A nyári korosztályos kosárlabda Európa-bajnokságokon összesen hat magyar csapat szerepelt, s a mérleg felemás. A tapasztalatokról, valamint a leány- és fiúcsapatok közötti színvonalkülönbségről Székely Norbert, a szövetség szakmai utánpótlás-referense beszélt honlapunknak.
Lakner Gábor • Nehéz dolga volt annak, aki a nyáron nyomon szerette volna követni a korosztályos kosárlabda-válogatottak Európa-bajnoki mérkőzéseit, hiszen a fiú- és a leánycsapatok párhuzamosan három-három korosztályban szerepeltek. A világversenydömping után Székely Norbert utánpótlás-referenst kérjük fel értékelésre.
„Az elmúlt években nagyon sok gyerek kezdett el kosárlabdázni, több mint duplájára nőtt az igazolt játékosok száma. Ezt hellyel-közzel ki is használtuk, sok jel mutat arra, hogy előreléptünk, de nem elégedhetünk meg ennyivel. A nyári Európa-bajnokságokon a fiúk talán kicsit erősebbek, a lányok kicsit gyengébbek voltak annál, mint amit megszokhattunk.”
A három leánycsapat az A-divízióban szerepelt, de az U20-asok tizennegyedik helye nem ért bennmaradást. A világbajnoki bronzérmes U18-asok a tizenharmadik hellyel éppen hogy megkapaszkodtak a legjobbak között. Az EYOF-bronzérmes U-16-osok hetedik helye volt a legjobb eredmény az Eb-ken.
Az U20-as lányok elbúcsúztak az elittől • Fotó: fibaeurope.com
„Az U20-as válogatott kiesése egyértelmű kudarc. Nagyon kevésen múlt a bennmaradás, de az apró különbségek nem nekünk kedveztek. A következő tornán természetesen a feljutás lesz a cél. Az U18-as lányoktól az elmúlt évek eredményei alapján többet vártunk, ugyanakkor pozitívum, hogy nem búcsúztak el az élvonaltól. Az utolsó leheletükig küzdöttek azért, hogy az utánuk következő korosztály az A divízióban folytathassa. Ezzel együtt hiszem, hogy ebből a csapatból sokan jutnak el a felnőttválogatottba. Az U16-os lányok fizikálisan kifejezetten erősnek látszódtak, de téthelyzetben nem feltétlenül sikerült hozniuk magukat. Persze, a hetedik hely miatt egyáltalán nem kell szégyenkeznünk.”
A fiúk a székesfehérvári U20-as B divíziós Európa-bajnokságon szép sikerrel zártak, korosztályos válogatottunk harmadik helyezést ért el, és feljutott a legjobbak közé. Az U18-asok ötödikként, az U16-osok tizenharmadikként zárták a szintén B divíziós megmérettetést.
Az U20-as fiúk hazai pályán jutottak fel • Fotó: fibaeurope.com
„Az U20-as válogatott feljutása hatalmas siker, akadnak olyan tehetségek, akik bebizonyították, hogy már az NB I-ben és a felnőttválogatottban is nagybetűs játékosoknak számítanak. Az U18-asok ötödik helye is szép eredmény, főleg, hogy zömében egy évvel fiatalabbakkal sikerült elérni. Az U16-osok helyezése nem fest túl jól, de tudomásul kell venni, hogy nagyon erős a huszonnégy csapatos B divízió. Amennyiben később megtaláljuk azt a két-három játékost a korosztályban, aki a magyar kosárlabdázás nagy értéke lehet, más szemmel nézzük ezt az eredményt is.”
Főként a belépő, U16-os korosztályban szembetűnő a lányok és a fiúk helyezése közötti differencia: a két együttest huszonkét hely választja el egymástól. Székely Norbert az erősebb konkurenciában és a fizikai felkészültségben látja a különbség okát.
„A fiúkosárlabdával többen foglalkoznak külföldön, nagyobb tömeget mozgatnak meg, és komolyabb szakmai hátteret hoznak létre. Az persze nem a mi hibánk, hogy más országokban kevésbé veszik komolyan a lányok felkészítését. Amint említettem, mind többen jönnek kosárlabdázni, a mi feladatunk, hogy a tömegből jó minőséget állítsunk elő mindkét nemben. Nagy különbség még, hogy a lányok fizikai lemaradása jóval kisebb, mint a fiúké. A közelmúltban a szlovéniai U14-es nemzetközi tornán jártam, amelyen hozzánk hasonlóan a spanyolok is két együttessel vettek részt. Ha egymás mellé állítottam volna a magyar és a spanyol fiúcsapatot, szembetűnő lett volna a fizikai különbség, míg a lányoknál egyáltalán nem.”
És hogy miként lehetne eltüntetni ezt a differenciát?
„Minőségi edzőképzésre van szükség, a TF komoly partnerünk ebben. Ezen keresztül léphetünk előre a tehetségkutatásban és a képzésben is. Remélem, hogy a kosárlabdázás társadalmi elfogadottsága is egyre inkább növekszik, nagyobb lesz az érdeklődés, annak hatására pedig még több lesz a játékos. Hiszek a folyamatos fejlődésben, amiért persze nagyon sokat kell dolgoznunk” – mondja zárásként a szakember.
Nagy sikerek kis pályán
A nemzetközi szövetség öt évvel ezelőtt karolta fel a 3×3-as kosárlabdázást, annak is azt a változatát, amelyet játékvezetés mellett, támadóidővel, szigorú szabályok szerint játszanak. Ma már felnőtt, valamint U18-as Európa- és világbajnokságot rendeznek, a korosztályos vb-nek júniusban éppen Debrecen adott otthont. A magyar U18-as lánycsapat bronzéremmel zárta a hazai tornát, a minszki Eb-n pedig már a legjobbnak bizonyult.
„A nemzetközi szövetség célja, hogy 2020-ra olimpiai sportág legyen a 3×3-as kosárlabda. A kezdeményezés azért jött létre, mert olyan országoknak is esélyt akartak kínálni a sikerre, amelyek nem elég nagyok ahhoz, hogy felvegyék a versenyt a hagyományos kosárlabdázás legjobbjaival – magyarázza Bodnár Péter, a szövetség főtitkára. – A magyar szövetség kezdetektől támogatja az elképzelést, rengeteg eseményt szervezünk, az idén már diákolimpiát is rendeztünk hatszázötven fővel. Ahhoz, hogy a 3×3-as kosárlabda ugyanolyan népszerű legyen, mint a strandröplabda, változtatnunk kell a gondolkodásmódon, ez ugyanis nem szabadidősport. Rengeteg olyan elem található benne, ami beilleszthető az öt az öt elleni játékba. A kulcs az edzők megnyerése; ha ők elfogadják az újdonságot, mind többen akarják majd játszani, ebben egészen biztos vagyok.”
