Az a csapat, aki évente több mint 300 mérkőzést játszik le, és az esetek 98 százalékában nyerni szokott, biztos, hogy nálunk sem fog csalódást okozni.

A Harlem Globetrotters legelső mérkőzését 1927. január 7-én játszotta, de akkoriban még "Saperstein’s New York Globetrotters"-nek nevezték őket, a fiatal kosárladba-rajongó managerük, Abe Saperstein után. Ezt az első meccset 300 néző előtt játszották Hickleyben (Illinois, USA), és mindössze 75 dollár volt a bevételük. 1930-ban vették fel a Harlem New York Globetrotters nevet, azzal a szándékkal, hogy a fekete kultúra mekkájának számító Harlem majd további hírnevet biztosít a fekete játékosoknak. Két évvel később az ötödik születésnapjukat egy detroiti mérkőzéssel ünnepelték, ez volt az első alkalom, hogy egy nagyvárosban léphettek fel. Habár 1934-ben már túl voltak az ezredik meccsen, csak több évre rá kaptak meghívást a Nemzetközi Professzionális Kosárlabda bajnokságra. A legenda szerint ekkoriban kezdtek el humort vinni a játékba: egy alkalommal 112:5-re vezettek ellenfelükkel szemben, amikor bohóckodni kezdtek a pályán. A meccset megnyerték, s a közönség szívét is, akik nagy üdvrivalgással jutalmazták a mókás játékot. Ettől fogva minden alkalommal hozták a formájukat, és amint jól álltak a pontokkal, rögtön mókamesterekké vedlettek. 1948-ban egy álom vált valóra, amikor a Harlem Globetrotters 18 ezer néző előtt a Chicago-i Stadionban 61:59-re megverte a bajnok Minnesota Lakers-t. A csapat szinte szárnyakat kapott, s pályájuk hírnevükkel együtt egyenes nyílként száguldott felfelé: az 1948-as győzelmüket egy évvel később újra megerősítették a Lakers ellen, s 113 zsinórban megnyert meccsel bizonyították, hogy ők a világ egyik legjobb csapata.

A Harlem Globetrotters az 1950-es évektől végre eleget tehetett saját nevének (globetrotters = világutazók), és az amerikai turnék után átlépte az Atlanti-óceánt, amikor is Portugáliában, Svájcban, Angliában, Belgiumban, Franciaországban, Olaszországban, Marokkóban és Algériában játszottak. Nem váratott sokat magára az első dél-amerikai turné sem, amelynek legmeghatóbb pillanata az a 50.000-es biztató tömeg volt, akik Rio De Janeiro-ban fogadták a csapatot, majd Berlinben, az Olimpiai Stadionban több mint 75 000 ember volt kíváncsi a Harlem játékára. Pillanatokkal a mérkőzés előtt egy helikopter szállt le a pályára, amelyből az 1948-as Olimpia hőse Jesse Owens lépett ki. A közönség 15 percig tapsolt Owens-nek. Ehhez képest a Castel Gandolfo-ban csak egyetlen egy ember előtt játszott a Harlem Globetrotters, ám ez nem visszaesést jelentett, sőt: az az egy ember XII. Pius Pápa volt. 1968-ban nevük második felét is beteljesítették a kosarasok, hiszen végre Harlemben léphettek pályára, most először.

Ahogy az a sikertörténetekben lenni szokott, hamarosan megcsörrent a telefon és a hollywoodi rendezők sora kérte fel a sztárcsapatot filmszerepekre, majd nem sokkal később már saját csillagjuk vírított a filmváros Boulevardján. A New York-i Világkiállítás megnyitója már elképzelhetetlenné vált a Harlem attrakciója nélkül. Televíziós szerződést kötöttek a legnagyobb amerikai tévétársasággal, az ABC-vel, hogy évente néhány mérkőzést felvehessenek, és azt világszerte sugározhassák.

Az, amit a Harlem Globetrotters képviselt a 70-es, 80as évek Amerikájában, messze túlmutatott a sportok iránti rajongáson, a szórakoztatás-éhségen és a kosárlabda mítoszán: az amerikai társadalomtörténet szerves elemévé vált. 1985-ben a Smithsonian Intézet Harlem kiállítást rendezett az amerikai Társadalomtörténeti Múzeumban, ahol nemcsak pályafutásukat és sikereiket mutatták be, de azt is, hogy hogyan segített lerombolni a kulturális és faji előítéletek néhány magas srác a kosárlabdájával. Az 1948-as meccs a chicagói Lakers csapat ellen a szakmai megmérettetésen túl azért is volt sorsdöntő, mert a csak fehérekből álló Lakersszel harcoltak egy olyan korban, ahol a bőrszín szerinti megkülönböztetés még mindennapos volt. A hidegháború idején a Berlinben tartott mérkőzés szintén nem a sportolók összecsapásának milyensége miatt volt izgalmas, hanem hogy olyan embereket hozott össze, hogy együtt szurkoljanak, akik elvileg ellenségek lettek volna.

