– Sajnálom, hogy kedden este a német-olasz mérkőzést néztem, a másik nagyobb élmény lett volna, de természetesen az összefoglalót láttam – utalt Alessandro Del Piero a mieink Anglia elleni 4-0-s győzelmére. – A magyar válogatott számára ez nem egyetlen nagy siker, itt egy hosszú távú projektről, komoly vízióról beszélünk. Láthattuk az Eb-n is, hogy milyen jól játszott a magyar csapat. Sok-sok év után tértem vissza Budapestre, rengeteg változás történt azóta, a sport szempontjából hatalmas fejlődésen ment keresztül a város: a Puskás Aréna gyönyörű, de ez a többi stadionról és a sportcsarnokokról is elmondható. A magyar nemzetnek nagyon komoly kötődése van a sporthoz, a futballhoz.
Mi a véleményed a magyar válogatottról?
– Remek munka zajlik a magyar válogatottnál. Nagy gratuláció jár a teljes magyar csapatnak azért az útért, amit bejárt. Fantasztikus csapat, kiváló mérkőzést játszottak az angolok ellen. Mi olaszok, egyre nagyobb bajba kerültünk, és fel kell kötünk a gatyánkat, ha Budapesten nyerni akarunk.
Magyarországon az egyetlen olasz, aki most mosolyog, az Marco Rossi, akivel ilyen csodálatos eredményeket tudott elérni a nemzeti csapattal.
Fizikumod alapján most is beférnél az olasz válogatottba. Mivel tartod karban magad?
– A mai napig edzésben vagyok és a legegészségesebben próbálok étkezni, igyekszem mindenből a természetest választani. Azon dolgozom, hogy meg tudjak küzdeni a kihívásokkal. Nem csak a fizikai állapotomra figyelek, a pszichés egyensúlyra is törekszem. Megpróbálom magamból kihozni a legtöbbet. Minden titkot azonban nem árulok el, mivel átveszik az egykori csapattársaim, és majd vissza akarnak szivárogni a válogatottba – nevet.
Mi lennél legszívesebben: vezetőedző, sportigazgató vagy maradsz a futball nagykövete?
– A foci nagykövetének lenni felemelő érzés, örömömet lelem benne, megpróbálom tovább népszerűsíteni a sportágat. Épp most végzem az edzői tanfolyamot, sportigazgatói képesítésem egyelőre nincs, így jelenleg arra van nagyobb esély, hogy edző leszek, de még nem dőlt el semmi.
Az egykori edzőid közül kik voltak rád a legnagyobb hatással?
– Hatalmas edzőkkel dolgozhattam: Trapattoni, Lippi, Ancelotti, Conte, Ranieri, Capello, mind-mind győztes karakter és nyomot hagytak az olasz és a nemzetközi futballban is. Mindenkitől tanultam, megpróbáltam ellesni tőlük a legfontosabb dolgokat, amelyeket beépítek a futballfilozófiámba.
A 91-szeres válogatott Del Piero profi labdarúgói pályafutásának döntő része a Juventushoz kötődik, ahol 1993-tól 2012-ig játszott. A Juventus színeiben összesen 513 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, és 208 gólt szerzett, 2012-ben pedig lejátszotta a 700. tétmeccsét a klubnál. A Juventus-szal összesen 6 bajnoki címet szerzett, 1995-ben megnyerte az Olasz Kupát, és 1996-ban a Bajnokok Ligáját is. Tagja volt a 2006-os németországi világbajnokságon győztes válogatottNAK.
Elégtételt jelentett, hogy a franciák ellen elveszített 2000-es Eb-döntő után a 2006-os vb-döntőben őket győztétek le? Mit éreztél a megnyert világbajnokság után?
– Voltak velük kapcsolatban elvarratlan szálak, az biztos. Azt az örömöt és eufóriát nehéz leírni. Talán úgy tudnám érzékeltetni, hogy minden szép és jó, ami addig történt veled az életben az összeadódik és négyzetre emeled. Azzal, hogy elhódítottad életed legfontosabb trófeáját, kiteljesedtél, onnantól kezdve minden kerek.
A döntőben Materazzit lefejelte Zidane, amiért a franciák világsztárját kiállított a játékvezető. A pályán belül hogyan éltétek meg ezt a nem mindennapi eseményt?
