A The Times közvélemény-kutatása szerint az angolok lelkesen üdvözlik 2012-t a londoni olimpia éveként, és hajlandók elfeledni az ország gazdasági bajait a nyár nagyszabású sporteseményének idejére.
A felmérés azt jelzi, hogy a brit lakosság háromnegyed része az olimpia heteiben vagy kint lesz a stadionokban, vagy a tévéközvetítéseken csüng majd, nem csak otthon, hanem baráti társasággal a huszonkét nagy köztéri kivetítő valamelyike előtt is. Több mint hatmillió belépőjegy már január elseje előtt elkelt.
A megkérdezettek 51 százaléka látja úgy, hogy az olimpiai játékok megrendezése növeli majd Nagy-Britannia nemzetközi elismertségét és gazdasági téren is hasznot hoz. Ugyanakkor a válaszadók 40 százaléka szerint ilyen rossz viszonyok között kár volt milliárdokat fordítani a londoni olimpiára.
Ami Anglia aranyérem-esélyeit illeti, legtöbben a tizenhét éves műugróban, Tom Daley-ben reménykednek.
A helyszín rohamos ütemben fejlődik, óriási változáson esett át a Kelet-London peremén lévő Westfield sík vidéke, amelyet nem is olyan régen még ócskavastelepek és megszűnt gyárak omladozó csarnokai tettek lehangoló látvánnyá. Immár olimpiai park zöldell itt, s benne az új stadion, a versenyuszoda, a pályakerékpár-versenyek csarnoka és a buboréktetejű kosárlabda aréna.
A mocsaras rét vizeit rendezett folyócskákká alakították át, a méregtelenített földbe négyezer fát ültettek. Az új vasútállomás a vonatok befutásakor óránként 20 ezer utas sima ki- és beszállását biztosítja. Új bevásárlóközpont és egy sor szálloda épült a szomszédos Newham városnegyedben, kezd megváltozni ennek a szegényes külvárosnak az arculata.
Vannak persze elégedetlenkedők is, azt panaszolják, hogy az olimpia miatt nőttek a lakbérek, és a rendezőség nem alkalmaz elég embert az olimpiai létesítményeknél a helyi lakosságból. Az olimpiai falu ott marad kertes lakónegyedként, új óvodával, iskolával, emellett nyolcezer álláslehetőség nyílik.
A Stratford városnegyed főutcájának kopott üzletecskéi eltűnőfélben vannak a hirtelen fejlődés következtében. A The Times riportot közöl erről és a hetvenöt éves borbélyt, a hajdani olasz bevándorló Cifonelli bácsit idézi, aki azt mondja: "már csak az én fodrászatom áll itt a régi üzletek közül. Az öreg törzsvendégeim a változás miatt máshová költöztek. De hát, Istenem, ezt hívják úgy, hogy fejlődés."
