Szerdán késő este a Malév menetrend szerinti járatával elutazott Bangkokba, az Ausztráliába vezető út első állomására a magyar férfi vízilabda-válogatott.
A játékosokat a késői időpontra való tekintettel gyakorlatilag csak a családtagok búcsúztatták.
Délelőtt még a junior nemzeti csapat elleni összecsapással zárult a felkészülés a március 20-án kezdődő melbourne-i világbajnokságra.
A szerdai délelőtti margitszigeti edzőmeccs után Kemény Dénes elmondta, hogy az utolsó tíz nap fizikai erősítéssel telt, így a keret jó kondícióban utazik Ausztráliába. A szövetségi kapitány szerint a felkészülési találkozókból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, még akkor sem, ha veretlen maradt a csapat.
Az elmúlt napok nagy izgalomban teltek, két játékos Kis Gábor és Varga Dénes is tüszős mandulagyulladást kapott, hétfő óta egyikük sem edzett, komolyan felvetődött, hogy egyikük csak később utazik a csapat után, nehogy megfertőzze a többieket.
Kis szerencsére már a betegség kezdeti stádiumából „győztesen került ki”, és az orvosi konzílium Varga esetében is úgy döntött: utazhat a csapattal, mert már nem fertőz.
Az utazók, játékosok, edzők és a kisérők egyetlen mondatban foglalták össze mit is remélnek, mit szeretnének elérni Melbourneben.
BENEDEK TIBOR: Az első igazán nehéz mérkőzésig még majdnem két hét van hátra. A végcél mindig ugyanaz, de nem szabad rögtön arra gondolnunk, hogy mi legyen a végén, hanem szép lassan, „egyesével” haladjunk előre, minél kevesebb hibával és egyre jobb játékkal. Hogy hol lesz a vége? A csúcson. Mindig a csúcson van a vége.
BIROS PÉTER: Természetesen a célunk ugyanaz, ami eddig volt mindig, hogy elsők legyünk.
FODOR RAJMUND: Maradjon kimondatlan dolog, hogy miért megyünk, de nyilván a legmagasabb célért.
KÁSÁS TAMÁS: Nagyon szeretnénk, hogyha végre két aranyérem nélküli év után most már a legfényesebb éremmel térnénk haza. Remélem, hogy sokan fognak a tévé- és a rádiókészülékek előtt ülni és drukkolni nekünk.
KÁSÁS ZOLTÁN: A leglényegesebb nekünk az, hogy a fiúk megfelelő állapotban legyenek akkor, amikor majd jön először a román mérkőzés – talán az lesz az első kemény, – és aztán utána már fokozatosan erősödnek a meccsek.
KIS GÁBOR: Gyógyuljak meg, mire kezdődik a VB. A legfontosabb meccseinken már a legjobb formánkat hozzuk, a döntőben pedig: játsszunk fantasztikusan, velem együtt.
KISS GERGELY: Azt várom hogy két év aranyérem nélküli szereplés után végre elérnénk azt, ami a célunk, és amiért húsz éve dolgozunk.
MOLNÁR TAMÁS: Az évek során nem változott semmi, mindig ugyanazért megyünk: győzni. Tehát a cél az aranyérem, ennél lejjebb nem tudjuk adni. Azt viszont reméljük, hogy a végén az elmúlt két évhez képest egy hellyel jobb helyen végzünk.
NAGY VIKTOR: Most tudatosul bennem az, hogy ennek a csapatnak a tagja vagyok, s hogy mi történt velem az utóbbi egy hétben. Szeretnék már Melbourne-ben lenni..
MADARAS NORBERT: Azt szeretném, hogy három hét múlva, egy megnyert döntő után találkozzunk ugyanitt. És mindent meg is teszünk azért, hogy ez így legyen
MÁTÉFALVY CSABA: A várakozás, természetesen az aranyérem. Bízom abban, hogy meg is lesz. Úgy érzem, megtettünk érte mindent. Kint kiderül, hogy mire leszünk képesek.
DR. PAVLIK GÁBOR: A döntőbe jutás axióma, és a döntőben bármi történhet. De ne bármi történjen, hanem az, amit mi akarunk!
SZÉCSI ZOLTÁN: Aranyéremért megyünk. Sok mindenen múlik, hogy sikerül-e, de a célunk ez.
SZIVÓS MÁRTON: Természetesen, mint mindig, a magyar válogatott az első helyért megy, az aranyért, ez elvárás is, nem csak várakozás felénk, de mi is ezt várjuk el magunktól.
VARGA DÁNIEL: A közvélemény elvárása és a csapat elvárása nem tér el egymástól. Szerintem mindkettő a győzelem. És ezzel nincs is gond, mert győzni fogunk
VARGA DÉNES: Ez a csapat annyira erős, hogy részemről is az aranyérem az elvárás.
KEMÉNY DÉNES: Meccsről meccsre leszünk egyre jobb formában és nem fenyeget az a veszély, hogy egy világverseny közepe táján, fontos, nehéz negyeddöntőben vagy elődöntőben kell a csapatnak olyan teljesítményt nyújtania, ami még siker esetén is kiöl valamennyi tüzet abból, ami bennünk van. Az egyre erősebb ellenfelek egyre jobb játékot fognak a csapatból kihozni, és adja Isten, hogy ez az egyenletes javulás éppen a legvégére hozza ki a legjobb teljesítményt. (www.mob.hu)