A 90-es években sem csökkent a Harlem népszerűsége, s olyan megtiszteltetésben lehetett részük, minthogy 1997-ben Dél-Afrikába visszatérve Nelson Mandela 79-dik születésnapján játszhattak, illetve 2000-ben II. János Pál pápa elfogadta a felajánlott tiszteletbeli örökös tagságot. A nagy siker nem bódította el a srácok eszét, s a megkeresett pénzből szívesen adakoznak is: a turnék alatt, minden megtett mérföld után a Harlem 1 dollárt ad a Vöröskeresztnek.

A hivatásos játékosokból álló, feltűnően egyedi játékot játszó Harlem Globetrotters csapatát sokszor éri támadás, hogy nem is igazi kosárlabdát játszanak, s lényegesebbek a szórakoztató és a showelemek, mint maga a sport. Erre reakcióként mindig kihívják az éppen csúcson levő nemzeti csapatokat egy kis összecsapásra, hogy bebizonyítsák, ők játszva az ujjuk köré tekerik mindegyiküket. Pont azért jár az elismerés a harlemi kosárlabda-zsonglőröknek, mert megtalálták a kapcsot a kosárlabda és a komédia között, egyszerre nyűgözik le nézőiket technikai bravúrjaikkal és kitűnő humorérzékükkel.

A Harlem Globetrottersről számos film és dokumentumfilm készült már, talán az egyik legkiemelkedőbb a 2005-ös Harlem Globetrotters – A csapat, amely megváltoztatta a világot című ismeretterjesztő film, amely amellett, hogy elmeséli a csapat történetét, és bemutatja a leghíresebb játékosokat, bepillantást enged a kulisszatitkokba is.

Harlem történelem

1926

A Harlem Globetrotters legelső mérkőzését 1927. január 7-én játszotta, de akkoriban még "Saperstein’s New York Globetrotters"-nek nevezték őket, a fehérbőrű, fiatal kosárlabda-rajongó menedzserük, Abe Saperstein után. Ezt az első meccset 300 néző előtt játszották Hickleyben (Illinois, USA), és mindössze 75 dollár volt a bevételük

1930

Ekkor vették fel a Harlem New York Globetrotters nevet, azzal a szándékkal, hogy a fekete kultúra Mekkájának számító Harlem majd további hírnevet biztosít a fekete játékosoknak.

1939

Habár már 1934-ben túl voltak az ezredik meccsen, csak ebben az évben kaptak meghívást a Nemzetközi Professzionális Kosárlabda bajnokságra. A csapat az első mérkőzésén még vereséget szenvedett a New York Rens-től.

1942

Reese “Goose” Tatum, az egyik eddigi leghíresebb Harlem játékos szerződik a csapathoz. Tehetsége és határtalan humora hamar a csapat vezetőegyéniségévé avatja. Az ő nevéhez fűződik a legtöbb klasszikus bohóckodás és mutatvány, amit később a többi csapattaggal fejlesztenek tovább. Ugyanekkor ír történelmet a szuper balkezes Bob Karstens is, aki az első fehér ember a Globetrottersben.

1948

Egy valóságos álom válik valóra, amikor majd 18.000 néző előtt 61-59-re megverik a bajnok Minnesota Lakers-t a chicagói stadionban. Itt kezdődött a gyorspasszos mester, Robert “Showboat” Hall karrierje, aki mint egy varázsló úgy tudta „eltüntetni” a labdát.

1951

Beindul a világturné. Rio De Janeiro-ban 50 ezer ember, Berlinben, az Olimpiai Stadionban 75 000 ember előtt játszottak. A Castel Gandolfo-ban ugyan csak egy ember előtt, de az az egy ember XII. Pius Pápa volt.

1964

A New York-i Világ Kiállítás megnyitóján a Harlem egy kanadai csapat ellen játszik, majd még ebben az évben Erzsébet királynő előtt játszik Londonban.

1968

A nevük ellenére még soha nem játszottak a New York-i feketék lakta vidéken. Ez az év hozza meg a legeslegelső mérkőzést Harlemben.

