A kicsik Kőszegen, a nagyobbak külföldön készülnek a síugróidényre, utóbbiak a téli ifjúsági olimpiai játékokra. Szilágyi János szakosztályvezető bízik benne, hogy a fiatalok már a 2018-as felnőtt ötkarikás játékokra is eljutnak.
Nagy-Pál Tamás • Nem gondolná az ember, hogy Kőszegen már több mint fél évszázada működik az ország egyetlen síugró-szakosztálya. Pedig pontosan így van: Szilágyi János vezetésével három sáncon készülnek a Kenyérhegyen a fiatalok. Illetve csak a legkisebbek, ugyanis a legnagyobb sánc is csupán 30 méteres, amely maximum 12 éves korig nyújt megfelelő fejlődési lehetőséget.
Ritka alkalom: hó a kőszegi sáncon • Forrás: siugraskoszeg.hu
Ennek is köszönhető, hogy a húsz fős szakosztályt nagyrészt általános iskolás versenyzők alkotják. Négyen képviselik az idősebb generációt, akiknek rendszeresen külföldre kell járniuk megfelelő méretű sáncért, leginkább Ausztriában és Szlovéniában versenyeznek, edzenek.
„Heti hat szárazedzésünk van itthon, konditeremben – mondta el a 15 éves Molnár Kristóf, aki a lillehammeri téli ifjúsági olimpiai játékokra készül. – Rendszerint hétvégén utazunk külföldre, hogy ugorjunk is. Ott naponta kétszer is edzünk, bár esténként inkább már csak nyújtunk.”
A heti két nap sáncedzés természetesen nagyon kevés, ezért a játékokon leginkább a tisztes helytállás lehet a célja, ahogy a 16 éves Vörös Virágnak is. A két válogatott versenyző a szövetség támogatásával készül a szakosztályban, amely ezen kívül a várostól kap jelentősebb összeget a működésre. „A szülők támogatása nélkül azonban így sem menne – tette hozzá Szilágyi. – Gondoljuk csak el, egy-egy edzőtábor során mekkora összeg az utazás, a szállás, nem beszélve a sánchasználatról. A kisebbek esetében ezért alaposan meg kell gondolnunk, mikor visszük őket külföldre.”
Vörös Virág
Pedig – bár a kőszegi sáncméret számukra még megfelelő – a versenyzés mellett gyakorlásra is szükségük van külföldön. „Régi építésű pályáink vannak, jó pár millió forintot kellene rákölteni. De nemcsak a felújításra, ugyanis nagy álmunk, hogy hetvenméteres sáncot építsünk, amely megalapozná a további fejlődést. Olyan szempontból egyébként kiválóak ezek a pályák, hogy a műanyagborításnak köszönhetően márciustól novemberig lehet használni. Illetve most, hogy gyakorlatilag nincs hó Magyarországon, már egész évben. De így, december tájékán igen nagy itt a sár…”
Sár ide vagy oda, megéri, ugyanis a befektetett munka a szakosztály-vezető reményei szerint három év múlva maximálisan megtérülhet. „Nagyon bízunk abban, hogy a pjongcsangi felnőtt téli olimpián már ott lehetnek a mostani tizenhat-tizenhét évesek, hogy öregbítsék Magyarország és természetesen Kőszeg hírnevét.”
