Pénteken, november 15-én Milánóban, négy nappal később Londonban lép pályára barátságos mérkőzésen a német válogatott. A múltban mind az olasz-német, mind az angol-német meccsek kiemelkedő eseményt jelentettek az Európa- és világbajnokságok történetében.
Érdekes, hogy míg az itáliaiak rendre jól jöttek ki a Nationalelffel való összecsapásokból, addig a szigetországiak ellen általában a németek diadalmaskodtak. Elevenítsük fel az utóbbi évtizedek nagy derbijeit !
1970-ben a mexikói VB elődöntőjében felejthetetlen összecsapáson hosszabbítás után 4:3-ra nyertek az olaszok, az 1982-es Mundial fináléjában magabiztos, 3:1-es győzelmet arattak Rossiék. A legfájóbb vereséget a 2006-us németországi világbajnokság elődöntőjében szenvedték el a németek: 120 perces csata után 2:0-ra nyert a későbbi világbajnok Olaszország. Szintén az olaszok sikerét hozta a 2012-es EB-elődöntő, amikor Balotelliék 2:1-re diadalmaskodtak.
Az angol-német párharcok leginkább egy vitatott, de megadott, illetve egy vitathatatlanul szabályos, meg nem adott gólról emlékezetesek. Máig tart a vita arról, hogy az 1966-os VB-döntő hosszabbításában az angol Hurst lövése után áthaladt-e teljes terjedelmével a labda a gólvonalon. Mindenesetre a játékvezető megadta, Bobby Charltonék 4:2-re nyertek és ünnepelhették világbajnoki címüket a Wembleyben.
A 2010-es dél-afrikai világbajnokság nyolcaddöntőjében viszont egy teljesen szabályos góltól fosztották meg az angolokat, a meccset a németek nyerték 4:1-re.
A két összecsapás között számos nagy meccset vívott egymással Anglia és Németország az 1970-es vébé negyeddöntőjében 0:2-ről fordítottak és győztek 3:2-re Beckenbauerék. Az 1990-es olaszországi VB és az 1996-os angliai EB elődöntőjében egyaránt a tizenegyes párbaj hozta meg a németek sikerét, akik mindkét tornát megnyerték
Takács Gábor
