A csapatban szerzett ezüst mellé izomláz is járt a serdülőlányoknak az olasz nemzetközi asztalitenisz utánpótlás-bajnokságon. Az ifjúsági fiúknak a jövőben jobban kell koncentrálniuk a kiélezett szituációkban.
Pusztai Viola • Nagyon érett már, hogy a serdülő asztaliteniszező lányok dobogóra álljanak nemzetközi versenyen. A fiúknak már Csehországban sikerült, ott ráadásul csapatban „házidöntőt” játszottak, az olasz nemzetközi utánpótlás-bajnokságon pedig az András Csaba, Both Olivér, Juhász Patrik alkotta együttes bronzérmes lett.
A Lignanóban Drabant Anitával kiegészült állandó kettős, Harasztovich Fanni és Nagypál Márta azonban már számtalanszor állt az éremszerzés kapujában – például Szombathelyen csapatban és párosban is a nyolc között búcsúztak −, de átlépni sosem sikerült.
Most azonban benne volt a levegőben, hogy átszakad a gát.
− A csoportkör után az olaszok nem siették el a másnapi főtábla sorsolását – mondja Fazekas Mária, a serdülőleány-válogatott kapitánya. – Az este folyamán visszamentem a csarnok, hátha oda már kitették, figyeltem az internetet, miközben a lányok állandóan kopogtattak az ajtómon, kérdezgették, megvan-e már, kivel játszanak. Aranyosak voltak, mondták, hogy érzik: jó lesz a sorsolás, és végre meglesz az érem.
Nos, az ellenfél kilétét fél tizenkettőkor tudta meg a csapat. A horvátok egyáltalán nem számítanak könnyű ellenfélnek, de a lányok remekül játszottak, és ennek köszönhetően végre átlépték azt a bizonyos küszöböt.
− Korábban még sosem láttam tőlük ilyet, de a meccs után összeölelkeztek, úgy örültek, mintha aranyat nyertek volna – idézi fel Fazekas. – A románok elleni elődöntő előtt azt tanácsoltam nekik, hogy játszanak lazán, már megvan, amiért jöttek, nincs semmi veszíteni valójuk. Fanni és Márti is kiválóan játszott, a párost lehetetlen helyzetből fordította meg. A románokról tudni kell, hogy Tania Plaian nagyon jó játékos, ő általában nyeri a meccset, míg Varga Krisztina kicsit gyengébb, őt a lányok meg is verték egyesben. Ezért arra mennek, hogy a párost valahogy behúzzák. Sokat számított, hogy a többiek végig drukkoltak a lelátón, nagyon egyben volt a csapat.
A döntővel merőben új helyzetbe kerültek, hiszen korábban még nem tapasztalták, milyen az, amikor mindenki őket figyeli, reflektorfénybe kerülnek. Ha valamelyik sarokban játszottak volna a franciák ellen, talán szorosabb eredmény születik, de ahogy Fazekas is mondja, az ellenfél jobb játékerőt képviselt – mindjárt tegyük hozzá, náluk ketten csak párost, ketten egyest játszottak −, így megérdemelten nyert 3-0-ra.
Miután a lányok korábban még sosem jutottak el a döntőig, most tapasztalták meg először, mennyire fárasztó még két meccset lejátszani a táblán. A kezükben érzett izomláz az egyes és a párosversenyükre is rányomta bélyegét. Nagypál Mártának ráadásul pechje is volt, hiszen már a tizenhat között összekerült a későbbi győztes japán versenyzővel, párosban pedig a románok ellen a nyolc között nem sikerült megismételni a bravúrt.
Azt most az ifjúsági fiúk sem szállították. A novemberi szombathelyi, sokkal erősebb mezőnyt felvonultató versenyen remek játékkal kápráztattak el mindenkit, az idei év első két nemzetközi erőpróbája azonban mérsékeltebb teljesítményt hozott.
Bátorfi Zoltán szövetségi kapitány szerint Lignanóban – elsősorban a kiélezett helyzetekben – a megfelelő koncentráció hiányzott a játékosoktól.
− Molnár István nagyon sokat fejlődött az elmúlt időben, ennek megfelelően a cseh és az olasz viadalon is jól játszott. Azonban két összecsapását is meccslabdáról vesztette el, Hodonínban pedig 2-0-ról fordított ellene a japán versenyző. Azaz, fejben nem volt a topon, amikor kellett volna. Timfalvi Gergő ugyancsak meccslabdáról kapott ki Lignanóban, így ez rá is igaz. Bruckner Máté egészségügyi problémákkal küzd, ami a cseh verseny előtt jött elő; nála, keveset tudott edzeni az elmúlt időkben. Amellett a továbbtanulást szem előtt tartva az iskolában is teljesítenie kell. Balázs Bence pedig hirtelen annyit nőtt, hogy elvesztette a koordinációját, ráadásul sérülések is hátráltatták a felkészülését.
Bátorfi természetesen ezek ellenére sem elégedett az eredménnyel, hiszen a fiúk annál jobb játékosok, mint azt a helyezések mutatják. Arra azonban felhívja a figyelmet, hogy a nemzetközi mezőnyhöz képest még mindig kevesebbet edzenek a magyarok, ezért olyan teljesítmény nem is várható tőlük, mint például a szlovén Darko Jorgictól.
Az európai ifjúsági ranglistán második helyen álló tizennyolc éves játékos nemrég még a felnőtt-csapatvilágbajnokságon szerepelt, egyesben Csehországban második lett, Olaszországban megnyerte a viadalt. A kiemelkedő eredmények annak köszönhetők, hogy Szlovéniában az asztalitenisz köré építik a tanulást, és nem fordítva. Míg a magyar játékosok délelőtt az iskolában ülnek, és csak délután mennek edzésre, Jorgic délelőtt és délután is edz, és a két tréning között vesz részt a tanórákon.
Bátorfi szorgalmazza, hogy minél előbb edzőközpontokat kellene létrehozni, hogy az ígéretes játékos ugyanazt a munkát végezhessék el, mint a vetélytársak.