Adriano Galliani, a klub vezérigazgatója utolsó három hetére készül a Milan alkalmazásában. A 72 éves szakember érdekes történeteket osztott meg az elmúlt évtizedekből, többek között beszélt Andrij Shevchenkóról, Christian Abbiatiról és Rui Costáról is.
Különleges adáson van túl a klub hivatalos televíziós csatornája, a Milan TV, ugyanis Galliani volt a vendég.
“Nagy büszkeséggel tölt el, hogy 30 év alatt 28 trófeát nyertünk, valamint 16 alkalommal másodikok lettünk és lesz még egy másik remélhetőleg első helyezésünk a decemberi Olasz szuperkupában, Dohában. Nem tudom kiválasztani minden idők legjobb Milan kezdőcsapatát. Ez nagyon nehéz feladat, mert a labdarúgás sokat változott. Amikor Tassottira, Costacurtára, Baresire és Maldinire gondolok, akkor egy rendkívüli védelem jut eszembe, de ugyanolyan erős a 2003-as BL-győztes hátvédsor (Costacurta, Nesta, Maldini, Kaladze).”
“Hogyan fog kinézni a foci 10 év múlva? Ha megnézzük a La Gazzetta dello Sport címlapját 1963-ban, akkor megállapíthatjuk, hogy a Giro d’Italia fontosabb volt, mint a Bajnokok Ligája döntője. A Milan győzelméről szóló rész csak két oszlopot foglalt el. A televízió nagyban befolyásolta az európai labdarúgást. Addig a klubok bevétele csak jegyeladásból származott, nem voltak szponzorok vagy televíziós jogdíjak. A Premier League-ben szereplő klubok tv-s bevételének nincs párja a világon. Olaszországban szinte az összes stadion régi és nem alkalmas a futballra. Egyetlen angol vagy spanyol csapat stadionjában sincs atlétikai pálya, de ugyanez vonatkozik az új francia és német létesítményekre is. Az olasz stadionok átka az atlétikai pálya. Amikor el kell mennem egy meccsre és nem látom jól a pályát, akkor inkább otthon maradok és megnézem tv-n keresztül az összecsapást. Számomra a San Siro a világ legszebb stadionja. Úgy gondolom, hogy az olasz foci legfőbb problémája a stadionkérdés.”
Galliani ezt követően beszélt Ernesto Bronzettiről, volt FIFA-ügynökről, aki februárban hunyt el. Bronzetti számos transzfert bonyolított le a rossonerivel és nagy szerepet játszott Ricardo Kaká, Ronaldinho vagy éppen Rivaldo szerződtetésében.
“Az 1970-es években találkoztunk és barátok lettünk. Az Inter elleni 3-0-s diadal volt az utolsó dolog, amit látott, mielőtt kómába esett. Szinte az összes spanyolországi transzfert az ő részvételével bonyolítottuk le.”
“Abbiatinak köszönhetjük a 2003-as BL-fináléba jutást. A 90. percben védte Kallon lövését és bejutottunk a döntőbe. Majdnem szívrohamot kaptam. Azt hiszem, Christian megérdemelné, ha a vezetőségben dolgozhatna. Készen álltam arra, hogy megadjam ezt a lehetőséget neki.”
“Shevchenko? Ő volt a legjobb csatárunk Nordahl óta. Még mindig emlékszem a döntő fontosságú tizenegyesére, amellyel megnyerte nekünk a Bajnokok Ligáját 2003-ban. Végül úgy döntött, hogy elhagyja a Milant. Igyekeztünk és Silvio Berlusconival mindent tőlünk telhetőt megtettünk azért, hogy megtartsuk őt. Abban az évben mi voltunk a világ legjobb csapata. A következőket mondtam neki: ‘Nézd Andrij, ha nem szerzel gólt hetekig, a szurkolók akkor is emlékezni fognak a góljaidra, de a Chelsea-nél ez nem fog megtörténni.’ Ez az ő döntése volt, amit tiszteletbe kellett tartanunk. Ha Sheva maradt volna a Milanban, akkor biztosan megelőzte volna Nordahlt és ő lett volna a klub történetének legeredményesebb játékosa. Rui Costa? Nagyon csodálom őt. Nagyszerű játékos volt és mindig jól viselkedett. Egyszer azt mondta Kakáról néhány edzés után: ‘Ő jobb, mint én.’ Nagyon kevés játékostól hallottam ilyet az elmúlt 30 évben. Kaká érkezése Braidának és Leonardónak volt köszönhető.”
“Szörnyű pillanat volt Belgrádban, amikor Donadoni élete veszélyben volt. Majdnem meghalt. Ez igazán borzasztó pillanat volt. Az ütközés után nem lélegzett, az orvosok mentették meg az életét. A játékosok abban a tudatban játszották le a második félidőt, hogy Roberto meghalt vagy haldoklik. Mindannyian a könnyeinkkel küszködtünk a félidőben. Szerencsére minden jól alakult.”
“2000 nyarán centenáriumi mérkőzést játszott a Milan a Real Madriddal, de nem tudtunk ott lenni Braidával, mert Rivaldo ügynökével találkoztunk. Sok történetem van számos játékosról, akik majdnem csatlakoztak hozzánk, de végül nem jött létre az átigazolás. Az egyik ilyen Figo. Néhány évvel ezelőtt megpróbáltam megszerezni Dzekót és titokban három napot töltöttem Szarajevóban egy szállodában.”
“Nagyon kritikus vagyok magammal szemben. Biztosan végezhettem volna a munkámat jobban és tehettem volna többet. Ez egy nagyon nehéz feladat. Még nem döntöttem a jövőmről. Úgy néz ki, hogy ez lesz az utolsó három hetem a Milannál. Szinte egész életemben vezérigazgató voltam, ezért nem akarok más pozíciót elvállalni.” – tette hozzá.