1973

A kosárlabda show közvetítéséért szinte versengeni kezdenek a televíziók. Végül az ABC-vel szerződik a csapat. Minden januárban játszott meccset felvesznek, és világszerte leadják.

1995

30-nál több országban közel 1,6 millió rajongó kíváncsi a Harlemre. Bécsben a világ lélegzet- visszafojtva nézi, ahogyan a Jabbar csapata megveri a Globetrotterst. Ezzel véget ér egy 8 829 meccses veretlenségi sorozat. Ez volt az első vereségük 1971. január 5-e óta.

1997

Nelson Mandela 79-ik születésnapján játszik a csapat. Szeptemberben, a Harlem Globetrotters szerződteti Dut Mayert Szudánból, aki a legmagasabb játékos a Harlem történetében. A csapat ekkor játszik harmadszorra, de a kommunizmus bukása óta először Oroszországban.

2000

A Harlem hetedik tiszteletbeli tagjává avatja II. János Pál pápát.

2002

Az egyik legismertebb amerikai gyorsétterem lánc a Harlem mögé áll, s nemzetközi szponzorként támogatja. A nagy siker viszont nem bódította el a srácok eszét, s a megkeresett pénzből szívesen adakoznak is: a turnék alatt, minden megtett mérföld után a Harlem 1 dollárt ad a Vöröskeresztnek.

Harlem legendák

REECE "GOOSE" TATUM

Hatvan év játék után vonult vissza a Harlem Globetrotters egyik legelső sztárja, az 50-es mezt viselő Reece „Goose” Tatum. Az 1941-42-es szezonban játszott először a Harlemmel, eközben behívták a második világháborúba harcolni, ahol a légierőben szolgált. Később még további 12 teljes szezont játszott végig a csapattal. „Bohóc hercegnek” nevezték el, mert ő honosította meg a legtöbb Harlem bohóckodást, ami később a csapat védjegyévé vált. A Harlem showman-je nemcsak egyszerűen imádta szórakoztatni a közönséget, hanem nála ez életfilozófia is volt: „azért élek, hogy mosolyt csaljak az emberek arcára.”

ROBERT "SHOWBOAT" HALL

Egyetlen piros- fehér-kék mezt viselő kosaras se vált olyan népszerűvé, mint „Showboat”, aki több mint 5000 játékot nyert meg a Harlemnek 90 országban. A hihetetlen gyors passzairól híres játékos olyan szintre fejlesztette saját labdaadogatói technikáját, hogy csapattársai csak „bűvésznek” becézték. A kosár trükkök legendás alakja észrevétlenül tüntette el és jelentette meg a labdát a leghihetetlenebb pillanatokban, csak a lábával többre volt képes, mint amit mások a kezükkel képesek. 1998-ban került be a kosaras legendák sorába.

“SWEET” LOU DUNBAR

Három alkalommal turnézta körbe a Földet a Harlem Globetrottersszel minden idők legviccesebb kosarasa, aki jelenleg edzőként adja át tudását a Harlem legfiatalabb generációjának. Ő volt az egyik játékos, amikor a csapat II. Pál Pápa előtt játszott 2000 novemberében Rómában. Egy Globetrotters nyári táborban fedezték fel, s azóta megállás nélkül edz és játszik. Tavaly avatták „legendává”.

LYNETTE WOODARD

Az első női játékos, aki játszhatott a Harlemmel. 1985 és 1987 között turnézott a csapattal, majd utána egy olasz profi csapathoz igazolt. A főiskolai évei alatt 26.3 pontos mérkőzésenkénti átlaggal játszott, ami korának legjobb női játékosává avatta. Négyszeres amerikai válogatott volt a 80-as években, majd az Olimpián képviselhette Amerikát, ahonnan arannyal tért haza. Immár 3 éve tagja az amerikai Híres Kosarasok Csarnokának.

MARQUES HAYNES

 A világ legelismertebb labdapattogtatójaként számon tartott Haynes nemzetközi hírnévnek örvendett két hosszú évad alatt is, amit a Harlemmel töltött a 70-es években. A négy évtizedes karrierje során több mint 12.000 játékot játszott végig, 6 kontinens 110 országában. A labdapörgetés – és pattogtatás nagy művésze. Szinte minden ellenfél rémálma volt, hiszen trükkjeivel állandóan összezavarta és megkeverte őket. Haynes-t az a megtiszteltetés érte, hogy bekerült azon 4 játékos közé, Chamberlain, Meadowlark és Tatum mellé, akiknek kivonták a mezét, azaz senki többet nem viselheti a számukat.

