Éppen tíz éve zárta le versenyzői pályafutását Gór-Sebestyén Júlia, a műkorcsolyasport egyetlen magyar egyéni Európa-bajnoknője, de manapság is gyakran vannak olyan napjai, hogy nyolc órát tölt a jégen. Talán még vékonyabb, mint amikor 2004-ben megnyerte a budapesti Eb-t, a kis tanítványai akkor még meg sem születtek, mégis teljesen képben vannak róla.
Gór-Sebestyén Júlia (fotó: Blikk)
– Hogy megy a munka az SKSE-ben, vagyis a Sebestyén Korcsolya SE-ben?
– Köszönöm, mondhatom, hogy jól. Február elején az utánpótlás magyar bajnokságon például nyolc aranyérmet, négy ezüstöt és két bronzot nyertünk, nagyon büszke vagyok a gyerekekre. Közel húsz igazolt versenyzőnk van, a magyar szövetség támogatásával itt készülünk Káposztásmegyeren, a Vasas Jégcentrumban, de emellett a Marczibányi téren oktatói karral korisulink is működik. Ide már három-négy éves gyerekeket is várunk, hogy megismertessük őket az alapokkal, és aztán belőlük lesznek az igazolt versenyzőink.
– Gondolom, a toborzásnál hívószó a Sebestyén név.
– Akadnak szülők, akik tényleg azért hozzák hozzánk a gyermeküket, hogy én foglalkozzak velük, de itt azért nem csak erről van szó. Amikor abbahagytam a versenyzést, már törtem a fejem azon, hogy milyen jó lenne alapítani egy olyan egyesületet, ahol rendszerben gondolkodhatunk, és több edző dolgozik együtt. 2012-ben aztán meg is alakult az SKSE, és a korábbi versenyzőtársaim közül itt van Vidrai Szabolcs, Elek Attila és Maros Barbara is. A balettmesterünk Gellén Anna, és van speciálisan atlétaedzőnk is Simon-Balla Andrea személyében. Ez nem megszokott egy korcsolyaegyesületben, mint ahogy a rendszerünk sem, de ha valamiben úttörők vagyunk és ez eredményességgel jár együtt, az nagyon jó érzés. Én pedig igyekszem nyitott szemmel járni a világot, keresem az új dolgokat.
– És merre jár?
– Elég sűrűn hívnak meg nemzetközi edzőtáborokba, az ISU, a nemzetközi szövetség táborába is, és ezeken az összejöveteleken találkozhatok a legnevesebb edzőkkel, akiknek felnőtt világbajnok tanítványai is vannak. Ott voltam az idei Eb-n, és kisebb nemzetközi versenyeken pontozok is. A magasabb szinthez is megvan a vizsgám, háromévente kell megújítani, és éppen idén lesz aktuális majd Frankfurtban, de amíg Tóth Ivett a tanítványom volt – aki a közös munkánk alatt Eb-8. lett –, a felnőttversenyeken nem pontozhattam. S most a junior-világkupákon sem tudok, a nemzetközi szövetség szabályzata nem teszi lehetővé, mert vannak olyan versenyzőim – Krizsanovszki Lili és Berei Mózes József –, akik indultak vk-versenyeken.
– Az nagyon szép, hogy a junior korosztályban akadnak tehetségeink, de lesznek eredményes felnőtt versenyzőink is?
– Minél szélesebb a piramis talapzata az utánpótlás-nevelésben, annál nagyobb rá az esély. A sikernek rengeteg összetevője van: tehetség, szorgalom, akaraterő, kitartás, hogy a gyerek jó versenyző alkat-e, és persze elengedhetetlen a szülői támogatás. Nálunk nagyon fiatalon kell magasra jutni, és ezért nagy áldozatokra van szükség. Hozzá kell szokni ahhoz, hogy hajnali hat órakor kezdődik az edzés, és bizony ez az ötévesekre is vonatkozik. Nekünk, edzőknek pedig nagyon figyelnünk kell minden apró rezdülésre. Előfordul, hogy a szülő és a gyerek is azt mondja, jövünk holnap is, de mi látjuk, hogy most inkább egy pihenőnapot kell tartani a gyereknek. A kislányok egyébként nagyon lelkesek, és magam is meglepődök, amikor mondják, megnéztek ám a YouTube-on, és kívülről fújják, hogy annak idején én milyen programokat futottam.
– Manapság már a nőktől, vagyis inkább az orosz gyereklányoktól is láthatunk négyfordulatos ugrásokat. Mit szól ehhez?
– Az orosz iskola kétségkívül ott tart, hogy tizenkét éves lányok négyfordulatosakat ugranak, a most tizenöt éves Alekszandra Truszova egy programon belül akár kettőt, hármat is. Ezt az utat próbálják követni az amerikaiak és a japánok is, de mi akkor sem tudnánk ezt a tempót felvenni, ha akarnánk. Van egy tanítványom, Ekker Léna, ő most tízéves, tud ugrani kétféle triplát és a dupla Axel is megvan neki, ezeket már nemegyszer stabilan bemutatta. Magyarországon ez is nagyon komoly teljesítmény ebben a korban. A nagyobb lányok között egyébként most is van öt-hat versenyzőnk, akik tudnak öt különböző triplát ugrani, és így húzzák egymást. S az nagyon fontos, hogy már itthon legyen konkurencia, mert ez mindig jobb teljesítményre sarkall. Az én időmben is ott volt Czakó Krisztina, Póth Diána, Dorofejev Tamara, Pavuk Viki, és nekünk minden edzés verseny volt. Amikor lefutottam egy kűrt, és láttam, hogy a Diának négy triplája sikerült, akkor megkérdeztem, hogy futhatok-e még egy kűrt, mert én öt triplát szeretnék hibátlanul bemutatni.
(A teljes írás az mno.hu/sport tárhelyen olvasható)
