A magyar juniorversenyzők hét érmet nyertek a törökországi Köztársaság-kupán. A küldöttséget vezető Lévai Zoltán a külföldi szakemberek és bírók elismerését is elkönyvelhette.
Lakner Gábor • A magyar juniorversenyzők a hagyományoknak megfelelően idén is részt vettek a törökországi Köztársaság-kupán. A viadalon minden addiginál több versenyző indult. Akadt súlycsoport, amelyikben nyolcvannyolcan léptek szőnyegre, és ott az első helyet Szél Balázs szerezte meg.
Szabadfogásban orosz, japán, üzbég, kirgiz, kazah, román és természetesen török ellenfelekkel kellett megküzdeniük a Tihanics Tibor által irányított magyaroknak, míg kötöttfogásban kirgiz, kazah, üzbég, grúz, román és török versenyzőkkel mérkőztek meg a Lévai Zoltán vezette fiatalok.
A magyarok nagyszerűen helytálltak, a nyolc versenyző négy aranyérem mellett három bronzérmet is hazahozott a háromnapos viadalról. Kötöttfogásban Monori Bence (66 kg), Lévai Zoltán (74 kg) és Torba Erik (55 kg) egyaránt öt mérkőzést megnyerve bizonyult a legjobbnak. Papp Bertalan (84 kg) egy győzelem után vereséget szenvedett, és helyezetlenül zárt. Szabadfogásban Szél Balázs (74 kg) nem kevesebb, mint hét ellenfelet legyőzve szerezte meg az aranyérmet, míg Román Tamás (55 kg), Tóth Bendegúz (84 kg) és Nagy Mihály (120 kg) bronzérmes lett.
Ugyan a magyarok visszatérő vendégek a viadalon, Lévai Zoltán, a kötöttfogásúak edzője elképedve látta a mostani mezőny méretét:
„Nálunk nagyrészt utolsóéves juniorversenyzők szerepeltek, egyedül Román Tamás indult a fiatalabbak közül. Az ellenfelek is az első számú válogatottjaikkal érkeztek Isztambulba, amellett a teljes török mezőny szőnyegre lépett. Rengetegen szerepeltek minden súlycsoportban, annyian indultak, mintha ingyen osztogattak volna valamit. A nevezés ötven euróba került, mégis brutális létszám jött össze.”
Elmondta, számítottak a jó eredményekre.
Hiszen aki a magyar válogatott tagja, attól elvárható, hogy bárhol megállja a helyét.
„Mindenki sok mérkőzést birkózott, erős ellenfelekkel, és a fejlődéshez éppen arra van szükség. A hasonló nemzetközi versenyeken lehet megszerezni a rutint, és megszokni a komoly igénybevételt. Örülök, hogy erős mezőnyben edződhettek a fiatalok. Azért dolgozunk, hogy az ígéretes korosztály tagjai két-három éven belül beépüljenek a felnőttválogatottba. Rendkívül jólesett, hogy olyan országokból érkező szakemberek és bírók gratuláltak a teljesítményhez, ahol a birkózás nemzeti sportnak számít. Azért az már jelent valamit.”