WILT CHAMBERLAIN

 A Harlem és az amerikai kosárlabda történetének egyik leghíresebb, és legdominánsabb figurája, akivel minden megtörtént, amit egy kosaras kívánhat a karrierjében. A Harlemnél 1958-ban kezdett el játszani, s az egyik legeseménydúsabb és intenzívebb időszak kötődik a nevéhez. Benne volt abban a csapatban, amelyik legelőször járt Moszkvában, s a teltházas szovjet előadáson maga Nyikita Hruscsov köszöntötte. A Harlem után az NBA-ben játszott, ahol tovább ívelt felfelé a karrierje, és szinte mindent megnyert. Chamberlain játékának forradalmi jelentőségét az is mutatja, hogy nem egy szabályt módosítottak miatta, többek között megnövelték a pálya szélességét, illetve az aktívabb támadójáték alkalmazása és a három pontos dobás szerepének növelése is a nevéhez fűződik. 1999-ben halt meg 63 éves korában. Ő volt az első, akinek valaha bevonták a mezét, a legendás 13-ast.

Sajtóidézetek

“A földkerekségnek aligha van olyan pontja, ahol a Harlem ne tette volna tiszteletét, miként az is bizonyos, hogy alig lehet olyan rajongó, aki a klub játéka nyomán ne szerette volna meg a sportágat.” (Népszabadság)

“A Harlem Globetrotters a labdazsonglőreivel a cirkuszművészet műfajába sorolható.” (Magyar Nemzet)

“Először megbizonyosodunk róla, hogy nyerésre állunk, aztán elkezdünk bohóckodni. Mikor már mindenkinek eltereltük a figyelmét a poénjainkkal, akkor meg észrevétlenül nyerünk.” (A Harlem Globetrotters edzője)

“Az egyik játékos fejjel lefelé lógott a gyűrűn, mint a Pókember. A bíró vörös fejjel sípolt, mire a játékos szemtelenül kinyújtotta a nyelvét. A hatalmas stadion beleremegett a nevetésbe.” (The New York Times)

“A kosárlabda nagykövetei ők, akik bezsákolják magukat a kosárlabda rajongók szívébe. A Harlem Globetrotters olyan, mint egy jó látványpékség, jól néz ki, de mellé még finom is.” (The Independent)

Ki az a Globie?

A Globie egy titkos kísérlet eredménye. A tudósok azt akarták kipróbálni, hogy vajon mennyire lehet jóérzést kelteni az emberekben egy semleges, kellemes, békés teremtmény jelenlétével. Így keletkezett ez a kedves, barátságos kék fickó, akinek egy földgömb a feje: Globie. Globie azért járja a világot, hogy a béke és harmónia üzenetét vigye mindenkinek. Történt egyszer, hogy az egyik Harlem Globetrotters meccs kezdése előtt megjelent a pályán. A gyerekek rögtön azt hitték, hogy ő a Harlem kabalafigurája, s körülvették, szeretgették. Ezt látva az igazgató, Mannie Jackson eldöntötte, hogy összekapcsolják a Globie világbékítő tevékenységét a Harlemmel. Elkezdődött tehát a kosárcsapat és a földfejű emberke barátsága, s együtt járták a világot: amíg a kosarasok játszottak, Globie barátkozott a közönséggel, nevetett és tapsolt velük. Globe olyan a Harlemnek, mint a Mickey Mouse a Disneylandnek, egymás szimbólumai.

Azóta számtalan legenda kering Globie eredetéről. Sokan azt hiszik, hogy ő eredetileg kosaras volt, aki nem bizonyult elég ügyesnek ahhoz, hogy híres játékos legyen belőle, ezért inkább csak a “védőangyala” lett a kosárcsapatnak. Mások úgy vélik, Globie csak egy egyszerű játékfigura, amivel jól el lehet adni a kosárlabda show-t. Globie viszont ennél sokkal több. Mindazt a 125 millió rajongót reprezentálja, akivel valaha kapcsolatba kerültek a Harlem Globetrotters játékosai a nyolc évtized alatt. Globie a nagy globális családot jelenti, ami se fekete, se fehér, nem keresztény, vagy muszlim, nem kapitalista, nem is kommunista. Globie nem fiatal és nem is öreg, nem szegény vagy gazdag, nem egy szent, de nem is bűnöző. Egyszerűen egy olyan figura, akinek az a célja, hogy kihozza mindenkiből a legjobbat, jóságával megfiatalít és összeköt.

Amióta Globie és a Globetrotters kéz a kézben járják a világot, együttes erővel harcolnak a faji, kulturális és etnikai ellentétek ellen, hirdetve a békés egymás mellett élés és a tolerancia gondolatát.