Az U17-es világbajnoki bronzérmes leányválogatottnak balul sikerült az U18-as Európa-bajnokság, mindössze a torna utolsó napján vívta ki a bennmaradást az A divízióban. A csapat szakvezetője szerint fizikálisan elrobogott mellettünk a mezőny.
Lakner Gábor • Az U18-as leányválogatott szereplése alaposan elmaradt a várttól a szlovéniai A divíziós Európa-bajnokságon. A tavalyi U17-es vb-n bronzérmet nyert együttes a középdöntőben mindhárom mérkőzését elveszítette, és egészen az utolsó napig kétséges volt, kivívja-e egyáltalán a bennmaradást. Végül sikerült megcsípni a tizenharmadik helyet, így az együttes meghosszabbította tagságát az élvonalban.
A csalódást keltő szereplés okairól Mészárosné Kovács Andrea szövetségi edzőt kérdeztük:
„A legfájóbb mind közül a hollandoktól elszenvedett vereség volt a középdöntő első mérkőzésén. Megnyert meccset engedtünk ki a kezünkből, s az alaposan megtépázta a játékosok önbizalmát. A folytatásban ki is használták a megingás okozta sokkot az ellenfelek, és bizony többször kerültünk hasonló helyzetbe.”
A csapat a két meghatározó játékosa, Nagy Dorottya és Horváth Krisztina nélkül utazott el Szlovéniába. Arra azonban a szakvezető sem számított, hogy a két sérült ennyire hiányzik.
„A hullámzó játékunk legfőbb oka, hogy kevesen voltunk. Nagy hiányában centerposztról minimális veszélyt jelentettünk. Horváth rengeteget fejlődött év közben, nélküle nagyon szűk volt a rotációnk. Óriási problémát jelentett, hogy nem működött a védekezésünk, az első nyolc helyezett abban sokkal jobb volt nálunk. Az előzetesen támadó szelleműnek elkönyvelt csapatunk ráadásul nagyon kevés pontot szerzett.”
Dubei Debóra jó teljesítményt nyújtott • Fotó: fibaeurope.com
A társaság dobóformája enyhén szólva is hagyott kívánnivalót maga után, az összes mérkőzést tekintve 31,3 százalékos pontossággal céloztak a játékosok, amivel mindössze a hollandokat és az észteket tudták maguk mögé utasítani.
A balul sikerült középszakaszt követően új feladat következett: kivívni a bennmaradást. A lettek ellen húszpontos vezetésről bukott el a csapat, így az utolsó két mérkőzésen győzelmi kényszerben játszott.
„Egészen más feladat az életünkért küzdeni, mint a dobogóért játszani. Ilyen nehéz helyzetben még nem volt a csapat, és azért mindenképpen dicséret illeti a játékosokat, hogy elbírták a mentális terhet. Mindkét mérkőzést megnyertük, de nem tudtam igazán örülni a bennmaradásnak. Persze még mindig sokkal jobb érzés volt, mintha kiestünk volna, de arra a lehetőségre gondolni sem akartunk.”
A válogatott a legutóbbi Európa-bajnokságon még a B divízióban játszott, ott pedig nem találkozott hasonló ellenállással. A játékosok szemlátomást nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy minden dobást „díszkíséret” mellett kellett elvállalni.
„Keserű Európa-bajnokság volt, de rendkívül tanulságos. Megkockáztatom, többet tanultunk ebből, mint a világbajnoki harmadik helyezésünkből. Látni kell, hogy fizikálisan elrobogott mellettünk a mezőny, ebből a szempontból az utolsó utáni pillanatban van a magyar női kosárlabda.”
