Kárpáti Krisztián jól érzi magát Balatonfüreden, örömét leli a munkában, amelynek az értelmét is látja. Az élvonalbeli klub utánpótlásának vezetője szerint fontos a kommunikáció a játékosokkal, ezért is ösztönzi őket személyre szóló jellemzésekkel.
reb • „Meg lehet tanítani a hazai játékosokat is kézilabdázni, nem kell külföldiekkel telepakolni a felnőttcsapatot” – ad képet a hitvallásáról a 32 éves Kárpáti Krisztián, aki másfél éve éppen azért – no meg mert előző klubja, a PLER éppen összeomlóban volt – tette át a székhelyét Balatonfüredre, hogy a gyakorlatban is megvalósíthassa edzői filozófiáját.
Kárpáti Krisztián ezer fokon ég a pálya mellett • Fotó: Balatonfüred
A fiatal kézilabdatréner nemrég kettő plusz két évvel hosszabbította meg az egyébként nyáron lejáró szerződését az élvonalbeli egyesület utánpótlásában, amelyet nagyjából fél éve vezetőként irányít.
Amikor Füredre költözött, eleve erre a pozícióra hívta őt kollégája, a Dunaújvárosban, majd a Balaton-parti nyaralóhelyen dolgozó György László, akit akkortájt már ki is neveztek a felnőttek vezetőedzőjévé. Csakhogy változott a felállás, az NB I-es csapat élére Csoknyai István érkezett, így György maradt az utánpótlás-vezető.
Nem sokáig, hiszen ahogyan arról 2015 márciusában honlapunk is beszámolt, a rutinos edző hazatért Újvárosba, így Kárpáti a szezon közben vette át a teljes utánpótlás irányítását.
Kézilabdára született
Kárpáti Krisztián édesapja, Miklós az 1982-ben Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert Bp. Honvéd második számú kapusa volt, így fia magától értetődő természetességgel követte őt a pályán. Az élvonalban is kézilabdázott, de 21 évesen sérülések miatt felhagyott a játékkal. Azóta edzőként valósítja meg korábban meghiúsult álmait. Öt évig Solymáron edzősködött édesapja mellett, onnan pedig a PLER-be, majd Balatonfüredre vezetett az útja.
„Nem volt egyszerű feladat, hiszen hirtelen három csapat került a kezembe, a meccsek, a felkészülés bizony rengeteg időt igényelt. Szerencsére Kiss Ákos kollégám sokat segített, ráadásul a srácok is jelesre vizsgáztak szakmailag és emberileg egyaránt. Sokukat György Laci hívta Füredre, de a távozása után nem menekült senki, hanem tették tovább a dolgukat a fiatalok.”
Az új szezon beköszöntével arányosabbá vált a terhelés, Kárpáti immár az ifjúsági és az U23-asok alkotta NB I B-s csapatot gardírozza.
Mint mondja, a jó edző nyáron sem pihen, így folyamatosan azzal foglalkozott, mit tehetne azért, hogy a balatonfüredi műhely megtartsa a vonzerejét. No, nem mintha a „tóparti” körülmények nem volnának önmagukban csábítók. Saját csarnoka, regenerációs szobája, konditerme, videós helyisége van a klubnak. A tanulásban jeleskedők is megtalálhatják a számításaikat, hiszen két erős gimnázium a partner: az intézményekben két tannyelvű oktatás, informatikatagozat és emelt óraszámú angol oktatás is választható. Ettől függetlenül mindig van miben előrelépni. Kárpáti kitalálta például, és az őszi szezon végeztével meg is valósította, hogy minden játékosáról szöveges értékelést ír, és célokat határoz meg az érintetteknek.
„Korábban is készítettem magamnak ilyen feljegyzéseket, de most mindenki meg is kapta azokat. Néhányan kérdezgették, ez vagy az miért így van, de ez hasznos: erősödik az egymás közötti kommunikáció. Sok a vidéki fiatal, együtt lakunk, amolyan pótapuka vagyok nekik.”
Kárpáti szerint elkerülhetetlen, hogy egy-egy posztra igazoljanak, összességében az utánpótlás képviselői mégis azt láthatják, ha rendesen dolgoznak, helyet kaphatnak a felnőttek között. Csakhogy nem egyik napról a másikra. „Látni kell, az NB I B és az élvonal között óriási a szakadék. Csoknyai Istvánnal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, figyeli a srácokat, számít rájuk.”
Kárpáti egyébként az ősz óta Imre Vilmos mellett edzőként dolgozik a fiú ifjúsági válogatottal.
„Nagy megtiszteltetés, hogy olyan remek szakembertől tanulhatok, mint Vilmos. Az edzői pályámat egyébként is meghatározták a jó edzők. Solymárról például Hutvágner István hívott a PLER-hez, de György Lászlótól és ifjabb Kiss Szilárdtól is sokat tanulhattam. Nem vagyok türelmetlen, még kell néhány év, míg beleöregszem a szakmába, tekintélyt szerzek, és még nagyobb feladatot is kaphatok.”
