A legutóbbi élvonalbeli kézilabda-mérkőzésen hat gólt lőtt Faluvégi Dorottya az MTK Budapestben. A 17 éves jobbszélső nagyjából már felvette a ritmust a felnőttek között, de az utánpótlásból való átmenet kihívásaival ő is megküzdött.
reb • „Kezdetben azt hittem, hogy majd számolom vissza a napokat, hogy mehessek vissza a Fradiba, de jól érzem magam itt, és élvezem a lehetőséget” – mondja Faluvégi Dorottya, „Csibe”, akit korábban kizárólag a Népligetben és az Elek Gyula Arénában képzelhettünk el. Csakhogy a nyári, negyedik helyet hozó U19-es kézilabda Európa-bajnokságot követően nem a Ferencvárosban, hanem az MTK Budapest felnőttcsapatában kezdte meg a szezont.
Elek Gábor, az FTC vezetőedzője már korábban elmondta, hasznosnak tartja, ha a feltörekvő fiatalok a legjobbak között bizonyítják, hogy helyük van a magyar bajnok csapatában. Csak egyetlen példaként: a múlt idényt Szekerczés Luca töltötte Siófokon, most már a zöld-fehérek között számítanak rá.
Faluvégi Dorottya akcióban • Fotó: MTK Budapest
A filozófia jegyében jött az ötlet, hogy a korábban a FTC-ben dolgozó Golovin Vlagyimir keze alatt, az NB I-es csapatban fejlődjön tovább a szakemberek szerint egyöntetűen sokra hivatott jobbszélső. Bár az előző szezonban már a felnőttekkel készült, egyszer-egyszer kapott is pár játékpercet, teljesen más kávéház, amikor rendszeresen pályára is léphet az NB I-ben.
A jelenlegi csapattársak szerint Faluvégi gyorsan beilleszkedett, a csapatkapitány Barna Éva még meg is lepődött, hogy a se nem túl visszahúzódó, se nem extrovertált lány mekkora elánnal vetette magát a társasági életbe.
Noha – természetének megfelelően – „Csibe” könnyen megtalálta a hangot mindenkivel, az ellenben már nem ment olyan egyszerűen, hogy megállja a helyét az élvonalban.
„Nyilván nem csak a gólok mutatják a teljesítményt, de amikor kimaradt az első lövés, aztán a második, majd eltelt meccs, hogy kapura sem lőttem, elbizonytalanodtam. Van itt nekem helyem? Képes vagyok átlépni a küszöböt? Az önmarcangolás századik foka, amit csinálok, nem is tudom, hogy a családom hogy bír velem ilyenkor. Nem akartam mások előtt mutatni a kínjaimat, hiszen ha mindenki idehozná, mi lenne szegény MTK-ból? Azért persze, akik jobban ismernek, látták, hogy nem volt egyszerű dolgom.”
A többiek biztatása, és persze a család, és különösen a szintén válogatott kézilabdázó bátyjával, Rudolffal folytatott filozofikus beszélgetések sokat javítottak a hangulatán. És ahogyan mondja, szembe kellett néznie a problémával: hosszú busz- és vonatutakon „nézett ki a fejéből”, próbálta rendszerbe szedni a gondolatait.
„Sokan azt mondják, mi, fiatal játékosok fújjuk fel, és nincs is akkora különbség az utánpótlás- és a felnőttbajnokság között. Pedig van. Sokkal gyorsabb a játék, nagyobb a tempó. Rengeteget kell még fejlődnöm ahhoz, hogy jó legyek.”
Azért egy-egy gól, vagy a legutóbb a Budaörs elleni bajnokin szerzett hat jót tesz a lelkének. Mostanra eljutott oda, hogy tudja, mit várnak tőle, mire képes és hol a helye.
A vezetőedző, Golovin jellemzése megerősíti az előrelépést:
„Gyors, agresszív játékos, a lövőrepertoárját még színesíteni kell, de jól megállja a helyét. Már ki lehet mondani, hogy komoly kézilabdázó válhat belőle.”
A játékossal hosszabban is beszélgettünk az elmúlt hónapokról, a videóriportot vasárnap 9 órától nézhet meg az M4 csatornán, a Jövünk! című utánpótlás-magazinunkban.