– Az egy sokkos pillanat volt mindenki számára, még úgyis, hogy én nem láttam mi történt, mivel a pálya másik részén álltam. Sokatmondó volt, hogy a franciák nem reklamáltak. Az az igazság, hogy nem igazán foglalkoztunk az esettel. Az már a mérkőzés vége felé történt, kevés ereje maradt mindkét csapatnak, vártuk a 11-eseket. Az járt folyamatosan a fejemben, hogy ott majd minél higgadtabb legyek és a lehető legjobb döntést hozzam.
2006 furcsa év volt számodra, hiszen világbajnok lettél az olasz válogatottal, ugyanakkor a Juventust kizárták a Serie B-be. Valószínűleg fél Európa tárt karokkal várt volna. Miért maradtál mégis a csapatnál?
– Abnormális év volt számomra, de gyorsan és nyugodtan hoztam meg a döntésemet. Úgy éreztem, az a helyes, ha maradok. Ennek számos oka volt, az egyik, hogy én voltam a csapatkapitány. Mehettem volna sok helyre, de nem tettem, soha nem bántam azonban meg.
A mai futballból viszont mintha kivesztek volna az ilyen típusú, hűséges játékosok. Mi ennek az oka?
– Valóban nem könnyű olyan játékosokkal találkozni, akik 15-20 évet lehúznak egy klubnál. Ennek ellenére nem mondanám, hogy ma már nincs klubhűség, csak éppen megváltozott a futball. Mások a gazdasági kihívások, más a szabályrendszer. Az a fontos, hogy egy játékos, amikor ott van az adott klubnál, abban az időszakban lojális legyen a csapatával és tegyen meg mindent annak sikeréért.
Az olyan hosszú szerelmi történetek, mint amilyen az enyém volt a Juvéval, ma már nagyon ritkák.
Amikor a Juventushoz kerültél, kik voltak a példaképeid?
– Már gyerekként imádtam a Juventust, olyan játékosokon nőttem fel, mint Rossi, Tardelli, Cabrini vagy éppen Gentile. Az ellenfeleknél pedig Maradona, Zico és Van Basten játszott. Az akkori Juvénak is komoly vezérei voltak Baggiotól és Viallitől rengeteget tanultam.
Ki volt a jobb játékos, Alessandro Del Piero vagy Roberto Baggio?
– Erre a kérdésre soha nem fogok válaszolni – nevet. – Roberto nagy hatást gyakorolt rám, inspiráló személyiség és fantasztikus játékos volt. Fiatalon a TV-ben csodáltam, majd két évig csapattársak voltunk. Rendkívüli kreativitással rendelkezett, remekül látott a pályán. Szép sikereket értünk el közösen, a Juventus kilenc év után lett bajnok 1995-ben, amikor mindketten a csapat játékosai voltunk.
Mi a véleményed a jelenlegi Juventusról?
– A mostani Juventust is jó játékosok alkotják, a Serie A egyik potenciális győztese, még akkor is, ha ez előző két szezon gyengébbre sikeredett. Teljes kerettel rendelkezik a Juve, de persze lehet még halászni a játékospiacon. Biztos vagyok benne, hogy újra fontos szerepet fog betölteni a Seri A-ban és visszatér a sikerek útjára.
Jót tett az olasz futballnak, hogy idén a Milan lett a bajnok, az Inter a kupagyőztes, a Roma pedig megnyerte a Konferencia Ligát?
– Fontos, hogy az olasz klubcsapatok erősödjenek, annál nagyobb az esély Európában a jó eredményre. Természetesen nem voltam boldog, hogy nem a Juve lett a bajnok, de jót tesz a Serie A-nak, hogy a verseny egyre komolyabb és többesélyes a bajnoki cím. A Roma nemzetközi sikere is fontos, hosszú idő után nyert nemzetközi kupát olasz klub.
A mai gyerekek nem láttak téged futballozni. Mit tanulhatnak ők tőled, mit meríthetnek a karrieredből?
– Ugyan komoly sportkarrier van mögöttem, de soha nem vertem a mellem. Számomra fontos, hogy amit teszek, az inspiráló legyen a fiatalok számára. Ha valakinek van tehetsége, próbálja megragadni, minden nap tegyen azért, hogy jobb legyen, fejlessze a képességeit. Nem kell mindenkinek bajnoknak lennie, de jó lenne, ha mindenkiből egészséges, kiegyensúlyozott felnőtt válna. Rengeteg negatív hatás éri a mai gyerekeket, elég, ha csak a pandémiára gondolunk, most itt van a háború, az internetnek is megvan a maga veszélye. A sportnak egyfajta burkot kell kialakítani körülöttük, ami a helyes irányba tereli őket.
PRIVACSEK ANDRÁS
