Karacsi városa Pakisztánban biztosan egyedülálló, de talán az egész arab világban is: kislányoknak tartanak ugyanis bokszedzéseket a Pak Sahin Boxing Clubban. Van, aki dobogóra szeretne állni világversenyen, mások inkább megvédenék magukat.
Nagy-Pál Tamás • Ha Pakisztánra gondolunk, akkor talán az iszlám, például a nők elnyomása juthat eszünkbe – nem minden alap nélkül. Látszólag az ország déli részén fekvő Karacsi sem különbözik a többi várostól: az utcáit, amelyeket bandák uralnak, por borítja, az emberek küszködnek a szegénységgel, mindennapi megélhetési gondokkal.
Pakisztáni lányok edzésen
Karacsi mégis más, ugyanis ékes bizonyítéka annak, hogy az arab államokat nem csak a középkorban ragadt gondolkodású emberek lakják. Annak a bizonyítására pedig – ahogy arra már oly sokszor volt példa a világtörténelemben – nem is létezik jobb terület a sportnál.
A mondhatni felvilágosult gondolkodású Junusz Kvambrani 1992-ben alapította meg a Pak Sahin Boxing Club nevelőműhelyt, melyben tavaly óta már nemcsak fiúknak, hanem összesen tucatnyi, 8-17 év közötti lánynak is tartanak edzéseket. Olyan országban, ahol a nemi sztereotípiák még borzasztóan erősek, a kicsi lányok most már püfölhetik a zsákot.
Fejkendőben és bokszkesztyűben.
A történet azzal kezdődött, hogy a kormány engedélyt adott, sőt támogatta: Kvambrani edzőtábort tartson azoknak nőknek, akik részt vettek idén februárban a Dél-Ázsiai Játékokon. Helyi újságírók szerint a kormány korábban ilyesmire még egyetlen sportágban sem adta áldását, nem hogy ennyire férfiasban.
Ezt az egy lehetőséget leszámítva a hölgyek egyébként csak otthon, a négy fal között tudtak készülni, már ha annyira „szabadgondolkodású” volt a férjük, hogy egyáltalán megengedte.
Kvambrini lányai is azt kérdezték:
„Apa, miért ne járhatnánk mi is a bokszsuliba?”
Az édesapa igazat adott nekik, ahogy más lányoknak is, így lettek mára tizenketten.
A csapat
A fiatalok, ugyanúgy, mint a világ bármelyik más pontján, délelőtt iskolában vannak, délután pedig gyakorolják a csapottakat, horgokat, felütéseket. A különbség talán csak annyi, hogy a tréningek közös imával kezdődnek.
A motiváció nem mindenkinél ugyanaz.
A szakember 12 éves lánya, Junusz például kitűzte magának: érmet szeretne szerezni világversenyen Pakisztánnak.
Mások azonban nem győzelemről álmodoznak, hanem azért járnak edzésre, hogy megvédhessék magukat. Mert azon továbbra sincs mit szépíteni, hogy Pakisztánban nem könnyű nőnek lenni. A lányok ráadásul családon belüli erőszaknak is ki vannak téve.
Manapság azonban már nyilvános viadalokon mutatják meg a férfiaknak: jobban járnak, ha velük nem próbálkoznak.
