, hogy kéthetente összegyűjtenek megyékből kiválasztott fiatalokat egy-egy edzésre. Ez nem képzés. A tehetségek megtalálása, felfelé áramoltatása érdekében a régiós és megyei válogatottak eddig is működtek a Bozsik-program részeként.”
Tamási szerint inkább az a perdöntő, hogyan dolgoznak az edzők a gyerekekkel. „A mai fiatalok az edzésen kívül már szinte nem is rúgnak labdába. Amikor azonban végre a futballal foglalkoznak, minőségi képzésre, valódi nevelésre lenne szükségük ahhoz, hogy húsz-huszonegy éves korukra felkészített játékosokká váljanak, és magyar vagy akár már külföldi klubokban is megállják a helyüket.”
