Ha az emberfia jól válogat, úgy sok, érdekes dolgot össze lehet olvasgatni, amiből azután olykor még új gondolatok is keletkezhetnek. Számomra eleve kedves téma a kézilabda, bármit is írjanak róla, ha lehetséges, elolvasom.
Így vagyok az eS főszerkesztőjének, Kovács Zoltánnak az írásával is, amely a Szeged – Veszprém rangadóval foglalkozik, meg az ott történtekkel, meg az utózöngékkel. Nagyon helyesnek tartom, hogy az arányokat mindenképpen szerencsétlennek értékeli, hiszen a meccsről, annak szenzációs voltáról jóval kevesebb szó esik, mint arról, hogy a Nagy László kezébe rajzolt késsel milyen összefüggést lehet ,,kiizzadni” és csatolni a sajnálatosan meghalt Marian Cosma esetéhez. Ahhoz a tragédiához kerestek ,,kötözködési” pontot, amelyet jómagam is maximálisan elítélek (a hozott ítéletekkel már koránt sem vagyok elégedett – gondolom, mondhatom – sokadmagammal? )
Amennyire jó, hogy készült az a bizonyos film, annyira nem értek egyet Kálomista Gáborral, aki a késes molinóból akar ügyet csinálni, önön magának pedig párhuzamosan egy kis reklámot is…
