Szerdán ünnepli 70. születésnapját Novotny Zoltán sportriporter, avagy – amint az a tiszteletére rendezett hétfői ünnepségen elhangzott: – „a magyar rádiózás egyik élő jelképe”.
A hazai sportújságírás meghatározó alakja 1940. május 19-én, Budapesten született, diplomáját az ELTE BTK történelem-magyar szakán szerezte 1963-ban, s akár taníthatott is volna, lehetett volna belőle középiskolai tanár, kutató, még később sportvezető is akár, netán bemondó – merthogy ekként kezdte a Magyar Rádióban, s folytatta három éven át pályafutását -, ám egyik sem vált belőle.
„Nem, és semmi véletlen nincs abban, hogy riporter lettem, mert kezdettől tudatosan készültem erre a pályára” – mondta el az MTI munkatársának az első, és mindmáig egyetlen munkahelyén, a Magyar Rádióban lezajlott ünnepi összejövetel alkalmával, ahol az intézmény vezetőin kívül kollégák, barátok, sportolók, pályatársak, öregebbek és ifjabbak sora volt jelen. A szakma mellett a hozzá kapcsolódó sportszféra olyan képviselői, mint Szepesi György, a példakép, a honi rádiózás nagy örege vagy Kemény Dénes, a háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya.
„Mindannyian Szepesi köpenyéből bújtunk elő, ő az idol, de fura mód én sosem akartam Szepesi lenni, ő egy van, jómagam más stílust követtem kezdettől fogva.” – mondta Novotny.
Hogy sikerrel tette, eredményesen művelte-műveli a szakmát – s nemcsak a szűken értelmezett sportriporterit, hiszen más médiaműfajokban is eredményes kirándulásokat tett -, egyebek mellett fajsúlyos elismerések igazolják vissza: a Gyermekekért-díj, a Rózsa Ferenc-díj, a Magyar Lajos-díj, a Teleki László-díj, vagy éppen a 70. születésnapjára a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által odaítélt Aranytoll, az egyik legmagasabb szakmai kitüntetés.
Novotny Zoltán 1966 óta sportriporter, 1982-től 1996-ig vezette az MR sportosztályát, 1996 és 2002 között a Petőfi adó főszerkesztője volt. Huszonhét esztendeig külsőzött a Magyar Televízióban – a Híradótól kezdve az Ablakon át a különböző gyerekműsorokig -, s nevéhez nem kevesebb, mint tizenegy nyári olimpia, négy labdarúgó-világbajnokság, s megannyi kiemelkedő hazai és nemzetközi sportesemény közvetítése fűződik. De pályafutásába „belefért” az is, hogy 17 éven keresztül vezesse a Magyar Sportújságírók Szövetségét, tagja legyen a Magyar Olimpiai Bizottságnak, 2004 óta pedig elnöke a Protestáns Újságírók Szövetségének, s tagja a Magyarországi Evangélikus Egyház médiabizottságának. Amellett tevékeny szerepet vállal az egyházi életben is: ő a Deák téri gyülekezet presbitere.
A kérdésre, hogy kiket emelne ki sportriporteri pályája közben – nem utolsó sorban az ő közvetítései révén is – népszerűvé lett klasszis versenyzők közül, Novotny Zoltán némi töprengést követően többeket is megnevezett mint a szívéhez igen közel állót.
„A labdarúgók közül Rozoga, azaz Fazekas László volt a kedvencem, az úszóknál ugyanezt mondhatom Güttler Karcsiról, a birkózók közül Varga Jancsit, Hegedűs Csabát és Komáromi Tibort említhetem, de kedves emlék az én első olimpiai bajnokom, vagyis akinek a győzelmét először közvetíthettem: Németh Angéla, aztán ott van Nagy Tímea vagy Egér, azaz Egerszegi Krisztina, akik így elsőre eszembe villannak.”
A jelen pályakezdőinek, a leendő riportereknek azt ajánlja, hogy ne csak beszéljenek, hanem sportoljanak is, legyenek jártasak jó néhány sportágban.
„Fontos, hogy tudja, mi az az öltőzőszag, ismerje tökéletesen a szabályokat, rendelkezzen naprakész ismeretekkel, olvasson sokat, legyen megfelelő szókincse a tudósításhoz, s merje önmagát adni” – hangzott szakmai „hétparancsolata”.
Novotny Zoltán – aki Szepesi szavai szerint mindig rendkívül pontos, megbízható, s „a legszebb hangú rádiós bemondó volt” – a születésnapi köszöntésen ekként foglalta össze pályafutása lényegét:
„Amit elértem, kicsit magamnak, meg a munkának, de leginkább a Magyar Rádiónak, no és a feleségemnek köszönhetem.”
