A hosszabban ritkán nyilatkozó Huszti Szabolcs hivatalos és videós klubinterjúban beszélt csapata eddigi öt NB I-es bajnokijáról (1 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség) és meglátásairól a magyar foci, a bajnokság és a DVSC kapcsán. Ebből idézünk az alábbiakban, témakörök szerint.
A DVSC első öt bajnokijáról és 9. pozíciójáról
– Mivel maximalista vagyok, ezért a csalódás szó jut az eszembe. Én azt gondolom, hogy ebben az öt fordulóban sokkal több volt, mint amit elértünk. Gondolok itt az Újpest-meccsre, vagy gondolok itt a Paks-meccsre, ahol már 2-0-ra vezettünk. Természetesen a Fradit egy kicsit azért különvenném, hiszen mindenki tudja, hogy más erőt képvisel a magyar bajnokságban. Az Európa Liga főtábláján van, illetve egy hajszálon múlt megint, hogy bejussanak a BL-be, de összességében sokkal több pontunknak kellene lenni. Csalódottság van bennem. Próbálunk ezen változtatni, azon vagyunk minden edzésen, hogy ez változzon, és ez bemutatkozzon pontokban is. Sok gólt kapunk, ezt mindenki látja. Amellett egyébként pozitívum, hogy rengeteg gólt is szereztünk, a Fradi-pályán kettőt rúgni azért nagy dolog, de sokat kell még fejlődnünk.
A Loki legnagyobb hiányosságáról
– A játékrendszerben nem gondolkodnék, nem változtatnék azon. Számtalanszor elmondtam már azt, hogy együtt szerezzük a gólokat és együtt kapjuk is őket, az viszont nem lehet, hogy nem vagyunk elég agresszívak, hogy nincsenek párharcaink. Ha megnézitek például a zalaegerszegi meccset, ahol öt faultot követtünk el és abból egyszer szerintem a kapust támadtuk… így nem lehet védekezni, sokkal agresszívabbnak kell lenni, főleg amikor a vonal mellett kitereljük a labdát, ezeket hiányolom, és ezeket is kérem számon edzéseken is.
Az NB I fejlődéséről
– Rengeteget fejlődött a bajnokságunk. Ugye az előbb említettük, hogy a Fradi is vagy a Vidi is ugye Európa Ligában, vagy BL-ben szerepelt. Ez azért nem volt jellemző a magyar bajnokra vagy a kupagyőztesre akár. Abszolút fejlődött infrastruktúrában is a focink, csodálatos stadionok vannak.
Azt gondolom, hogy minőségi játékosokat tudnak igazolni a nagyobb csapatok, lásd a Fradit, amely tud vásárolni másfél-két millió euróért is, ami előtte elképzelhetetlen volt. Úgyhogy abszolút fejlődött a magyar futball, és azért én 13 évet voltam külföldön, tehát az idő alatt azért sok minden változott.
Februárban kapott először kispadot – az NB II-ben
– Rengeteg tapasztalatot szereztem edzőként ez alatt a fél év alatt, amikor még az NB II-ben szerepeltünk. Akkor is volt egyfajta hullámvasút, amikor meccseket nyertünk, úgy mentünk el a Pécsről, hogy lefociztuk őket, jó helyen álltunk a tabellán, vezettük ugye több ponttal. Aztán utána megint egy hullámvölgybe kerültünk. Ezeket úgy érzem, nem lehet papíron tanítani, ezeket meg kell élni, ezekre reagálni kell, a saját hibából is tanulni, illetve tényleg ott derül ki, hogy milyen edző valaki, amikor tényleg edzővé válik. Ehhez rengeteg tapasztalatszerzés kell.
Papíron még mindig nem ő a vezetőedző
– Én azon vagyok, hogy a DVSC minél jobb legyen, eredményes legyen, és amellett azért szórakoztató futballt is játsszon. Ugye a szórakoztatás a sok gólról szól, én pedig támadó felfogású edző vagyok. Ha lehet ezt így mondani, hogy edző vagyok, hiszen ugye fölvettek a B+A-ra, amit elkezdek most szeptemberben, de hiába lenne meg nekem már az A-licencem is, akkor is fontos az, hogy a mindennapi életben, a mindennapi edzéseken részt vegyen egy edző.
A megfelelő hozzáállásról és ambíciókról
– Mindig elmondom a csapatnak, hogy szeretném, hogy ha sikeresek lennének, ezáltal értelemszerűen mi is sikeresek leszünk, illetve a klub is, hiszen a klub az első, de én mindig azt mondom nekik, hogy
szeretném, hogy ha sokkal többet akarnának, hogy ne legyenek megelégedve azzal, hogy ők Debrecenben játszanak, ne legyenek az elégedettek, hogy esetleg válogatottak lesznek, hanem akarjanak még többet elérni.
De ez csak úgy működik, hogy ha minden egyes edzésen, azon a másfél órán, amin kint vagyunk a pályán, megszakadnak, hiszen ezeket tudják majd később előhozni a meccsen. És oké, kollégák vagyunk, vagy barátok pályán kívül, de a pályán ott élet-halál harc van, és ezt próbálom nekik átadni, ezt kérem tőlük, kisebb-nagyobb sikerrel. Remélem, hogy a jövőben azért ez változni fog. Különösen ebben a válogatott szünetben erre fektetném a hangsúlyt, hogy bár hellyel-közzel jól futballozunk, így rengeteg gólt szerzünk, de a védekezésben elengedhetetlen ez az agresszivitás, ez a győzni akarás, és ezt szeretném, ha ezt a szurkolók is látnák.
