Hétvégén a negyedik bajnoki gólodat szerezted a Grasshoppersben, ez eddig a legeredményesebb élvonalbeli szezonod. Minek köszönhető, hogy védőként ilyen gólérzékeny vagy?
– Alapból támadó felfogású védő voltam mindig és most is az vagyok, ezért elvárják tőlem, hogy felérjek a kapuhoz és lehetőleg gólokat is szerezzek – kezdte a csakfoci,hu nak Bolla Bendegúz, a hatszoros magyar válogatott játékos. – A játékrendszer is elősegíti az eredményességemet, hiszen amíg a Vidinél általában 4-4-2-t játszottunk, itt 3-4-3-ban futballozunk. Nagyon jól érzem magam ebben a szerepben, rendszeresen megkapom a lehetőséget és jót tesz a játékomnak, ha bíznak bennem.
Sok fiatal játékos panaszkodik arra, hogy nehezen illeszkedik be külföldön új csapatba. Úgy tűnik, mintha neked ezzel kevesebb gondod lett volna.
– Pedig az elején kicsit féltem. Az Európa-bajnokság miatt szinte az utolsó pillanatban csatlakoztam a többiekhez, nem nagyon volt időm ismerkedni a csapattal, az edző elképzeléseivel, de szerencsére azonnal a kezdőben találtam magam. Ráadásul németül nem beszéltem, angolul is egy kicsit, ettől függetlenül tényleg nem volt gondom a beilleszkedéssel.
Miben különbözik leginkább a svájci élvonal az NB I-től?
A dinamikában és a mérkőzések iramában látok nagy különbséget a svájci bajnokság javára.
– Itt csak 10 csapat van, minden héten ki-ki meccset játszunk és tényleg igaz, hogy bárki legyőzhet bárkit. Mivel minden ellenfelünkkel négyszer találkozunk, az utolsó körre nagyon kiismerjük egymást, így akkor már nehéz egymásnak meglepetést okozni.
A Grasshopperst hová tudnád elhelyezni az NB I-ben?
– Azt tudni kell, hogy tavaly még a másodosztályban szerepelt a csapat, azóta nagyon komoly változáson ment át: váltás volt a tulajdonosi körben és a keret is kicserélődött. Jól kezdtük a bajnokságot, de a téli felkészülés után visszaestünk, most kezdünk újra feljönni. Jelenleg a 7. helyen állunk, de a keret erősségét nézve a dobogóért kellene harcolnunk. Azt gondolom, hogy az NB I-ben az első háromban végeznénk.
A Wolverhampton játékosaként kölcsönben szerepelsz a zürichi együttesnél. Milyen visszajelzések érkeznek hozzád az angol klubtól?
– Szoros az együttműködés a két klub között, többször a helyszínen is látták már a meccseinket az angolok, de minden forduló után kapok visszajelzést. Ezek általában pozitívak, de az is érdekli őket, hogy én miként látom a helyzetemet, hogy érzem magam.
Késznek érzed már magad a Premier League-re?
– Nem. Most azt gondolom, hogy a Premier League még sok lenne nekem.
Szeretnék viszont szintet lépni, mondjuk játszani egy évet a Bundesligában, de akkor sem dőlök a kardomba, ha még itt kell maradnom egy szezont, hiszen minden adott a fejlődésemhez.
A válogatott szempontjából sem mindegy, hogy hol kezded a következő szezont, hiszen többet érhet a folyamatos játék egy gyengébb csapatban, mint a kispadozás a Premier League-ben.
– Ez pontosan így van, mindennél fontosabb, hogy folyamatosan játékban legyek. Ha lekerülök a padra, akkor nagy eséllyel nem számítanak rám majd a válogatottnál sem. Nem szeretnék hátrányba kerülni a vetélytársaimmal szemben, ezért a játékpercek a legfontosabbak most számomra.
A válogatottban az a furcsa helyzet állt elő, hogy két egykori csapattársad, Fiola Attila és Loic Nego a legnagyobb vetélytársad. Mennyi esélyed van mellettük a kezdőbe kerüléshez?
– Tapasztalt játékosokról beszélünk, akik sokkal több nemzetközi rutinnal rendelkeznek, mint én. Nekem türelmesnek kell lennem, megragadni minden alkalmat a bizonyításra. Mivel mindkettőjüknél fiatalabb vagyok, ezért az idő nekem dolgozik.
Tavaly tavasszal még az U21-es Európa-bajnokságon szereplő válogatott csapatkapitánya voltál. mekkora a különbség az U21-es csapat és a felnőtt válogatott között?
Nagyon nagy. A felnőtt válogatotthoz képest az U21 még tulajdonképpen gyerekfoci minden tekintetben.
– Nagy nyomás volt rajtam az U21-es Eb-n, hiszen csapatkapitányként egyfajta vezérnek is kellett lennem, ráadásul a Covid-helyzet miatt nem a legerősebb keretünkkel vágtunk neki a tornának.
A hollandok elleni 6-1-s vereség után volt egy nagyon őszinte nyilatkozatod, amelyben többek között azt mondtad, hogy aki szétesik fejben az nem odavaló és abból a garnitúrából még kevesen érettek a felnőtt válogatottságra. Mit szóltak ehhez a csapattársaid?
– Sem akkor, sem azóta ez nem volt ez téma köztünk. Azt nem tudom, hogy azért, mert szerintük is igazat mondtam vagy azért mert, nem akartak erről beszélni. Akkor ott csapatkapitányként ezt el kellett mondanom, valahol a kötelességemnek is éreztem.
Egyébként is jellemző rám, hogyha kérdeznek, akkor megosztom a véleményemet, még akkor is, ha ez esetleg nem mindenkinek tetszik. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy a hierarchiában hol állok, a felnőtt válogatottban biztosan nem nyilatkoznék ilyet, de erre nem is lett volna okom.
Marco Rossitól rendre megkapod a lehetőséget, sőt a tavaly nyári Európa-bajnokságon is ott voltál, de nem léptél pályára. Mi nagyobb benned, az öröm, hogy ha a kispadon is, de részese lehettél egy hazai Eb-nek, vagy a csalódottság, hogy nem játszottál?
– Természetesen az öröm. Én már azt sem gondoltam, hogy a bő keretben benne leszek, ehhez képest a szűkítettbe is bekerültem. Hatalmas élmény volt testközelből átélni ezt a fantasztikus hangulatot. Persze, sajnálom, hogy nem léphettem pályára, bele sem tudok gondolni, hogy például Schäfer András mit érezhetett, aki velem egyidős és minden meccsen játszott. Van most egy jó csapatunk, amely képes komoly eredmények elérésére, ezért bízom benne, hogy a következő Eb-re is kijutunk majd.
Fiatal korod ellenére már nyolc edzővel dolgoztál a klubcsapataidnál. Ki volt rád a legnagyobb hatással?
– Senkire nem lehet egy rossz szavam sem. Mindenki pozitívan állt hozzám. de a legszívesebben Márton Gáborra és Takácsa Lajosra gondolok vissza, akikkel a ZTE-nél, majd pedig a Vidinél is együtt dolgoztam. Sajnálom, hogy így alakult a helyzetük az MTK-nál, és azt is, hogy a Vidi sem a legjobb napjait éli. Természetesen követem az NB I-et, a nagyobb meccseket megnézem, ha tudom. Kifejezetten jó és izgalmas mérkőzések is vannak.
Hiányzik az NB I?
– Azt azért nem mondom, de így tökéletes, hogy kint játszom és néha megnézek egy-egy hazai meccset.
