A Forma-1 Menedzsment első emberének választása a spanyolok kétszeres világbajnokára, Fernando Alonsóra és a tragikus sorsú osztrák klasszisra, Jochen Rindtre esett, őket indítaná tehát saját alakulatában, ha az elmúlt 65 év minden Forma-1-es pilótája közül választhatna. Az 1970-es év világbajnokához egyébként szép személyes emlékek is fűzhetik, hiszen menedzserként ő egyengette a pimasz és vakmerő pilóta pályafutását.
A csapat irányítását a karizmatikus, ám vitatható húzásai miatt rendkívül ellentmondásossá váló olasz szakemberre, Flavio Briatoréra bízná. A korábbi üzletember elsősorban a Benettonnál és a Renault gyári alakulatánál elért sikereivel írta be magát a sport történelmébe. A 2008-as szingapúri botrány miatti eltiltásáig egyébként Ecclestone-nal is jó kapcsolatot ápolt. Versenyautónak az 1981-ben használt Brabham BT49-est választotta, amivel Nelson Piquet a világbajnoki címet is el tudta hódítani. A gép egyébként ismerős Ecclestone számára, akkoriban ugyanis ő irányította a Brabham-csapatot.
Hamilton, a királykategória címvédője talán senkit sem lepett meg azzal, hogy álomcsapata egyik versenyzőjeként a háromszoros brazil bajnokot, Ayrton Sennát nevezte meg, akire már gyermekként is felnézett, és akit napjainkban is példaképének tart. A McLaren tragikus sorsú klasszisa mellé az 1950-es évek klasszisát, Juan Manuel Fangiót ültetné, aki hét teljes Forma-1-es szezonja alatt öt világbajnoki címet és két második helyezést szerzett.
A két dél-amerikai legendának egy brit-japán versenygéppel kellene helyt állnia, Hamilton ugyanis a McLaren-Honda MP4/4-et választotta álomautónak. A Steve Nichols és Gordon Murray által tervezett versenyautóval Senna és Alain Prost 15 futamgyőzelmet szerzett az 1988-as évadban, melyben összesen 16 Forma-1-es viadalt tartottak, nem hiába tartják tehát sokan minden idők egyik, ha nem a legjobb F1-es gépének. Az egyletet egy brit szakember irányítaná, nevezetesen Bernie Ecclestone, aki – ahogyan azt már említettük – a FOM vezetése előtt csapatfőnökként is ténykedett.