Bruckner Máté életében az elmúlt hónapokban kicsit háttérbe szorult a sport, a tizenhét éves asztaliteniszező a tanulásra koncentrált. A sors különös fintora, hogy éppen a kihagyás hozott előrelépést a játékában. A szlovák nemzetközi ifjúsági bajnokságon – pályafutása legjobb eredményét elérve – felállhatott a dobogó harmadik fokára.
Pusztai Viola • „A vizsga előtti napon már ne tanulj, hagyd, hogy leülepedjen a tudás!” – sokunk fülébe visszacsenghet az örökérvényű intelem, ami a sportra is igaz lehet. Erről beszélgetett Szencről hazafelé jövet a buszban Bruckner Máté és a fiú ifjúsági asztaliteniszezők kapitánya, Bátorfi Zoltán, miután a tizenhét éves játékos a szlovák nemzetközi ifjúsági bajnokságon egyesben – mások mellett svéd, thaiföldi és japán ellenfelet is felülmúlva – bronzérmet szerzett. Az elmúlt hónapokban az ország egyik legerősebb gimnáziumának tizenegyedikes diákjaként a tanulás és az előrehozott angolérettségi miatt kevesebb ideje maradt az edzésre, ám azt a konklúziót vonta meg a válogatott edzőjével: jót tett neki a kihagyás.
„Még sosem játszottam olyan jól, mint a szenci versenyen – mondja a BVSC-Zugló asztaliteniszezője. – Pontosan azokat a játékelemeket sikerült megfelelően végrehajtanom, amelyeket Bátorfi Zoltánnal gyakoroltunk, s amelyekben javulnom kellett. A biztos induló ütés után sem próbáltam meg mindenáron, azonnal befejezni a labdamenetet, de ha ziccer vagy kedvezőbb lehetőség adódott, akkor azt tényleg igyekeztem a leghatékonyabban kihasználni. Úgy érzem, fejben összeszedettebb, taktikusabb lettem, most tudatosult bennem, amit az edzéseken tanultam, ezért oldottam meg többször jobban egy-egy helyzetet, mint korábban.”
A BVSC-Zugló játékosa rendet rakott a mindennapjaiban, tudatosabb, taktikusabb lett a játéka, ennek köszönheti pályafutása eddigi legkiemelkedőbb eredményét is • Forrás: ITTF
A sikerhez az is hozzájárult, hogy úgy vágott a versenynek, hogy nem fogalmazott meg magában konkrét célt. Noha Bátorfi már a viadal előtti edzéseken jelezte, hogy kifejezetten jól játszik, nagyon tetszik neki, amit csinál, azt egyikük sem tudta megjósolni, mi valósul meg Szlovákiában.
„Az első két csapatmeccs után már éreztem, tényleg megy a játék, és akkor gondoltam először arra, hogy ebből akár valami egészen jó is kisülhet. Felszabadult voltam, és meg is lett az eredménye.”
Az elmúlt hónapok nem teltek felhőtlenül, nehezen találta meg az iskola és az asztalitenisz közötti egyensúlyt. A tizenegyedikben elért eredmények az egyetemi felvételi szempontjából fontosak, ezért jobban rá kellett feküdnie a tanulásra, mint korábban. Elsősorban azok a tantárgyak okoztak fejtörést, amelyek nem tartoznak a kedvencei közé, s a továbbtanulása szempontjából – a jogi egyetem felé kacsingat – nem mérvadók, így kevesebb időt szánt rájuk.
Az élsport és a tanulás összehangolása hosszabb időt vett igénybe – ráadásul a felkészülést kisebb betegségek is akadályozták –, ezért új napi, sőt inkább heti rutint kellett kialakítania.
„Először azért voltam gondban, mert nehezen tudtam eldönteni, mit helyezzek előtérbe? – mondja a budapesti ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium tanulója. – Kezdetben az iskola kapott nagyobb szerepet, sokszor még az edzésen is az járt a fejemben, miből kell készülnöm, és az elvonta a figyelmemet. Egy ideje azonban már egy hétre előre tervezek, pontosan tudom, mikor mit kell csinálnom. S bár még mindig kevesebbet edzek, mint a riválisaim, nem véletlen, hogy ezúttal jól ment a játék.”
Nem úgy néhány héttel azelőtt az ifjúsági Húszak-bajnokságon és az országos bajnokságon. Mindkét versenyen ő számított az elsőszámú esélyesnek, végül azonban itt is, ott is lemaradt a dobogóról. Bár ez kicsit zavarta, nem tulajdonított a kelleténél nagyobb jelentőséget a gyengébb teljesítménynek, miután pontosan tudta, mi az oka. És tessék, néhány nappal később, Szlovákiában minden már-már meseszerűen alakult…
A júliusi, zágrábi ifjúsági Európa-bajnokságra sem „görcsöl rá”, pedig utolsóévesként ebben a korosztályban már nem lesz több esélye a kiemelkedő eredményre.
„A szlovákiai versenyen nyújtott teljesítményem miatt nagyobb önbizalommal vágok az Eb-felkészülésnek, de konkrét terv nélkül – magyarázza. – Persze, mindent megteszek a csapat és a magam minél jobb szerepléséért, de úgy gondolom, az nem lenne reális, ha egyesben a dobogós helyek valamelyikének megszerzését tűzném ki célul. Az Eb-n is úgy, olyan mentalitással és tudatossággal akarok játszani, mint Szencen. Bízom benne, hogy ha megfelelően sikerül a felkészülésem, akkor ez meg is valósítható.”
