Személyi igazolványában Búza Józsefként van elkönyvelve, de az evezőssportban mindenütt csak „Gabonának” szólítják. A sportággal lassan 60 éve kapcsolatban álló, sikeres versenyző, majd később edző a közelmúltban töltötte be a 70. évét. A jochapress.hu igyekezett vele egyfajta gyorsleltárt készíteni.
Balról: Novák Zsófia, Búza József, Alliquander Anna (fotó: jochapress)
– Mikor került kapcsolatba az evezéssel?
– Tizenhárom éves voltam, amikor bátyámmal „letévedtem” a Vízművek telepére, ahol a ma 89 éves German Ottó adott a kezembe lapátot. Két évvel később a bátyámmal együtt átkerültünk a Honvédhoz, ott pedig Pilipár Gyula lett az edzőm.
– Az első sikereire meddig kellett várnia?
– Ha jól emlékszem, két évvel később lettünk ifjúsági bajnokok egy Molnár Miklós nevű sráccal. Fok Imre vezetőedző készített fel az Olimpiai Reménységek Versenyére (ORV), ez 1969-ben, belin-Grünauban történt. A negyedik helyen végzett nyolcasból Ükös Gyulát és engem hívott be 1970-ben a felnőtt válogatott keretbe az akkori kapitány, Bartók Ernő. Ezt követően számos nemzetközi regattán is sikeres tudtam lenni. A legtöbbet érő eredményemként az ugyancsak Berlinben rendezett Világkupa versenyen Ambrus Mariann férjével, Fekete Antallal kétpárevezősben elért harmadik helyünket tartom számon. Egyébként felnőttben négyszeres magyar bajnok vagyok, de a teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a legjobb sorozatot az U23-as korosztály versenyein értem el.
– Bár 1983-ig aktív maradt, de már jóval korábban belefogott az edzősködésbe is.
– A Honvédban maradtam egészen a rendszerváltásig, amelynek éveiben az egész magyar sport jókora válságba keveredett. A Honvéd szakosztályát előbb „áttolták” az úszóházzal együtt az Óbudai szigetre, a Honvéd Aurórába, majd nem sokkal később szép lassan kivéreztették a szakosztályt. Ekkor – 1995-ben – mentem át a Ganz-Villanyba, ahol 2004-ig edzősködtem.
– Közben komoly sikereket ért ez az Ön által felkészített versenyzőkkel.
– Nagyon örülök, hogy a Novák Zsófia – Alliquander Anna kétpáevezős egységet is én irányíthattam és nagyon sajnálom, hogy végül őket „kigolyózták” a 2004-es olimpiai csapatból. Rendkívül tehetséges tanítványom, Lőrinczy Péter kétszer is első tudott lenni a szolnoki Szabó Kornéllal, kétpárevezősben a juniorok világbajnokságán. Nagy sikerként nyerték meg a kieséses Henley Regattát, ahol számos, felnőtt világbajnok is az indulók között volt. 2004-ben kerültem a szövetség állományába és egészen 2013-ig ott is dolgoztam, amíg meg nem támadott egy autoimmun betegség. 2012-től öt szezonon keresztül a csepelieknél szolgáltam, így 2016-tól vagyok nyugdíjas.
– Ez persze nem azt jelenti, hogy egyidejűleg az evezéssel is felhagyott volna…
A veterán mix-négyes: Kosztolányi Kamilla, Melega Tibor, Langhoffer Klára, Búza József
– Egyértelmű nem a válaszom. Mindmáig rendszeresen evezek és versenyzek is. A veterán világbajnokságokon tízszer, az Eb-ken kétszer lettem első, a hazai korosztályos bajnokságokon tavaly öt, idén hat aranyérmet vehettem át az eredményhirdetéskor.
– Visszatekintve edzői pályafutására, kiket emelne ki tanítványai közül?
– Lőrinczy Pétert mindenképpen! Nagy kár, hogy hamar abbahagyta a versenyszerű evezést, mert ő fejben is igen erős volt. A Novák Zsófi-Alliquander Anna párost pedig kivételes szorgalmuk révén kell megemlítenem. A magyar evezésnek minél több, hasonló versenyzőre lenne szüksége, mint amilyenek a felsoroltak voltak!
(jochapress.hu / Jocha Károly)
Post Views: 23
